Max Ludwig Henning Delbruck
(
Berlin
,
1906
.
szeptember 4.
?
Pasadena
,
Kalifornia
,
1981
.
marcius 9.
) nemet szarmazasu amerikai biologus, a
molekularis biologia
egyik uttor?je. 1969-ben
Alfred Hersheyvel
es
Salvador Luriaval
megosztott orvosi-biologiai
Nobel-dijat
kapott a
bakteriofagok
(
bakteriumokat
fert?z?
virusok
) tanulmanyozasaert. Kulcsszerepet jatszott annak meghatarozasaban, mennyire fontos a
sejt
genetikai
informacioit tartalmazo
DNS
-molekula, segitett kiterjeszteni a
fizika
huszadik szazadi forradalmat a
biologiara
. Alapvet? fontossagu folfedezesek nem kapcsolodnak a nevehez, de dont? hatast fejtett ki, amikor uttor?je lett az alapvet? biologiai folyamatokhoz valo ujfajta kozelitesnek. A legegyszer?bb szervezet, a
bakteriofag
segitsegevel megvalosulo genetikai atvitel kifejlesztesevel megalapitotta a bakterialis genetikat, es utat nyitott a
dezoxiribonukleinsav
szerkezetenek foltarasahoz.
Erwin Schrodingeren
kivul, akinek
Mi az elet?
cim? m?ve vezette el
Francis Cricket
es
James D. Watsont
a
molekularis biologiahoz
, Delbruck volt a tudomany kenyes esztetaja.
[21]
1906. szeptember 4-en szuletett
Berlin
el?varosaban, Hans es Lina Delbruck legfiatalabb gyermekekent. Apja a
Berlini Egyetem
tortenelemtanara volt, liberalis ertelmisegi, egy politikai lap kiadoja. Lina Delbruck orvosdinasztiabol szarmazott, nagyapja maga a vilaghir? kemikus,
Justus von Liebig
. Max rendkivul intellektualis kornyezetben n?tt fol, amely becsvagyova es erzekennye formalta. Szuleihez ellentmondasos erzelmek f?ztek. Kemenyen dolgozo apja hatvaneves volt, amikor legkisebb fia szuletett. Delbruck eletrajziroja, Ernst Fischer szerint Max kamaszkent egyszerre erzett iranta tudat alatti gy?loletet es feltekenyseget, amelybe csodalat es tisztelet vegyult. Kes?bb Delbruck a szuntelen munkara valo hajlamat anyja iranti szeretetenek tulajdonitotta; ez volt a strategiaja, mondta, amellyel tulragyoghatja az apjat.
[22]
Kit?n? eredmennyel vegzett a gimnaziumban, majd el?szor, 1924-t?l
csillagaszatot
tanult a
Tubingeni Egyetemen
. Amikor 1926-ban atment a Gottingeni Egyetemre, erdekl?dese a
kvantumelmelet
fele fordult, amely akkor oltott vegleges format. Potolta korabban elmaradt fizikai tanulmanyait, es 1930-ban
Max Born
segitsegevel megszerezte a doktoratust. A kovetkez? evben Koppenhagaban
Niels Bohr
intezeteben kezdett dolgozni
George Gamow
-val egyutt, 1932-ben
Lise Meitnernek
, a hires nemet fizikusnak az asszisztense lett. Cikkeket irt a
fenyszorodasrol
es a
termodinamikarol
, amelyet a statisztikai
mechanika
es a kvantumelmelet fel?l kozelitett meg; de mindez csupan el?jateka volt a biologiaban vegzett munkajanak, amelybe mar 1932-ben belekezdett.
