Nicolas Louis de Lacaille
Eletrajzi adatok
Szuletett	1713 . marcius 15. Rumigny
Elhunyt	1762 . marcius 21. (49 evesen) Parizs
Ismeretes mint	csillagasz matematikus iro tanar
Nemzetiseg	francia
Iskolai	College de Lisieux College de Navarre
Palyafutasa
Szakterulet	csillagaszat
Szakmai kituntetesek
a Royal Society tagja
A Wikimedia Commons tartalmaz Nicolas Louis de Lacaille temaju mediaallomanyokat.

Nicolas Louis de Lacaille abbe ( Rumigny , 1713 . marcius 15. ? Parizs , 1762 . marcius 21. ) francia csillagasz , a deli egbolt egyik jelent?s megfigyel?je.

Lacaille arrol a csillagkatalogusarol nevezetes, ami a deli egbolton lathato kozel 10 000 csillagot es 42 kodszer? objektumot tartalmaz. Ezt a Coelum Australe Stelliferum neven ismert katalogust halala utan, 1763 -ban adtak ki. A m? 14 uj csillagkepet is leirt, melyek azota elfogadotta valtak. ^[1] A fentieken kivul 1800 evre vonatkozoan elkeszitette a fogyatkozasok tablazatat.

Elete [ szerkesztes ]

Az Ardennekben talalhato Rumignyben szuletett. Apja a Vandome-i hercegn? f?vadasza volt, de szabad idejeben termeszettudomannyal es mechanikaval foglalkozott. Halala utan Nicolas teologiai tanulmanyokat folytatott a jezsuitaknal, elerte a diakonus fokozatot, de erdekl?dese a tudomanyok fele fordult. Elkezdett autodidakta modon csillagaszattal es matematikaval foglalkozni, majd 1735-ben Parizsba koltozott. Itt kivivta Jacques Cassini baratsagat es tiszteletet, aki akkor mar neves csillagasz volt, es a parizsi obszervatorium igazgatoja. 1736-tol kezdett dolgozni az obszervatoriumban, de hivatalosan csak harom evvel kes?bb alkalmaztak. Az allas lehet?ve tette szamara, hogy a kor legfontosabb csillagaszaival talalkozzon. 1740-ben a tekintelyes College Mazarin kinevezett matematika-professzora lett, 1741-ben pedig felvettek a francia kiralyi tudomanyos akademia tagjai koze.

Ebben az id?szakban tanari kotelessegenek eleget teve tobb kezikonyvet irt francia nyelven (ezek osszefoglalo cime Lecons elementaires ). A kotetek nagy sikert arattak es szamos nyelvre leforditottak ?ket, koztuk latinra is. Temajuk volt: matematika (els? kiadas: 1741), mechanika (1743), geometriai es fizikai csillagaszat (1746), es optika (1750). Ezen felul 1745-t?l ? gondozta a Celestial Ephemerides evente kiadott adatait. Ezt a munkat kes?bb Joseph Jerome Lefrancais de Lalande folytatta.

1739-ben Giovanni Maraldi vezetese alatt reszt vett a francia atlanti, delnyugati partvidek geodeziai felmereseben Nantes es Bayonne kozott. Kepessegeit latva meghivtak a parizsi delkor felmeresere a Pireneusokban, Perpignan kornyeken. A munkat Cassini iranyitotta, az eredmenyek az ? neve alatt jelentek meg 1743-ban. Ezzel megvetettek az alapjait a meternek a Fold merete alapjan torten? meghatarozasanak. A sajat meresi adataik osszehasonlitasaval mas meridian-meresekkel, Lacaille megallapitotta, hogy a Fold a sarkok fele laposodik (voltak, akik akkoriban ugy gondoltak, hogy a sarkoknal kicsucsosodik, mint egy citrom - a meresek ezt cafoltak meg).

1750 veget?l 1754 juniusaig Lacaille egy csillagaszati expediciot vezetett a Joremenyseg fokan . Ebben az id?ben els?kent rajzolta meg Mauritius foldrajzi terkepet. Az expedicio celjai kozott szerepelt a Nap es a Hold parallaxisanak meghatarozasa, illetve 10 000 csillag megfigyelese. Obszervatoriumat a Tabla-hegyseg lejt?in allitotta fel, Fokvaros kozeleben. Mindossze ket ev alatt meghatarozta 9766 csillag koordinatajat. Ehhez valoszin?leg egy 3,8 cm atmer?j? tavcsovet hasznalt.

