Johann Christoph Gottsched

A Wikipediabol, a szabad enciklopediabol
Johann Christoph Gottsched
Szuletett 1700 . februar 2. [1] [2] [3] [4] [5]
Konigsberg
Elhunyt 1766 . december 12. (66 evesen) [1] [2] [3] [4] [5]
Lipcse [6] [7]
Hazastarsa Luise Adelgunde Victorie Gottsched (1735?) [8]
Foglalkozasa
  • iro
  • kolt?
  • filozofus
  • fordito
  • irodalomkritikus
  • egyetemi oktato
Iskolai Konigsbergi Egyetem
Iroi palyafutasa
Jellemz? m?fajok drama , kritika , irodalomelmeleti irasok
Fontosabb m?vei Kritikus nemet kolt?m? kiserlete
Haldoklo Cato
Kritikus Kolteszet
Reszletes Beszedm?veszet
Szukseges Tarhaz
A Wikimedia Commons tartalmaz Johann Christoph Gottsched temaju mediaallomanyokat.
Sablon Wikidata Segitseg

Johann Christoph Gottsched ( Juditten , [9] 1700 . februar 2. ? Lipcse , 1766 . december 12. ) nemet iro , dramaturg es irodalomtudos.

Gedichte

Gottsched idejen a tudomany nyelve meg a latin volt. Az ? erdeme, hogy elfogadotta valt az irodalmi nemet nyelv letrehozasara valo torekves. Legfontosabb m?ve a ?Versuch einer Critischen Dichtkunst vor die Teutschen” (Kritikus nemet kolt?m? kiserlete, 1730). Ebben Gottsched erthet? es egyenes stilust, szellemet, izlest kovetelt es hogy az irasnak legyen moralis haszna. A drama harmas tagolasat, a cselekmeny, a helyszin es az id? egyseget hangoztatta, a varazslatot es mindenfele irracionalizmust szam?zni szerette volna. Ez volt a tanulsagos es okosito irodalom id?szaka, mindenekel?tt a tanmese lett a korszak favorizalt m?faja . A ravasz roka, a szelid barany, az okos hollo es a meltosagteljes oroszlan ekkor vonultak be a nemet irodalomtortenetbe .

Elete es munkassaga [ szerkesztes ]

Apja a juditteni lelkesz Christoph Gottsched, anyja Anna Regina Biemann volt. Testvere, Johann Heinrich Gottsched a ?hessisches Hof- und Staatskalender” hesseni udvari es allami kalendarium szerkeszt?je volt, unokaoccse pedig, Johann Daniel Gottsched Mirabeau grof szemelyi titkara volt.

Tanulmanyok [ szerkesztes ]

Eleinte apja oktatta otthon, a kor szokasa szerint, ezutan 14 evesen beiratkozott a Konigsbergi Egyetemre , teologia szakra. Erdekl?dott a filozofia irant is, Gottfried Wilhelm Leibniz es Christian Wolff m?veit lapozgatta. Vegul annyira megszerette a filozofiat, hogy inkabb atiratkozott erre a szakra es egesz eletere h? partfogoja maradt Wolf nezeteinek. Erdemesebb tanarai koze tartozott Johann Jakob Quandt .

1724 januarjaban Gottsched mar magiszterkent ( Magister Artium ) a porosz katonai szolgalat el?l Lipcsebe menekult. Lipcseben baratkozott ossze Johann Burckhardt Menckevel, aki alkalmazta ?t id?sebbik fia melle. Mencke kiadvanyan, az Acta eruditorum on Gottsched nem tudott kozrem?kodni, ezert meg ugyanabban az evben inkabb doktoralt es oktatoi engedelyt kapott.

Mencke bevezette Gotschedet a tarsasagi eletbe es partfogolta felvetelet a ?Teutschubende poetische Gesellschaft” (Nemetgyakorlo Poetikai Tarsasagba) is. 1727-ben a tarsasag eloljarojava valasztotta es Gottsched atnevezte az egyesuletet ?Deutsche Gesellschaft” nevre (Nemet Tarsasag) . Ez a tarsasag lett aztan Gottsched nyelvi es irodalmi reformtorekvesei idealis szinpada. Ezen tarsasag es Gottsched torekveseinek hatasara tobb varosban is alapitottak Nemet Tarsasag okat, altalaban Gottsched elkepzelesei alapjan.