A kvantumelmelet veget vetett a szorosan vett oksagi elvnek a fizikaban. Ennek a tenynek egyes filozofiai vetuleteit Delbruck rendkivul vonzonak talalta. 1932. augusztus 15-en tartott
Feny es elet
cim? hires el?adasaban
Niels Bohr
kifejtette a
kvantummechanika
dilemmajat: eszerint a fenyt nem lehet vegtelen pontossaggal merni, igy a statisztikai elemzeshez kell folyamodni. Az emberi erzekelesnek megvannak a maga korlatai a termeszet leirasaban. Bohr azon t?n?dott, vajon az eletfolyamatokat ugyanilyen bizonytalansagok uraljak-e. El?adasa rendkivuli hatassal volt Delbruckre. Megszerezte, melyrehatoan tanulmanyozta az el?adas anyagat, es hamarosan olyan jelensegeket kezdett vizsgalni, mint a
fotoszintezis
, a
nepesseggenetika
es a
termeszetes kivalasztodas
. Elegge meglep?dott, amikor folfedezte, hogy lehetsegesnek latszik egy olyan
atommodellt
letrehozni, amely nagyreszt indokolja a
genetikai mutaciok
eredmenyeit. Akarmib?l van is a genetikai anyag, a
kemia
meg tudja magyarazni alapvet? tartossagat eppen ugy, mint a
mutacioban
megmutatkozo valtozekonysagat.
Bohr
eszmei gyumolcsoz?ek voltak, de nem bizonyultak eleg pontosnak. Hihet?nek t?nt, hogy az eletfolyamatokat teljes mertekben meg lehet erteni. A
genek
molekulakkent
viselkedtek, es logikusan fol lehetett tetelezni roluk, hogy csakugyan
molekulak
.
Az Egyesult Allamokban
[
szerkesztes
]
A nacik hatalomra jutasa utan Delbruck belatta, hogy lehetetlen folytatni a munkajat
Nemetorszagban
. 1937-ben emigralt az Egyesult Allamokba, ahol hatralev? eveit toltotte. 1937-t?l 1939-ig a
California Institute of Technologyn
tanitott. Ezutan atment a Vanderbilt Egyetemre, ahol fizikaprofesszorkent elte at a
masodik vilaghaborut
. Kozben azonban folytatta kutatasait: az elet valodi es egyszer? formai fele fordulva a
bakteriofagnak
nevezett
virusokat
kezdte tanulmanyozni. A munka eredmenyenek kozvetlen hatasa lett a
molekularis biologiara
.
A 20. szazad elejen folfedezett, sokaig azonban nem azonositott (csak feltetelezeskent letez?)
bakteriofagok
olyan
virusok
, amelyek megszalljak a
bakteriumokat
, es a gazdasejt anyagat hasznaljak fol a maguk megsokszorozasara. A sotetmez?s mikroszkopia kifejlesztese utan latni lehetett, hogy ezek a lenyek egy
DNS
neven ismert
nukleinsavbol
es az azt burkolo
feherjeb?l
allnak. Delbruck, anelkul hogy rajott volna a DNS jelent?segere, folismerte, hogy a
bakteriofagokat
? amelyek az el? es az elettelen hataran allnak ? fol lehet hasznalni a
genetikai
informacio reprodukalasanak es atvitelenek tanulmanyozasara.
Legelismertebb teljesitmenye
[
szerkesztes
]
Delbruck legfontosabb teljesitmenye, hogy kitalalta a kiserleti es statisztikai technikakat, amelyek segitsegevel nagyon pontosan lehetett tanulmanyozni az eletnek ezeket az alapvet? formait. Az tovabbra sem derult ki, hogy az ebihalforma fagok mikent tovabbitjak a genetikai informaciot, de az vilagossa valt, hogy vagy a DNS segitsegevel, vagy magan a feherjehuvelyen at. Tovabba kiderult, hogy az erintetlen fag sohasem hatol bele azokba a
bakteriumokba
, amelyekb?l utodai valamilyen modon tavoznak. Delbruck 1943-ban megjelent cikksorozata, amelyet
Salvador Luriaval
kozosen irt, nagy figyelmet keltett. A ket tudos hamarosan megalapitotta a kutatok "fagcsoport"-jat. Delbruck 1944-es "fagertekezese" rendet teremtett a kutatasban, biztositva, hogy a
bakteriofagoknak
csak bizonyos tulajdonsagait hasznaljak fol. Palyafutasa vege fele Delbruck a
gombakhoz
hasonlo lenyek erzeki eszleletenek es reflexeinek problemaival foglalkozott, abban a remenyben, hogy komoly haladast er el a
fiziologiaban
. Ez a munka nem volt olyan termekeny, mint a fagokkal vegzett kiserletek. Szerepet jatszott tovabba a kolni Genetikai Intezet megalapitasaban, amelyet rendszeresen latogatott, es 1963-ig gyakran dolgozott is ott. 1969-ben genetikai munkassagaert
Alfred Hersheyvel
es
Salvador Luriaval
egyutt megkapta a
Nobel-dijat
. 1977-ben vonult vissza a Caltechr?l.
