Carsten Borchgrevink
Szuletett	1864 . december 1.   Norvegia , Christiania
Elhunyt	1934 . aprilis 21. (69 evesen)   Norvegia , Oslo
Allampolgarsaga	norveg
Nemzetisege	norveg-angol
Hazastarsa	Constance Prior Borhgrevink
Gyermekei	negy gyermek: Ridley Borchgrevink, Sybil Joyce Constance Borchgrevink, Erik Christian Borchgrevink es Elisabeth Prior Borchgrevink
Szulei	Henrik Christian Borchgrevink es Annie Ridley
Foglalkozasa	felfedez?
Iskolai	Gjertsens maganiskola (Christiania), Szasz Kiralyi Erdeszeti Akademia (Tharandt)
Kituntetesei	Kituntetesei es cimei
Carsten Borchgrevink alairasa
A Wikimedia Commons tartalmaz Carsten Borchgrevink temaju mediaallomanyokat.
Sablon • Wikidata • Segitseg

Carsten Egeberg Borchgrevink ( Christiania , ^[1] 1864 . december 1. ? Oslo , ^[1] 1934 . aprilis 21. ) norveg-angol szarmazasu felfedez?, sarkkutato, az Antarktisz -kutatas aranykoranak egyik el?futara, amit olyan hires felfedez?k kepviselnek, mint Robert Falcon Scott , Roald Amundsen es Ernest Shackleton .

Felfedez?i palyafutasa 1894-ben kezd?dott, amikor csatlakozott Henrik Johan Bull norveg balnavadasz expediciojahoz, melynek soran az egyik els? ember volt, aki az Antarktisz szarazfoldjere lepett. Az ott szerzett tapasztalatok es a hirnev segitettek neki megszervezni els? sajat expediciojat, a brit anyagi tamogatassal letrejott Southern Cross-expediciot 1898 es 1900 kozott. Az expedicio soran a csapat ? a vilagon els?kent ? a teljes telet az antarktiszi szarazfoldon toltotte, uj rekordot allitott fel a 78°50' deli szelesseg eleresevel, es Sir James Clark Ross ota el?szor eljutott a Ross-selfjeghez (korabeli neven a Nagy jegfalhoz).

Az expedicio sikereit, koztuk a deli szelessegi rekordot a kozvelemeny mersekelt erdekl?dessel fogadta, ugyanugy, mint a brit tudomanyos szervezetek, melyek akkorra mar teljes egeszeben Scott kozelg? Nemzeti Antarktisz Expediciojara osszpontositottak figyelmuket. Borchgrevink nehany munkatarsa nyiltan kritizalta vezetesi modszereit, es az expediciorol keszitett beszamoloit szenzaciohajhasznak es megbizhatatlannak nevezte.

Az antarktiszi expediciot kovet?en Borchgrevink egyike volt annak a harom tudosnak, akiket a National Geographic Society tudomanyos alapitvany 1902-ben a Karib-tersegbe kuldott, hogy beszamoljon a Mont Pelee t?zhanyo kitoresenek kovetkezmenyeir?l. Ezt kovet?en Kristianiaban ^[1] (korabbi neven: Christiania, mai neven: Oslo) telepedett le, es a nyilvanossagtol visszavonulva elt.

Uttor? munkassagat kes?bb tobb orszagban is hivatalos kituntetesekkel ismertek el, es 1912-ben Roald Amundsen, a Deli-sark meghoditoja is meltatta felfedez?i munkassagat. 1930-ban vegul a Brit Kiralyi Foldrajzi Tarsasag is elismerte Borchgrevink sarki felfedezesek koreben vegzett munkajat, es a Patron’s Medal arany erdemeremmel tuntette ki. A Tarsasag elismerte, hogy korabban nem a jelent?segenek megfelel?en kezeltek a Southern Cross-expedicio eredmenyeit.

Gyermek- es ifjukora (1864?1893) [ szerkesztes ]

Carsten Borchgrevink 1864. december 1-jen szuletett Norvegiaban, Christiania varosban egy norveg ugyved, Henrik Christian Borchgrevink es egy angol anya, Annie Ridley gyermekekent. ^[2] A csalad az Uranienborg varosreszben elt, azon a kornyeken, ahol Roald Amundsen is feln?tt. ^[3] Borchgrevink alapfoku es kozepiskolai tanulmanyait a Gjertsens maganiskolaban vegezte, Christianiaban, majd 1885 es 1888 kozott a Szasz Kiralyi Erdeszeti Akademia hallgatoja volt Tharandtban , Nemetorszagban. ^[2]

Az erdeszeti gyakorlat elvegzese utan visszatert Norvegiaba, majd 1888-ban, huszonnegy eves koraban kivandorolt Ausztraliaba . ^[2] Ahogy Roland Huntford tortenesz fogalmazott, nyughatatlan termeszete es a kalandok utani olthatatlan vagya arra inditotta, hogy szerencset probaljon. ^[4] Negy evig Queensland es Uj-Del-Wales kormanyzatanak dolgozott foldmer?kent es geologuskent, majd Bowenfels kisvarosban telepedett le, ahol a Cooerwull Akademian nyelveket es termeszettudomanyokat tanitott. ^[2]

Az els? Ausztral Antarktisz-kutatasi Bizottsag munkajarol szolo sajtohiradasainak olvastan fordult korabban is meglev? erdekl?dese ismet a sarkkutatas fele. Ez az 1886-ban helyi tudosok altal alapitott szervezet allando tudomanyos kutatoallomasok letesitesenek lehet?seget vizsgalta az antarktiszi regioban. ^[5] Bar ezek a tervek nem valosultak meg, de a kereskedelmi balnavadaszat 1890-es evek eleji ujjaeledese lehet?seget nyujtott Borchgrevinknek arra, hogy 1894-ben csatlakozzon egy norveg Antarktisz-expediciohoz.