Gottsched mint nyelvm?vel?, ujsagiro [ szerkesztes ]

1725-ben Gottsched elkezdte moralis heti ujsagjanak a szerkeszteset es kiadasat. ?Die vernunftigen Tadlerinnen” (Az ertelmes okitok) eleinte Halleban , majd Lipcseben jelent meg. Mint az ilyesfajta ujsagtipusnal akkoriban szokas volt, elejet?l fogva ket evre tervezte. 1727-t?l 1729-ig a szinten hetilapkent megjelen? ?Der Biedermann” (A Derekember) szerkeszt? kiadoja volt. Mar ezen ujsagokban is erezhet? az a torekvese, hogy a korai felvilagosodas eszmeit atultesse a nemet viszonyok koze.

1727-ben ismerkedett meg Johann Neuberrel es felesegevel, Friederike Caroline Neuberrel. Gyumolcsoz? egyuttm?kodesuk eredmenye a nemet nemzeti szinjatszas alapjainak letrehozasa volt. Nagy peldakepeik az antikizalo, Pierre es Thomas Corneille , Philippe Destouches , Moliere , Jean Racine , Voltaire franciabol forditott szinm?vei voltak.

1727 ?szen Gottsched szoveget irt Johann Sebastian Bach ?Laß, Furstin, laß noch einen Strahl” cim? gyaszkantatajahoz ( BWV-szama : 198), amelyet oktober 17-en , a lipcsei Szent Pal-templomban (Paulinerkirche) mutattak be, az elhunyt Brandenburg?bayreuthi Krisztina Eberhardina lengyel kiralyne emlekere.

1730-ban Gottsched a poetika rendkivuli professzora lett, majd negy evvel kes?bb kineveztek a logika es metafizika rendes professzoranak. Emellett tobbszor is a ? Rector magnificus ” feladatkoret (a filozofiai tanszek dekanja) is betoltotte.

Gottsched reformtorekveseinek el?keszit?je egykori konigsbergi professzora Johann Valentin Pietsch volt. ? tamogatta Gotschedet a barokk irodalom elleni torekveseiben, legf?keppen annak nyelvi kuls?segei ellen. Gottsched gondozasaban jelent meg 1732-t?l 1744-ig a ?Beytrage zur critischen Historie der deutschen Sprache, Poesie und Beredsamkeit” (Hozzaszolasok a nemet nyelv, kolteszet es ekesszolas kereszteny tortenetehez) . Ennek folytatasa az 1745 es 1750 kozott megjelen? ?Neuer Buchersaal der schonen Wissenschaften und freyen Kunste” (A szep tudomanyok es szabad m?veszetek uj konyveszterme) valamint az 1751 es 1762 kozott kiadott ?Das Neueste aus der anmuthigen Gelehrsamkeit” (Ujsagok a bajos tudomanyok teruleter?l) .

Gottsched irodalomelmelete, f? munkai [ szerkesztes ]

1731-ben vittek szinre Gottsched ?Sterbender Cato” (Haldoklo Cato) cim? tragediajat. A darab nagyon sikeres volt, a francia drama szabalyai szerint irta, amely alapvet?en Arisztotelesz dramatikajara epult. Gottsched peldakepe ezen m? megirasanal Joseph Addison volt. Ez tekinthet? az els? olyan nemet dramanak, amely a felvilagosodas szellemeben irodott. Nem sokkal kes?bb jelentkeztek az els? kritikus hangok is; mindenekel?tt a svajci Johann Jakob Bodmer es Johann Jakob Breitinger , illetve a hallei Jakob Immanuel Pyra , szerintuk Gottsched dramaja masszivan szembe megy az arisztoteleszi szabalyokkal.