|
---|
1901?1925
| |
---|
1926?1950
|
- 1926:
Johannes Fibiger
- 1927:
Julius Wagner-Jauregg
- 1928:
Charles Nicolle
- 1929:
Christiaan Eijkman
,
Frederick Gowland Hopkins
- 1930:
Karl Landsteiner
- 1931:
Otto Heinrich Warburg
- 1932:
Charles Scott Sherrington
,
Edgar Douglas Adrian
- 1933:
Thomas Hunt Morgan
- 1934:
George Whipple
,
George Minot
,
William Parry Murphy
- 1935:
Hans Spemann
- 1936:
Henry Hallett Dale
,
Otto Loewi
- 1937:
Szent-Gyorgyi Albert
- 1938:
Corneille Heymans
- 1939:
Gerhard Domagk
- 1943:
Henrik Dam
,
Edward Adelbert Doisy
- 1944:
Joseph Erlanger
,
Herbert Spencer Gasser
- 1945:
Alexander Fleming
,
Ernst Boris Chain
,
Howard Florey
- 1946:
Hermann Joseph Muller
- 1947:
Carl Ferdinand Cori
,
Gerty Cori
,
Bernardo Houssay
- 1948:
Paul Hermann Muller
- 1949:
Walter Rudolf Hess
,
Antonio Egas Moniz
- 1950:
Edward Calvin Kendall
,
Tadeus Reichstein
,
Philip Showalter Hench
|
---|
1951?1975
|
- 1951:
Max Theiler
- 1952:
Selman Waksman
- 1953:
Hans Adolf Krebs
,
Fritz Albert Lipmann
- 1954:
John Franklin Enders
,
Thomas Huckle Weller
,
Frederick Chapman Robbins
- 1955:
Hugo Theorell
- 1956:
Andre Frederic Cournand
,
Werner Forßmann
,
Dickinson W. Richards
- 1957:
Daniel Bovet
- 1958:
George Wells Beadle
,
Edward Lawrie Tatum
,
Joshua Lederberg
- 1959:
Severo Ochoa
,
Arthur Kornberg
- 1960:
Frank Macfarlane Burnet
,
Peter Medawar
- 1961:
Bekesy Gyorgy
- 1962:
Francis Crick
,
James D. Watson
,
Maurice Wilkins
- 1963:
John Carew Eccles
,
Alan Lloyd Hodgkin
,
Andrew Huxley
- 1964:
Konrad Emil Bloch
,
Feodor Lynen
- 1965:
Francois Jacob
,
Andre Michel Lwoff
,
Jacques Monod
- 1966:
Francis Peyton Rous
,
Charles Brenton Huggins
- 1967:
Ragnar Granit
,
Haldan Keffer Hartline
,
George Wald
- 1968:
Robert W. Holley
,
Har Gobind Khorana
,
Marshall Warren Nirenberg
- 1969:
Max Delbruck
,
Alfred Hershey
Salvador Luria
- 1970:
Bernard Katz
,
Ulf von Euler
,
Julius Axelrod
- 1971:
Earl Wilbur Sutherland
- 1972:
Gerald M. Edelman
,
Rodney Robert Porter
- 1973:
Karl von Frisch
,
Konrad Lorenz
,
Nikolaas Tinbergen
- 1974:
Albert Claude
,
Christian de Duve
,
George Emil Palade
- 1975:
David Baltimore
,
Renato Dulbecco
,
Howard Martin Temin
|
---|
1976?2000
|
- 1976:
Baruch Samuel Blumberg
,
Daniel Carleton Gajdusek
- 1977:
Roger Guillemin