Henrik Bull balnavadasz-expedicioja (1893?1895) [ szerkesztes ]

Az expediciot, amelyhez Borchgrevink csatlakozott, Henrik Bull (1844?1930) norveg uzletember szervezte, aki az 1880-as evek vegen ? Borchgrevinkhez hasonloan ? Ausztraliaban telepedett le. ^[6] Bull ugy tervezte, hogy egy balna- es fokavadasz-expediciot indit az antarktiszi vizekre, melynek soran tudomanyos kutatasokat is vegeznek. ^[7] Mivel a Melbourne -i tudomanyos elit koreben nem talalt tamogatokat az expedicio koltsegeinek reszbeni atvallalasara, ezert hazatert Norvegiaba, hogy ott keressen tamogatokat. Bull Norvegiaban talalkozott Svend Foyn gazdag vallalkozoval, aki a modern szigonyagyu feltalalasaval forradalmasitotta a balnavadaszatot, es jelent?s vagyonra tett szert. ^[8] Foyn anyagi segitsegevel megvasarolta a Kap Nor nev?, 226 tonnas, haromarbocos, g?zgeppel felszerelt bark tipusu balnavadasz vitorlashajot, amelyet Antarctic nevre keresztelt at. ^[9] A hajo kapitanyanak a tapasztalt balnavadaszt, Leonard Kristensent fogadta fel, es a legenyseggel, valamint egy kis letszamu tudomanyos csapattal 1893 szeptembereben elhagyta Norvegiat. ^[6] Amikor Borchgrevink tudomast szerzett arrol, hogy a hajo Melbourne-be erkezik, remelte, hogy sikerul az expediciohoz csatlakoznia. Szerencsejere a Foyn altal felvett ket termeszettudos, William Speirs Bruce kes?bbi sarkkutato es Eivind Astrup az Antarctic kihajozasaig nem tudott Melbourne-be erni. ^[9] Ez a korulmeny megnyitotta a lehet?seget Borchgrevink el?tt, akit Bull matrozkent es reszmunkaid?s tudoskent felvett a hajo legenysegebe. ^[9]

Az Antarctic 1894. szeptember 26-an futott ki Melbourne-b?l, es Tasmania , a Macquarie-sziget es a Campbell-szigetek erintesevel Uj-Zelandra , Port Chalmersbe hajozott, ahol a hajo m?szaki problemai miatt elvegeztek a szukseges javitasokat. A kikot?ben a hajo legenysege kozul kilencen visszaleptek a tovabbi utazastol. ^[10] Bull attol tartva, hogy Foyn meghallva a tortenteket leallitja az expediciot, a hajo kifutasaig visszatartotta a hireket. ^[9] A kovetkez? honapokban a szubantarktiszi szigetek korul vegzett fokavadaszat kifejezetten sikeres volt, azonban balnakat nem talaltak a tersegben. Mivel az expedicio kifejezett celjat ? Foyn elvarasai szerint ? a simabalnak vadaszata kepezte, ^[11] ezert tovabb haladtak del fele, olyan teruletekre, ahol korabbi expediciok balnak jelenleter?l szamoltak be. Del fele haladva a zajlo jegen keresztul elertek a Ross-tengert , es 1895. januar 18-an partra szalltak a Possession-szigeten , ahol James Clark Ross 1841-ben kit?zte a brit lobogot. ^[10] A szigeten Bull es Borchgrevink egy tartalyban uzenetet hagytak partra szallasuk bizonyitekaul. Borchgrevink a szigeten zuzmokat talalt, amelyek a deli sarkkoron tul felfedezett els? novenyek voltak. ^[12]

1895. januar 24-en a hajo elerte az antarktiszi szarazfold partvonalat, a Viktoria-fold eszaki nyulvanyat, az Adare-fokot . ^[10] Ross 1841-es expedicioja nem tudott itt partra szallni, azonban most a korulmenyek kedvez?ek voltak ahhoz, hogy egy csonakot vizre bocsassanak. Bull, Kristensen, Borchgrevink negy masik tarsukkal partra szalltak az Adare-foknal. ^[13] Allitasuk szerint ez volt az els? alkalom, hogy ember az Antarktisz szarazfoldjere lepett. ^[14] Az els?seg kerdese tobb szempontbol is vitatott volt. Bizonyos forrasok szerint valoszin?leg mar sokkal korabban, 1821-ben John Davis es Andrew McFarlane partra szalltak az Antarktiszi-felszigeten es Mercator Cooper a Ross-tengeren. ^[11] A csapat tagjai kozott sem volt egyetertes abban a tekintetben, hogy a csonakbol ki lepett els?kent a szarazfoldre; Kristensen, Borchgrevink es Alexander von Tunzelmann matroz is azt allitotta, hogy ? volt az els?. ^[11] Ett?l fuggetlenul az ketsegtelenul kijelenthet?, hogy ez volt az els? egyertelm?en dokumentalt es bizonyitott partraszallas az antarktiszi szarazfoldon. ^[10]

A partraszallast kovet?en a csapat egy poznat allitott, a tetejen egy dobozzal, melyre felirtak a hajo nevet, a datumot, es rafestettek a norveg zaszlot. ^[15] Borchgrevink ekozben a parton k?zetmintakat es tovabbi zuzmopeldanyokat gy?jtott, amelyek irant utobb nagy tudomanyos erdekl?des mutatkozott, mivel korabban vitattak, hogy novenyzet ilyen deli teruleteken, az antarktiszi korulmenyek kozott meg tud elni. ^[16] Emellett reszletesen felterkepezte a partszakaszt abbol a szempontbol, hogy ott egy jov?beli expedicio szamara milyen lehet?segek vannak egy teli szallas kialakitasara. ^[17] Amikor az Antarctic marcius 12-en Melbourne-be ert, Bull es Borchgrevink elhagytak a hajot, es egy uj antarktiszi expediciohoz probaltak forrasokat szerezni, azonban egyikuk sem jart sikerrel. A ket ferfi kozott kozben megromlott a viszony, mivel mindketten sajat szerepuket hangsulyoztak az expedicio eredmenyei tekinteteben, anelkul, hogy a masik tevekenyseget elismertek volna. ^[11]