Lacaille rajzolta meg els?kent a deli egbolt csillagainak teljesnek mondhato terkepet. Ezt a terkepet a francia kiralyi tudomanyos akademia 1756-ban jelentette meg. A terkepre 14 uj konstellaciot rajzolt be, amit a csillagaszok viszonylag gyorsan elfogadtak es ezek ma is hivatalos hasznalatban vannak. Lacaille olyan nagyobb kiterjedes? csillagkepet bontott kisebb reszekre, mint az Argo Navis , ezt harom reszre bontotta a konnyebb kezelhet?seg erdekeben, ezek lettek a Carina ( Hajogerinc ), a Puppis ( Hajofara ) es a Vela ( Vitorla csillagkep ). Lacaille katalogizalt 14 csillagkodot es csoportosulast is a deli egbolton. A lista 1755-ben jelent meg, 16 evvel korabban, mint Charles Messier hires katalogusa a csillagkodokr?l.

Mialatt Fokvaros kozeleben tartozkodott, erdekelni kezdtek a bolygok. Kulonosen a jol megfigyelhet? Hold , Venusz es Mars , amik poziciojat precizen meghatarozta. Osszevetve az adatokat a Lalande altal abban az id?ben Berlinben mert adatokkal, a parallaxis-modszert alkalmazva ki tudta szamitani ezeknek az egi objektumoknak a pontosabb tavolsagat a Foldt?l.

Mindezeken felul Lacaille az ugynevezett ?foldrajzi hosszusag meghatarozasanak problemaja” temakorrel is foglalkozott. Ennek a hajok foldrajzi helyzetenek meghatarozasaban volt eletbevago jelent?sege a nyilt tengeren. A problemaval a csillagaszok akkor mar legalabb ketszaz eve foglalkoztak. Lacaille a John Flamsteed altal kitalalt ?Hold-modszert” finomitotta tovabb egy grafikus rendszerrel, amivel az eljaras egyszer?bbe valt.

Lacaille 1754 -ben tert vissza Parizsba . Visszaterese utan folytatta munkajat a College Mazarinben, ahol egy uj tavcsovet letesitett.

1757-ben nyomdaba adta Fundamenta Astronomiae cim? munkajat, ami egy csillagkatalogus volt, es korulbelul 400 fenyes csillag adatait tartalmazta. Ez volt az els? olyan katalogus, amiben a csillagok pozicioit a legkori elhajlas es a nutacio figyelembe vetelevel adtak meg. 1758-ban jelent meg a Tables solaires cim? munkaja, ami els?kent tartalmazott a Hold es a bolygok mozgasara vonatkozo perturbacios adatokat, tovabba a legkori elhajlas es a nutacio hatasat. Mindket munka nagyobb pontossagu adatokat tartalmazott, mint masok korabbi munkai, es ez osztonz?leg hatott a kes?bbi csillagaszokra is.

Lacaille szerkesztette a Traite d’optique sur la gradation de la lumiere cim? munkat, aminek keziratat Pierre Bouguer hagyomanyozta ra, tovabba ugyancsak ?t?le szarmazott a Traite du navire cim? munka, aminek kiadasat Lacaille gondozta.

1761-ben Lacaille megfigyelte a Venusz atvonulasat a Nap el?tt. Abban az evben meghatarozta a Fold-Hold tavolsagot, els?kent figyelembe veve, hogy a Fold nem szabalyos gomb alaku.

Nem sokkal kes?bb er?s koszvenyrohama volt, de a munkajat tovabb folytatta. a betegseg azonban rosszabbodott, es Lacaille meghalt. Maraldi, a baratja es kollegaja gy?jtotte ossze a keziratait es adta ki 1763-ban Coelum australe stelliferum (?a deli egbolt csillagai”) cim alatt. Meg ugyanabban az evben nyomdaba adtak az utazasa alatt irt naplojat Journal historique du voyage fait au Cap de Bonne-Esperance cimmel.

Dijak, elismeresek [ szerkesztes ]

Munkaja elismeresekent tobb tudomanyos intezmeny a tiszteletbeli tagjava valasztotta. Koztuk volt a Szentpetervari Akademia, a Berlini Akademia, a Stockholmi Akademia, a Londoni Kiralyi Tarsasag , a Gottingeni Kiralyi Tarsasag es a Bolognai Intezet.

F?bb m?vei [ szerkesztes ]

• Astronomiae Fundamenta (1757), 398 csillag katalogusa
• Tabulae Solares (1758)
• Coelum australe stelliferum (1763) 10 000 csillag megfigyelese, 14 uj csillagkep leirasa
• Observations sur 515 etoiles du Zodiaque (1763)
• Lecons elementaires de Mathematiques (1741)

Jegyzetek [ szerkesztes ]

Forrasok [ szerkesztes ]

• Thomas Hockey (f?szerk.): The Biographical Encyclopedia of Astronomers , Springer, 2007

Tovabbi informaciok [ szerkesztes ]

• Lacaille’s southern planisphere of 1756 (angolul)
• Unter fremden Sternen (nemetul)