,
Andrew Schally
,
Rosalyn Sussman Yalow
- 1978:
Werner Arber
,
Daniel Nathans
,
Hamilton O. Smith
- 1979:
Allan McLeod Cormack
,
Godfrey Hounsfield
- 1980:
Baruj Benacerraf
,
Jean Dausset
,
George D. Snell
- 1981:
Roger W. Sperry
,
David Hunter Hubel
,
Torsten Wiesel
- 1982:
Sune Bergstrom
,
Bengt Samuelsson
,
John Robert Vane
- 1983:
Barbara McClintock
- 1984:
Niels Kaj Jerne
,
Georges J. F. Kohler
,
Cesar Milstein
- 1985:
Michael Stuart Brown
,
Joseph L. Goldstein
- 1986:
Stanley Cohen
,
Rita Levi-Montalcini
- 1987:
Tonegava Szuszumu
- 1988:
James W. Black
,
Gertrude B. Elion
,
George H. Hitchings
- 1989:
John Michael Bishop
,
Harold E. Varmus
- 1990:
Joseph Edward Murray
,
Edward Donnall Thomas
- 1991:
Erwin Neher
,
Bert Sakmann
- 1992:
Edmond H. Fischer
,
Edwin G. Krebs
- 1993:
Richard J. Roberts
,
Phillip Allen Sharp
- 1994:
Alfred G. Gilman
,
Martin Rodbell
- 1995:
Edward B. Lewis
,
Christiane Nusslein-Volhard
,
Eric F. Wieschaus
- 1996:
Peter C. Doherty
,
Rolf M. Zinkernagel
- 1997:
Stanley B. Prusiner
- 1998:
Robert F. Furchgott
,
Louis J. Ignarro
,
Ferid Murad
- 1999:
Gunter Blobel
- 2000:
Arvid Carlsson
,
Paul Greengard
,
Eric R. Kandel
|
---|
2001?2025
|
- 2001:
Leland H. Hartwell
,
Tim Hunt
,
Paul Nurse
- 2002:
Sydney Brenner
,
H. Robert Horvitz
,
John E. Sulston
- 2003:
Paul Lauterbur
,
Peter Mansfield
- 2004:
Richard Axel
,
Linda Buck
- 2005:
Barry Marshall
,
Robin Warren
- 2006:
Andrew Fire
,
Craig Mello
- 2007:
Mario Capecchi
,
Martin Evans
,
Oliver Smithies
- 2008:
Harald zur Hausen
,
Francoise Barre-Sinoussi
,
Luc Montagnier
- 2009:
Elizabeth Blackburn
,
Carol W. Greider
,
Jack W. Szostak
- 2010:
Robert Geoffrey Edwards
- 2011:
Bruce Beutler
,
Ralph Steinman
,
Jules Hoffmann
- 2012:
John B. Gurdon
,
Jamanaka
- 2013:
James Rothman
,
Randy Schekman
,
Thomas Sudhof
- 2014:
John O’Keefe
,
May-Britt Moser
,
Edvard Moser
- 2015:
William C. Campbell
,
Omura Szatosi
,
Tu Ju-ju
- 2016:
Oszumi Josinori
- 2017:
Jeffrey C. Hall
,
Michael Rosbash
,
Michael W. Young
- 2018:
James P. Allison
,
Hondzso Taszuku
- 2019:
William Kaelin
,
Peter Ratcliffe
,
Gregg Semenza
- 2020:
Harvey J. Alter
,
Michael Houghton
,
Charles M. Rice
- 2021:
David Julius
,
Ardem Patapoutian
- 2022:
Svante Paabo
- 2023:
Kariko Katalin
,
Drew Weissman
|
---|
|