Bar az expedicio sok tekintetben el?futara volt a kes?bbi deli-sarki vallalkozasoknak, azonban gazdasagi szempontbol ? a varakozasokkal szemben ? nem volt sikeres. Ezt a kett?sseget jol szemlelteti Bull The Cruise of the Antarctic cim? konyveben megfogalmazott ertekelese is: ?Els?kent lepni az antarktiszi szarazfoldre egyszerre volt kulonos es felemel?, azonban nem ketseges, hogy Foyn ur ezt a szenzacios erzest, ami urra lett rajtunk, gondolkodas nelkul elcserelte volna egy kisebb meret? simabalnara.” ^[14]

A sajat expedicio el?keszuletei (1895?1898) [ szerkesztes ]

Nemzetkozi Foldrajzi Kongresszus (1895) [ szerkesztes ]

Borchgrevink az expediciot kovet?en Londonba utazott, hogy a Kiralyi Foldrajzi Tarsasag altal szervezett VI. Nemzetkozi Foldrajzi Kongresszuson ismertesse expedicios terveit. A kongresszuson 1895. augusztus 1-jen beszedet tartott, ^[17] melyben beszamolt az Adare-fokon szerzett tapasztalatairol, es kiemelte, hogy ez a helyszin alkalmas lehet egy tudomanyos expedicio teli szallasanak kiepitesere, ahol lehet?seg van arra, hogy egy csapat a teljes telet az antarktiszi szarazfoldon toltse. A helyszint ugy irta le, hogy az alkalmas a hazak, satrak es felszerelesek biztonsagos elhelyezesere, es azt tapasztalta, hogy ezen a ponton a ?a deli sarkkor fektelen er?i nem mutatjak meg hatalmuk teljes sulyat”. ^[17] Utalt arra is, hogy a kontinens bels? teruletei konnyen megkozelithet?k az adott partvidekr?l. Beszedet azzal zarta, hogy hajlando lenne maga vezetni a felvazolt expediciot. ^[17]

Hugh Robert Mill , a Kiralyi Foldrajzi Tarsasag titkara, aki jelen volt a kongresszuson, a kovetkez?keppen szamolt be Borchgrevink beszedenek fogadtatasarol: ?Nyers modora es egyszer? beszede a realizmus friss szell?jekent hatott a tudomanyos megbeszelesekre. Bar akkoriban senkinek sem tetszett Borchgrevink szemelye igazan, azonban dinamizmusa es az a torekvese, hogy ismet eljusson az ismeretlen deli videkekre, nehanyunkat radobbentett, hogy jol latja a felfedezesek jov?jet.” ^[18] A kongresszus azonban nem tamogatta Borchgrevink otleteit. Ehelyett egy altalanos allasfoglalast fogadott el az Antarktisz felfedezesenek tamogatasara, azzal a cellal, hogy ?a vilag kulonboz? tudomanyos tarsasagainak a szamukra leghatekonyabbnak t?n? eszkozokkel osztonozniuk kell, hogy ezt a munkat a szazad vege el?tt elvegezzek”. ^{[19] [20]}

Tamogatok keresese [ szerkesztes ]

A kovetkez? ket evben Borchgrevink Europaban es Ausztraliaban probalt tamogatokat szerezni a tervezett expediciojahoz, azonban nem jart sikerrel. ^[21] Ebben az id?szakban targyalasokat folytatott a lehetseges egyuttm?kodesr?l William Speirs Bruce -szal, aki szinten sajat antarktiszi expediciojat szervezte. A targyalasok akkor szakadtak meg, amikor Borchgrevink tudomast szerzett rola, hogy Bruce Henrik Bull-lal is targyalasokat folytat, akivel korabban minden kapcsolatot megszakitott.

Kozben arrol is tudomast szerzett, hogy a Kiralyi Foldrajzi Tarsasag mar 1893 ota sajat Antarktisz-expediciojanak el?keszuleteivel foglalkozik. A Tarsasag elnoke, Sir Clements Markham hatasara ez a tervezett expedicio nem csupan tudomanyos kutatasi celt szolgalt volna, hanem ezzel kivantak helyreallitani a Brit Kiralyi Haditengereszet sarki felfedezesek teruleten elert korabbi dics?seget. ^[22] Ezek a tervek vegul a Robert Falcon Scott altal vezetett Nemzeti Antarktiszi Expedicioban oltottek testet, amely sokkal inkabb felkeltette a tanult tarsadalom erdekl?deset, mint Borchgrevink joval szerenyebb tervei. Markham hevesen ellenzett minden olyan maganvallalkozas kereteben tervezett expediciot, amely forrasokat vonhatott el a Tarsasag altal tamogatott tervek finanszirozasatol. Borchgrevink a kovetkez?keppen fogalmazta meg a finanszirozas megszerzese soran tapasztalt nehezsegeket: ?Egy meredek hegyre kellett az antarktiszi sziklamat felgorgetnem.” ^[19]

Sir George Newnes tamogatasa [ szerkesztes ]

A tamogatok keresese soran Borchgrevink talalkozott Sir George Newnesszel , az egyik vezet? brit lap- es konyvkiado tulajdonosaval es a mozi uttor?jevel, akinek erdekeltsegebe olyan magazinok tartoztak, mint a Westminster Gazette , a Tit-Bits , a Country Life es a Strand Magazin . ^[23] Ebben az id?ben nem volt szokatlan, hogy a kiadok tamogatjak a felfedezeseket; Newnes nagy rivalisa, Alfred Harmsworth (kes?bb Lord Northcliffe) pont abban az id?ben finanszirozta Frederick George Jackson Ferenc Jozsef-foldre vezetett expediciojat, es igeretet tett a Nemzeti Antarktiszi Expedicio anyagi tamogatasara is. ^[24] Newnest annyira leny?goztek Borchgrevink tervei, hogy atvallalta az expedicio teljes koltseget, mintegy 40 000  ￡ osszeget. ^[24] Ez a nagylelk?seg felb?szitette a sajat brit expediciohoz szinten forrast gy?jt? Sir Clements Markhamet, aki Borchgrevinket egy ?nincstelen norveg senkinek” tartotta, aki olyan brit penzt szerzett meg, amely a Tarsasag altal tamogatott expediciot illette volna meg. ^[25] Markham mindvegig fenntartotta Borchgrevink iranti ellenseges hozzaallasat es megveteset. ^[25] Hugh Robert Millt, a Kiralyi Foldrajzi Tarsasag titkarat is megbuntette azert, mert az reszt vett az expedicio indulasat megel?z? fogadason. ^[26]