1735-ben Gottsched meghazasodott, felesege a szinten tehetseges iron? Luise Adelgunde Victorie Kulmus lett. Felesege els?sorban vigjatekokat irt, ill. angolbol es franciabol forditott (pl. Alexander Pope -ot). Az irodalomtortenet Gottsched feleseget erdekes modon sokkal tehetsegesebbnek tartotta, mint magat Gottschedet.

Gottsched irodalomelmeleti f? m?veben, a ?Critische Dichtkunst” (Kritikus Kolteszetben) amellett ervelt, hogy a kolteszet eszszer? es okszer? kell hogy legyen, es igy a szabalyoknak is az eszszer?seg legf?bb elveit kell kepviselniuk, a fantazia nem szarnyalhatja tul az esz altal megszabott hatarokat. Ide kapcsolodik, hogy Gottfried Wilhelm Leibniz es Wolff lehetseges vilagokat targyalo elmelete szerint a csodat, mint egy szindarab temajat szinten szigoru szabalyoknak kell alavetni.

Ezen normakbol kifolyolag Gottsched elutasitotta a termeszetfolotti jelensegek abrazolasat. Gottschedhez kozel allt a deizmus filozofiai iranyzata, erre irasaibol egyertelm?en lehet kovetkeztetni, elutasitotta a vallasos temakat illetve a vallast mint irodalmi abrazolasok temajat. Ezen felfogasa vezetett aztan az un. ?Zurcher Literaturstreit”-hez (zurichi irodalmi vitahoz) a ket svajci tudossal, Bodmerrel es Breitingerrel. Az ? irodalomelmeleti programjuk nem ervelt ugyan kevesbe az eszszer?seg diktatuma mellett, ?k azonban - reszben a zurichi reformacio miatt - a csodat mas hangsullyal iteltek meg, mint Gottsched. Az egyre durvabb hangvetel? vita szatirakkal kezd?dott, majd vegul szemelyes sertegetesekbe torkollott es az 1730-as es 1740-es evek f? irodalomtudomanyi esemenye volt. Gottschedet Nemetorszagban sem kimeltek: a lejarato hadjarat 1743-ban Jakob Immanuel Pyra ropirataval kezd?dott ?Erweis, dass die Gottschedianische Sekte den Geschmack verderbe” (Bizonyitvany, hogy a gottschedista szekta elrontja a jo izlest) es mivel Bodmernek sikerult szamtalan korabeli nemet nyelv? irot sajat oldalara allitania, Gottsched veszteskent kerult ki az irodalmi vitabol. Ennek is betudhato, hogy Gottsched szerepet a 18. szazad irodalmaban sokaig alabecsultek.

1736-ban jelent meg Gottsched ?Ausfuhrliche Redekunst” (Reszletes Beszedm?veszet) cim? munkaja, amelyben a klasszikus retorika hagyomanyat a felvilagosodas szabalyai szellemeben ertelmezte ujra. Gottsched irodalommal es retorikaval kapcsolatos allaspontjara egyreszt jellemz? a barokk kor retorikai stilusanak elutasitasa, masreszt az az elkepzeles, hogy a felvilagosodas racionalizmusara tamaszkodva barmi megismerhet?.

?Leitbegriff ist der ?Witz“ im Sinne eines Vermogens, Gemeinsamkeiten zwischen scheinbar unzusammenhangendem Dingen oder Sachverhalten zu erkennen, sowie der ?Geschmack“ als der Fahigkeit, vernunftgemaße Urteile zu fallen, ohne sie vorher deduktiv herzuleiten.” (A mervado fogalom a humor , olyan ertelemben, hogy ez egy kepesseg, latszolag ossze nem fugg? dolgok kozott kozos vonasokat/ osszefuggeseket felismerni, valamint az jo izles, amely pedig kepesseg, ertelmes iteletet hozni anelkul, hogy azt el?z?leg deduktivan kikovetkeztettek volna.) - irja az Ausfuhrliche Redekunst-ban.