Newnes kikototte, hogy az expedicionak brit zaszlo alatt kell hajoznia, ?Brit Antarktiszi Expedicio” neven. ^[27] Tenylegesen azonban a 30 f?s legenysegb?l csupan ket brit, egy ausztral es egy sved volt a hajon, a tobbiek mind norvegok voltak. ^[28] Ennek ellenere Borchgrevink lepeseket tett az expedicio brit karakterenek hangsulyozasara. Az expedicios hajora York hercegenek szemelyes ajandekakent kapott birodalmi lobogot vontak fel, ^[29] es 500 kismeret? brit birodalmi lobogoval felszerelt bambuszpalcat is magaval vitt az utra ? mint mondta ? azzal a szandekkal, hogy ?felmerje es kiterjessze a Brit Birodalom teruletet”. ^{[30] [31]}

A Southern Cross-expedicio (1898?1900) [ szerkesztes ]

B?vebben: Southern Cross-expedicio

El?keszuletek [ szerkesztes ]

Az expedicio celjaira Borchgrevink 1897-ben megvasarolta a Pollux nev? balnavadaszhajot, amelyet 1886-ban epitettek Norvegiaban a neves hajoepit?, Colin Archer tervei alapjan. ^[32] A hajot Borchgrevink Southern Cross (magyarul: Del Keresztje ) nevre keresztelte at. A Southern Cross 520 brutto regisztertonnas, 45 meter (146 lab) hosszu, haromarbocos, g?zgeppel felszerelt, bark tipusu hajo volt, amelyet a megvasarlast kovet?en Larvikban , Archer m?helyeben Borchgrevink igenyeinek megfelel?en felkeszitettek az antarktiszi utra. ^[33]

A legenyseg ket csoportbol allt. A tizf?s szarazfoldi csapatba Borchgrevink, ot tudos, egy orvos, egy szakacs es ket kutyakikepz? tartozott. A tudosok kozt volt Louis Bernacchi es William Colbeck , akik kes?bb Scott Discovery-expediciojaban is reszt vettek, valamint Nicolai Hanson , Hugh Blackwell Evans es Anton Fougner . Az expedicio orvosa dr. Herlof Klovstad, a szakacs Kolbein Ellifsen, a ket szami ^[34] kutyakikepz? pedig Per Savio es Ole Must volt. A hajon marado legenyseget Bernard Jensen kapitany vezette, aki Borchgrevinkkel egyutt reszt vett Bull Antarctica-expediciojan es komoly tapasztalattal rendelkezett a sarkvideki hajozas teruleten. A legenyseg tobbi tagja ? egy sved inast leszamitva ? mind norveg volt. ^{[28] [31]}

Adare-fok [ szerkesztes ]

A Southern Cross 1898. augusztus 22-en futott ki Londonbol, ^{[35] [36]} miutan felvontak a brit birodalmi lobogot, amelyet a yorki herceg (a kes?bbi V. Gyorgy kiraly ) ajandekozott Borchgrevinknek. ^[37] A hajon ? els?kent az antarktiszi expediciok soran ? kilencven sziberiai szanhuzo kutyat is magukkal vittek. ^[38]

A tasmaniai Hobartban feltoltottek a keszleteket, majd az Antarktisz fele hajozva 1899. januar 23-an atleptek a deli sarkkort. ^[39] A zajlo jegen keresztultorve vegul 1899. februar 17-en a Southern Cross lehorgonyzott az Adare-foknal , a part kozeleben. ^[31] A kovetkez? ket het a felszerelesek es eszkozok partra szallitasaval telt. A parton ket, el?re gyartott elemekb?l keszult kunyhot epitettek: egy szemelyzeti szallast es egy raktarhelyiseget. Ezek voltak az els?, ember altal alkotott epitmenyek az antarktiszi szarazfoldon. A maradek anyagokbol es szallitoladakbol egy harmadik, meteorologiai megfigyelesekre hasznalt epitmenyt es a kutyak szamara kennelt epitettek. Miutan 1899. marcius 2-an befejeztek a teli szallas kialakitasat, Borchgrevink ? anyja tiszteletere ? Camp Ridley nevre keresztelte a tabort. ^{[40] [39]} A Southern Cross meg aznap elhajozott Ausztralia fele. ^[40]

Az antarktiszi nyar fennmarado nehany heteben a csapat tagjai a kutyakkal es szanokkal valo kozlekedest gyakoroltak a tenger befagyott jegen, a Robertson-obolben, felderitettek a partszakaszt, mintakat gy?jtottek, valamint fokakra es pingvinekre vadasztak, hogy kiegeszitsek elelmiszerkeszleteiket. A napok egyre rovidultek, es a sarkvideki tel ^[41] kozeledtevel egyre ritkabbak lettek a kulteri tevekenysegek.

Antarktiszi tel [ szerkesztes ]

1899. majus 15-en vegul a nap utolso sugarai is elt?ntek, es egeszen julius 27-ig vissza sem tertek. ^[42] Ezzel bekoszontott a teljes sotetseg id?szaka. Az orkan erej? szel- es hoviharok hevesen raztak a kunyhokat, a meteorologiai megfigyel?ponton a szelmer?t pedig leteptek a tengelyer?l. ^[43] A par szaz meterre lev? meteorologiai megfigyel?pont megkozelitese is jelent?s nehezsegekbe utkozott, tobben a m?szerek leolvasasa soran fagyasi seruleseket szenvedtek. A mindennapi munka helyet atvette az olvasas, a sakkozas es a kartyazas. A monotonitas es a tetlenseg miatt tobben a depresszio tuneteivel kuzdottek. ^[44] Ahogy Borchgrevink fogalmazott, a legnagyobb megprobaltatas az expedicio soran a sotetseg id?szakanak az elviselese volt. ^[45]

A bezartsagnak ebben az id?szakaban mutatkoztak meg leginkabb Borchgrevink vezet?i hianyossagai, amit Bernacchi ugy fogalmazott meg, hogy elfogadott hierarchia hianyaban a ?demokratikus anarchia” allapota volt az uralkodo, ?kosszal, rendetlenseggel es tetlenseggel”. ^[46] Tovabbi problemat jelentett Borchgrevink tudomanyos kepzettsegenek hianya, melynek ellenere a csapatba tartozo tudosok az egesz tel folyaman fenntartottak a tudomanyos meresek folyamatossagat.

Ebben az id?szakban tobb, majdnem vegzetes kimenetel? baleset is tortent. Az egyik halohelyen egve hagyott gyertya tuzet okozott a kunyhoban, es mire a langokat sikerult megfekezni, jelent?s karokat okozott. ^[47] Kes?bb az expedicio harom tagja alvas kozben kis hijan fustmergezest kapott a szentuzeles? kalyhaban egve maradt t?zt?l; szerencsejukre Bernacchinak id?ben sikerult a kunyho ajtajat kinyitni es a szabad leveg?t beengedni. ^[48] Majd az egyik szami egy gleccserszakadekba zuhant, azonban a nala lev? kes segitsegevel sikerult kapaszkodokat vagnia a jegbe, es igy kijutott a mely jegveremb?l. ^{[48] [49]}

A szerencses megmenekuleseket kovet?en vegul bekovetkezett a tragedia. A tel soran Nicolai Hanson , a csapat zoologusa megbetegedett, es miutan nem reagalt a kezelesekre, 1899. oktober 14-en elhunyt. Hamvait a tabor kozeleben temettek el, melynek soran a sir helyet dinamittal kellett a kemeny, fagyott talajbol kirobbantani. ^[50] Hanson volt az els? ember, akit az antarktiszi kontinensen temettek el. Sirja meg ma is all, es az Antarktisz kiemelked? tortenelmi helyei es emlekm?vei koze tartozik. ^[51]

Amikor a sarki tel veget ert es a felfedez? tevekenysegek lehet?ve valtak, Borchgrevink feltetelezeseir?l, mely szerint a taborhelyr?l a kontinens bels? teruletei konnyen megkozelithet?k, bebizonyosodott, hogy tevesek voltak. Az Adare-fokot ovez? gleccserekkel boritott hegylanc lehetetlenne tette a bels? teruletek fele torten? atkelest, es a felfedez? tevekenyseget a fok kozvetlen szomszedsagaban lev? teruletekre korlatozta. ^[52] Ett?l fuggetlenul Borchgrevink alapvet? expedicios tervet, az antarktiszi szarazfoldon valo attelelest es a tudomanyos mereseket, megfigyeleseket megvalositotta. Emellett felfedezett egy apro szigetet, amelyet az expedicio tamogatojarol York hercege-szigetnek keresztelt el. ^[53]

1900. januar 28-an a Southern Cross visszatert az Adare-fokra. Kora reggel, amikor a tabor lakoi meg aludtak, Jensen kapitany belepett a kunyhoba, a magaval hozott postazsakot az asztalra dobta, es elkialtotta magat: ?Posta!” ^[54]

A Ross-tenger felderitese [ szerkesztes ]

A Southern Cross visszatereset kovet?en a parti csapat siet?sen tabort bontott (a taborban hagyva tobb mint egy evre elegseges tuzel?anyagot, ellatmanyt es eszkozoket), ^[55] meglatogatta Hanson sirjat, es a hajo februar 2-an elhagyta az Adare-fok terseget. ^[56] Ezt kovet?en a Possession-szigetre hajoztak, ahol 1895-ben Bull es Borchgrevink partra szallt, majd del fele vettek az iranyt, a Viktoria-fold partvonalat kovetve. Utkozben tobb szigetet is felfedeztek, melyek kozul az egyiket Borchgrevink Sir Clements Markhamr?l nevezte el. ^[57] Ez a gesztus sem valtoztatta azonban meg Markham Borchgrevinkkel szemben taplalt ellenszenvet. ^[25] A hajo tovabb haladt a Ross-szigetre, hogy megfigyeljek a Mount Erebus vulkant es partra szalljanak a Crozier-foknal , a Mount Terror hegy labanal. Borchgrevink es Jensen kapitany a Crozier-foknal partra szallt egy keskeny tormelek-partsavon, hogy k?zetmintakat gy?jtson. Ekkor a Mount Terror gleccserkopenyeb?l egy nagy, tobbtonnas jegdarab letort, es a szok?ar vegigsoport a partszakaszon, ahol tartozkodtak. A ket ember csak nagy szerencsevel, egy sziklaba kapaszkodva elte tul a fejuk felett atgazolo hullamokat. ^{[58] [59]}

Ezutan James Clark Ross hatvan evvel korabbi utvonalat kovetve kelet fele haladtak a Ross-selfjeg mellett, ahol Ross ota senki sem jart. A selfjeg szelen egy keskeny oblot talaltak, amelyet Shackleton kes?bb a ?Balnak oblenek” nevezett el, ^[60] ahova behajozva egy olyan teruletre leltek, amely a lejtese alapjan alkalmasnak mutatkozott arra, hogy a selfjegen partra szalljanak. Vegul 1900. februar 16-an Borchgrevink, William Colbeck es a szami kutyavezet?, Per Savio ? els?kent ? partra szallt a selfjegen, es kutyakkal es szanokkal 10 merfoldet (16 kilometert) haladtak del fele, mellyel uj rekordot allitottak fel a 78°50' deli szelesseg eleresevel. ^{[61] [62]} Azzal, hogy Borchgrevink els?kent utat talalt a Ross-selfjeg felszinere, kivivta Amundsen elismereset: ?El kell hogy ismerjuk, hogy azzal, hogy Borchgrevink feljutott a Nagy jegfal tetejere, megnyitotta az utat del fele, es elharitotta a legnagyobb akadalyt a kes?bbi expediciok el?l.” ^[63] Tiz evvel kes?bb ugyanazon a helyen hozta letre Amundsen a ?Framheim” alaptabort, ahonnan vegul meghoditotta a Deli-sarkot. ^{[64] [65]}