Fentebb emlitett ket f? m?ve melle felsorakoztathato harmadikkent ?Erste Grunde der gesamten Weltweisheit” (Az osszes vilagbolcsesseg els? ervei) , amely lenyegeben Christian Wolff latin nyelv? metafizikajanak nemet atdolgozasa, illetve emellett meg egy nemet nyelvtant is tartalmaz. Ezen nyelvtant aztan evtizedekig hasznaltak a nemet iskolakban es nagy szerepe volt a 18. szazadi irodalmi nemet nyelv kialakulasaban.

Nemet dramatortenet [ szerkesztes ]

1757 es 1765 kozott Gottsched megirta ?Nothigen Vorrath” (Szukseges Tarhaz) cim? munkajat a nemet drama torteneter?l. A gy?jtemenyben terve szerint minden nemet nyelven es 1450 - 1760 kozott irodott drama szerepelt volna, de nem fejezte be. Ennek ellenere a m?nek maig fontos szerepe van a nemet irodalomtortenet kutatasaban.

Gottsched mindig is torekedett a francia felvilagosodas gondolatainak es nezeteinek terjesztesere. Fontenelle - akit kulonosen fontosnak tartott - tobb m?vet leforditotta es kommentalta. De kiadta Pierre Bayle es Helvetius munkait is nemetul. Kiemelend? meg Gottsched szerepe a korabeli angol nyelv? irodalom es filozofia kozvetiteseben, bar ezt kes?bb sokaig szinten alabecsultek.

1762. junius 26-an rovid betegseg utan elhunyt Gottsched felesege. A haromeves gyasz utan Gottsched masodszor is meghazasodott, felesege a meg csak 19 esztend?s Ernestine Susanne Katharina Neunes lett. Egy evvel kes?bb, 1766. december 12-en Gottsched is elhunyt, 66 eves koraban.

Magyarul [ szerkesztes ]

  • Uj nemet grammatika, vagy: Nemet szora tanito konyv, mellyet Gottsed konyveib?l szedegetven magyar nyelven irt Kratzer Janos Agoston ; Patzko Ny., Pozsony, 1780
  • Kratzer Janos Agoston: Uj nemet grammatika, vagy Nemet szora tanito konyv ; Gottsched Johann Christoph nyoman; 2., peldakkal b?v. kiad.; Hochmeister Ny., Szeben?Kolozsvar, 179?

Jegyzetek [ szerkesztes ]

  1. a b Gottsched, Johann Christoph, nem ismert naptar szerint; valoszin?leg Gergely-naptar
  2. a b 1911 Encyclopædia Britannica/Gottsched, Johann Christoph, nem ismert naptar szerint; valoszin?leg Gergely-naptar
  3. a b Francia Nemzeti Konyvtar : BnF forrasok (francia nyelven). (Hozzaferes: 2015. oktober 10.)
  4. a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzaferes: 2017. oktober 9.)
  5. a b SNAC (angol nyelven). (Hozzaferes: 2017. oktober 9.)
  6. Integralt katalogustar (nemet nyelven). (Hozzaferes: 2014. december 30.)
  7. 1911 Encyclopædia Britannica/Gottsched, Johann Christoph
  8. EB-9 / Johann Christoph Gottsched
  9. kes?bb Konigsberg , a mai Kalinyingrad resze

Forrasok [ szerkesztes ]

  • Gabriele Ball, Helga Brandes, Katherine R.Goodman (Szerkeszt?): Diskurse der Aufklarung, Luise Adelgunde Victorie und Johann Christoph Gottsched, Reihe Wolfenbutteler Forschungen, Harrasowitz, Wiesbaden, 2006, ISBN 978-3447054959
  • Joachim Birke: Christian Wolffs Metaphysik und die zeitgenossische Literatur- und Musiktheorie: Gottsched, Scheibe, Mizler. de Gruyter, Berlin, 1966
  • Detlef, Doring: Die Geschichte der Deutschen Gesellschaft in Leipzig von der Grundung bis in die ersten Jahre des Seniorats Johann Christoph Gottscheds, Tubingen, 2002