Eszak fele haladva a Southern Cross megallt a Franklin-szigeten, ahol magnessegi mereseket vegeztek. Ezek a meresek osszevetve az Adare-foki meresekkel azt tamasztottak ala, hogy a deli magneses polus tenylegesen a Viktoria-fold bels? teruletein van, azonban a korabban feltetelezett helyt?l eszaknyugatra. ^[66] Az expedicios csapat ezt kovet?en hazafele vette az iranyt, es 1900. aprilis 1-en kikotottek Uj-Zelandon. ^[67] Borchgrevink az Australia g?zhajo fedelzeten junius elejen tert vissza Nagy-Britanniaba. ^[68]

Az expedicio fogadtatasa [ szerkesztes ]

Borchgrevink hazatereset kovet?en az expedicio fogadtatasa meglehet?sen h?vos volt. A brit kozerdekl?des figyelmet a Del-Afrikaban folyo bur haboru , a kinai bokszerlazadas es a tervezett nemzeti expedicio kototte le, melynek a parancsnokava epp akkor neveztek ki Robert Falcon Scottot. ^[30] Borchgrevink expedicioja, amelyet csak neveben tartottak britnek, nem kapott kiemelt figyelmet tudomanyos korokben sem. A Southern Cross-expedicio ketsegtelen eredmenyei ellenere a Sir Clemets Markham iranyitasa alatt allo tudomanyos korokben tovabbra is nehezteltek Borchgrevinkre, hogy elfogadta Newnes tamogatasat. ^[25] Borchgrevink hitelesseget es elfogadottsagat nem segitette el? a Newnes lapjaiban megjelent cikkeinek nagykep? hangvetele sem. ^[25]

Szinten szamos kritika erte a rohamtempoban megirt es 1901-ben megjelent expedicios beszamolot, a First on the Antarctic Continent et ujsagiroi stilusa es kerked? megfogalmazasa miatt. ^[2] Ezt kovet?en Borchgrevink egy el?adoi korutat tett Angliaban es Skociaban, ahol a Skot Kiralyi Foldrajzi Tarsasag tagjava valasztottak, majd 1902-ben, amerikai el?adoi korutja soran az Amerikai Foldrajzi Tarsasag tagsagat is elnyerte. ^{[39] [69]} Nem sokkal kes?bb megjelent Bernacchi To the South Polar Regions cim? konyve is, amelyben beszamolt az expedicioval kapcsolatos tapasztalatairol. ^[30]

A kritikak ellenere Borchgrevink nagy sikerkent tekintett az expediciora. Az altala felderitett teruletet ?aranybanyakent” irta le, ahol merhetetlen b?segben talalhatok halak, fokak, madarak es ertekes femeket tartalmazo ?kvarckristalyok”. ^[4] Konyveben reszletesen felsorolta az expedicio f? eredmenyeit, melyeket a kovetkez?kben jelolt meg: annak bizonyitasa, hogy a Viktoria-foldon at lehet telelni; egy even keresztul tarto folyamatos meteorologiai es magnessegi megfigyelesek; a deli magneses polus jelenlegi helyzetenek meghatarozasa; uj fajok, rovarok felfedezese, a sekelyvizi el?vilag tanulmanyozasa; a partvidek felterkepezese es uj szigetek felfedezese; az els? partraszallas a Ross-szigeten; a Nagy jegfal felmerese; uj deli rekord felallitasa a 78°50’ deli szelessegi fok eleresevel. ^[70]

Kes?bbi ertekelesek ramutattak, hogy a Adare-fokon kivalasztott teli szallas a hely fekvese miatt lehetetlenne tette az Antarktisz bels? teruleteinek elereset es komolyabb felfedezeset. ^[71]

Az expedicio tudomanyos eredmenyei elmaradtak a varakozasoktol, reszben Nikolai Hanson termeszettudomanyi feljegyzeseinek elt?nese miatt. ^{[30] [72]} Mivel Borchgrevinket felel?snek tartottak a feljegyzesek es a Hanson altal gy?jtott leletek elveszteseert, kes?bb komoly vitaba kerult Hanson munkaltatojaval, a londoni British Museummal . ^{[72] [73]}

A visszaterest kovet? evekben Borchgrevinket elismeresben reszesitette az Amerikai Foldrajzi Tarsasag, Norvegiaban a Szent Olaf-rend lovagkeresztjevel, Daniaban pedig a Dannebrog-rend lovagkeresztjevel tuntettek ki. ^[66] Kes?bb Ausztriaban is kituntetessel ismertek el erdemeit. ^[69] Angliaban azonban hosszu eveken keresztul teljes mertekben figyelmen kivul hagytak az expedicio eredmenyeit, annak ellenere, hogy Hugh Robert Mill azt egy, a kes?bbi expedicios munkak szempontjabol fontos, ?kit?n?, uttor? jelleg? munkanak” min?sitette. ^[74] David Crane tortenesz kes?bb ramutatott, hogy velemenye szerint, ha Borchgrevink a brit haditengereszet tisztje lett volna, Angliaban sokkal komolyabban vettek volna eredmenyeit. ^[71]

Az expedicio utani evek [ szerkesztes ]

A Mont Pelee t?zhanyo-katasztrofa vizsgalata [ szerkesztes ]

A karibi Martinique szigeten talalhato Mont Pelee vulkan 1902. majus 8-i kitorese par perc alatt elpusztitotta a sziget akkori legnagyobb varosat, Saint-Pierre-t . ^[75] A kozel 30 000 aldozatot ^{[76] [77] [78]} szed? katasztrofa kovetkezmenyeinek felmeresere a National Geographic Society (Nemzeti Foldrajzi Tarsasag) 1902 nyaran egy haromf?s tudoscsoportot kert fel, melynek Borchgrevink is tagja volt. ^[79] Borchgrevink es tarsai juniusban, a vulkani tevekenyseg elmultaval erkeztek a szigetre, a vulkant ?tokeletesen csendesnek” irtak le, es ugy talaltak, hogy a sziget lakoi mar megnyugodtak a panikot kovet?en. Ugyanakkor ugy veltek, hogy Saint-Pierre-t nem fogjak ismet benepesiteni az emberek. ^[79] A beszamolok szerint, amikor a csoport a hegy labanal vegzett vizsgalatokat, egy teruleten, ahol epp athaladtak, egy g?zsugar tort ki a foldb?l, amely akar valamennyiuk eletet kiolthatta volna. ^[79] Hazaterve, Borchgrevink Washingtonban szamolt be tapasztalataikrol a Nemzeti Foldrajzi Tarsasagnak. ^[79]

Visszavonulas a maganeletbe [ szerkesztes ]

Washingtonbol hazaterve Borchgrevink gyakorlatilag visszavonult a kozszereplest?l, es csaladjaval Kristiania Slemdal varosreszebe koltozott. ^[80] Feleseget?l, Constance Prior Standent?l ? akit 1896. szeptember 7-en vett felesegul ? negy gyermeke szuletett: Ridley Borchgrevink (1898), Sybil Joyce Constance Borchgrevink (1899), Erik Christian Borchgrevink (1901) es Elisabeth Prior Borchgrevink (1908). ^[81] Borchgrevink els?sorban a sportnak es az irodalmi tevekenysegnek szentelte idejet, melynek eredmenyekent kiadta a The Game of Norway cim? konyvet.

Ket alkalommal ugy t?nt, hogy visszaterhet az Antarktiszra, azonban mind az amerikai Nemzeti Foldrajzi Egyesulettel, mind egy nemet szervezes? expedicioval kapcsolatos javaslatai es targyalasai eredmenytelenek maradtak. Keser?seget novelte, hogy a norveg kormanyzat a sarkkutatas szakert?jekent nem vette igenybe szolgalatait. ^[80] Noha elkerulte a rivaldafenyt, tovabbra is meg?rizte erdekl?deset az antarktiszi felfedezesek irant, es a Terra Nova kifutasa el?tt, 1910 juniusaban felkereste Scottot is. Miutan Scott tragediajarol az els? hirek eljutottak a nyilvanossaghoz, Borchgrevink a The New York Times hasabjain a kovetkez?keppen meltatta palyatarsat: ?? volt a legjobb az expediciok megszervezesenek es a deli-sarki kontinens modszeres kutatasanak teruleten.” ^[82]

Norvegiaban a sarkkutatas vezet? szemelyisegei elter?en iteltek meg Borchgrevink teljesitmenyet: mig Roald Amundsen regota baratja es tamogatoja volt, es elismeressel szolt eredmenyeir?l, addig Fridtjof Nansen ? Scott elmondasa szerint ? ?szorny? csalokent” beszelt rola. ^[83] Amundsen 1912-ben, a Deli-sark meghoditasa utan a legnagyobb tisztelettel szolt Borchgrevink uttor? munkajarol, kulon kiemelve, hogy ? bar korabban lehetetlennek tartottak ? utat talalt a Nagy jegfal tetejere. ^[63]

Borchgrevink kes?i eveiben csondben, a nyilvanossagtol visszavonulva elt. 1929-ben a Storting , a norveg torvenyhozas 3000 norveg korona nyugdijat itelt meg szamara. ^[80] Vegul, 1930-ban ? felesege es partfogoi kozbenjarasara ^[80] ? a londoni Kiralyi Foldrajzi Tarsasag a Patron’s Medal erdemeremmel tuntette ki, elismerve azt, hogy ?a Borchgrevink altal lekuzdott nehezsegeket korabban alabecsultek”. Ahogy megfogalmaztak: ?Csak Scott eszaki csapatanak tapasztalatai utan ismertek fel, hogy az Adare-fok tersegeben lehetetlen volt tobbet elerni, mint amit Borchgrevink megvalositott. Ekkor derult ki, hogy nem kezeltek jelent?segehez merten a Southern Cross-expedicio uttor? munkajat, amelyet a brit lobogo alatt es egy brit tamogato koltsegen hajtottak vegre.” ^[66]

Carsten Borchgrevink 1934. aprilis 21-en halt meg Osloban. ^[80]

Emlekezete [ szerkesztes ]

Bar Borchgrevinket eleteben szamos kritika erte, ketsegtelen teny, hogy munkassagaval es f?kent a Southern Cross-expedicio soran megvalositott uttor? munkajaval elevulhetetlen erdemeket szerzett az Antarktisz-kutatas teruleten. Ennek koreben ? tobbek kozott ? els?kent bizonyitotta be a gyakorlatban, hogy egy expedicios csapat, megfelel? el?keszuletekkel, kepes attelelni az antarktiszi szarazfoldon, a Camp Ridley taborban letesitett kunyhok voltak az els?, ember alkotta epitmenyek az Antarktikan, es els?kent hasznalt kutyakat, szanokat es kajakokat deli-sarki korulmenyek kozott. A Ross-selfjeg felterkepezese soran els?kent jutott fel a Nagy jegfal felszinere, vegs? soron utat mutatva Amundsen deli-sarki expediciojanak. ^[65]

Az Antarktiszon szamos foldrajzi hely ?rzi Borchgrevink nevet, igy a Borchgrevink-part ^[84] a Viktoria-foldon , az Adare-fok es a Washington-fok kozott, a Borchgrevink-gleccser ^[85] a Viktoria-foldon es a Borchgrevinkisen-gleccser ^[86] a Maud kiralyne-foldon. Rola neveztek el az apro antarktiszi halat, a Pagothenia borchgrevinkit is. ^[87]

Az Adare-fokon Carsten Borchgrevink altal emelt epuletek meg a mai napig is allnak, es nemzetkozileg elismert tortenelmi helynek szamitanak. Az uj-zelandi Antarktiszi Orokseg Alapitvany kezdemenyezesere a tabor terulete es az ott talalhato epuletek az Antarktisz-egyezmeny alapjan az Antarktisz kiemelten vedett teruletenek min?sulnek (ASPA 159), amely az egyezmeny szerinti legmagasabb vedettsegi szintet jelenti. ^{[88] [89]} Borchgrevink kunyhoinak maradvanyai Uj-Zeland es az Egyesult Kiralysag javaslatara Tortenelmi hely vagy emlekm? min?sitest kaptak (HSM 22), ugyanugy, mint Nicolai Hanson sirja (HSM 23). ^[51] A tabor teruletet es a kunyhokat az uj-zelandi Antarktiszi Orokseg Alapitvany kezeli. Borchgrevink kunyhoit 1990-ben eredeti formajukban helyreallitottak. A taborokban talalt eredeti leleteket konzervalas celjabol Uj-Zelandra szallitottak. ^[90]

Kituntetesei es cimei [ szerkesztes ]

Allam	Kituntetes	Kituntetes eredeti nyelven	Id?pont	Forras
Norvegia	Szent Olaf-rend lovagkeresztje	Den Kongelige Norske Sankt Olavs Orden	1901	[66]
Egyesult Kiralysag	Skot Kiralyi Foldrajzi Tarsasag Ezust Erdemerem	Royal Scottish Geographical Society's Silver Medal	1904	[2]
Dania	Dannebrog-rend lovagkeresztje	Dannebrogordenen	1906	[66]
Osztrak?Magyar Monarchia	Ferenc Jozsef-rend kozepkeresztje	Kaiserlich-Osterreichische Franz-Joseph-Orden (Komturkreuz)	1911	[69]
Egyesult Kiralysag	Kiralyi Foldrajzi Tarsasag Vednoki Erem	Royal Geographical Society's Patron's Medal	1930	[91]

Jegyzetek [ szerkesztes ]

Forrasok [ szerkesztes ]

• ↑   Amundsen: Roald Amundsen. The South Pole ? An account of the Norvegian Antarctic Expedition in the Fram , vol. I. (angol nyelven). John Murray (London) (1912). Hozzaferes ideje: 2019. november 12.  
• ↑   Antarctic Heritage Trust - Borchgrevink: History of Borchgrevink's Expedition - British Antarctic Expedition (1898?1900) (angol nyelven). Anctarctic Heritage Trust . (Hozzaferes: 2019. november 13.)
• ↑   Antarctica: Antarctica ? Great Stories From The Frozen Continent (angol nyelven). Reader's Digest (1985). ISBN 0-949819-64-6 . Hozzaferes ideje: 2019. november 13.  
• ↑   Bernacchi: Louis Charles Bernacchi. To the South Polar regions ? Expedition of 1898-1900 (angol nyelven). Hurst and Blackett (1901). Hozzaferes ideje: 2019. oktober 19.  
• ↑   Borchgrevink: Carsten E. Borchgrevink. First on the Antarctic continent ? Being an account of the British Antarctic expedition 1898?1900 (angol nyelven). George Newnes Ltd. (1901). Hozzaferes ideje: 2019. oktober 19.  
• ↑   Bull: Henrik Johan Bull. The Cruise of the Antarctic to the South Polar Regions (angol nyelven). Edward Arnold (1896). Hozzaferes ideje: 2019. oktober 19.  
• ↑   Crane: David Crane. Scott of the Antarctic ? A Life of Courage and Tragedy , First American Edition (angol nyelven), Alfred A. Knopf (2006). ISBN 0-375-41527-0 . Hozzaferes ideje: 2019. oktober 26.  
• ↑   Fiennes: Sir Ranulph Fiennes. Race to the Pole ? Tragedy, heroism and Scott's Antarctic Quest (angol nyelven). Hyperion (New York) (2004). ISBN 0-4013-0047-2 . Hozzaferes ideje: 2019. oktober 27.  
• ↑   Houben: Heinrich Hubert Houben. A Deli sark meghoditasa , Forditotta: Juhasz Vilmos, Atheneum  
• ↑   Huntford - Scott & Amundsen: Roland Huntford. Scott and Amundsen ? The Race to the South Pole , First American Edition (angol nyelven), G. P. Putnam's Sons (New York) (1980). ISBN 0-399-11960-4 . Hozzaferes ideje: 2019. oktober 8.  
• ↑   Huntford - Shackleton: Roland Huntford. Shackleton , First American Edition (angol nyelven), Atheneum (New York) (1986). ISBN 0-689-11429-X . Hozzaferes ideje: 2019. november 13.  
• ↑   Huxley: Elspeth Huxley. Scott of the Antarctic , First American Edition (angol nyelven), Atheneum (New York) (1978). ISBN 0-689-10861-3 . Hozzaferes ideje: 2019. november 21.  
• ↑   Jones: Max Jones. The Last Great Quest ? Captain Scott's Antarctic Sacrifice (angol nyelven). Oxford University Press (2003). ISBN 978-0-19-280570-6 . Hozzaferes ideje: 2019. oktober 24.  
• ↑   Mill: Hugh Robert Mill. The Siege of the South Pole ? The Story of the Antarctic Exploration (angol nyelven). Alston Rivers Limited (London) (1905). Hozzaferes ideje: 2019. oktober 22.  
• ↑   Mills: William James Mills. Exploring Polar Frontiers ? A Hystorical Encyclopedia , Volume 1 (angol nyelven). ABC-Clio Inc. (2003). ISBN 1-57607-422-6 . Hozzaferes ideje: 2019. oktober 8.  
• ↑   Norveg Eletrajzi Lexikon: Carsten Borchgrevink (norveg nyelven). Norsk Biografisk Leksikon . (Hozzaferes: 2019. november 9.)
• ↑   Shackleton: Ernest Shackleton. Az Antarktisz sziveben ? Szaznyolcvan kilometerre a Deli Sarktol , Forditotta: Halasz Gyula, Vilagirodalom Konyvkiadovallalat (1923)  
• ↑   South-pole - Antarctic explorers: Antarctic explorers: Carsten Borchgrevink (angol nyelven). (Hozzaferes: 2019. november 21.)
• ↑   Swan ? Borchgrevink: Robert Arthur Swan: Borchgrevink, Carsten Egeberg (1864?1934) (angol nyelven). Australian Dictionary of Biography . (Hozzaferes: 2019. november 6.)