Edmond Halley
neha ?Edmund”, (
Haggerston
,
1656
.
november 8.
?
Greenwich
,
1742
.
januar 14.
) angol csillagasz, geofizikus, matematikus, meteorologus es fizikus; kiemelked?
polihisztor
termeszettudos.
John Flamsteed
utan ? volt a masodik
kiralyi csillagasz
(Astronomer Royal)
.
A
Londonhoz
kozeli (mara hozza csatolt) Haggerston faluban szuletett az Angliaban akkor meg hasznalt
Julian naptar
szerint
1656
.
oktober 29
-en (a
Gergely-naptarban
ez
november 8.
). Apja jol men? szappanf?z?, uzletember es foldbirtokos volt. A londoni St. Paul iskolaban tanult, es mar gyermekkoraban erdekelte a matematika. 1673-ban az
Oxfordi Egyetemre
(Queen’s College) ment, de tanulmanyait nem fejezte be.
1676
-ban
Szent Ilona
szigetere hajozott, hogy megrajzolja a deli egbolt csillagterkepet. Hazaterve
1678
-ban a
Royal Society
tagjava valasztottak.
1682
-ben megn?sult, es a ma mar ugyancsak Londonhoz tartozo Islingtonban telepedett le.
1682
-ben Eszak-Londonban sajat obszervatoriumot nyitott. 1686 januarjaban felfuggesztette tagsagat a
Royal Society
-ben, hogy a Tarsasag fizetett alkalmazottja lehessen. A kovetkez? nehany evben tudomanyos munkajat a Royal Society-nel vallalt adminisztrativ kotelezettsegei mellett vegezte.
1691-ben Oxfordban meguresedett a csillagaszat (Savil-fele) tanszekenek vezet?i allasa. Halley idealis jelolt lett volna, ha az egyhazi hatosagok ezt nem gatoltak volna a Fold korara vonatkozo nezetei es koztudott
ateizmusa
miatt. ? megpalyazta ugyan az allast, de palyazatat az egyhazi hatosagok ellenallasa miatt elutasitottak.
1703
novembereben kineveztek az
Oxfordi Egyetemen
a Savil-fele geometria tanszek professzorava. Ez tudomanyos erdemei mellett joreszt allami szolgalatainak volt koszonhet?, de a tisztseg elnyeresehez hozzasegitette az a korulmeny is, hogy teologiai ellenfelei addigra meghaltak.
1710
-ben az Oxfordi Egyetemt?l tiszteletbeli doktori cimet kapott. 1720-ban
kiralyi csillagasz
lett. Greenwichben halt meg
1742
-ben. Nem sokkal nyolcvanotodik szuletesnapja utan, 1742. januar 14-en halt meg. A ma
Londonhoz
tartozo Lee St. Margaret templom melletti temet?ben nyugszik.
Korai megfigyelesei
[
szerkesztes
]
1673
-ban, amikor a Queen’s College-ba erkezett, mar lelkes csillagasz volt, aki az apja altal vasarolt m?szerekkel nemi megfigyelesi rutinra is szert tett.
Oxfordba
is magaval vitte nehany m?szeret, tobbek kozt egy 24 lab hosszu tavcsovet es egy 2 lab atmer?j?
szextanst
.
Meg egyetemi hallgatokent 1675-ben levelezni kezdett a nala alig tiz evvel id?sebb
John Flamsteeddel
, akit 1675 marciusaban nevezett ki
II. Karoly kiraly
els?
kiralyi csillagasznak
az ujonnan letesitett
Greenwich Obszervatorium
elere. Beszamolt arrol, hogy egyes megfigyelesei nem egyeznek egyes csillagaszati tablazatok adataival, es valoszin?sitette, hogy a tablazatok pontatlanok. Arra kerte Flamsteedet, hogy igazolja az ? megfigyeleseit. Meg azon ev nyaran meg is latogatta Flamsteedet Londonban, es segitett neki a megfigyelesekben, igy a junius 27-i es december 21-i
holdfogyatkozas
alatt is.
Halley 1676-ban harom tudomanyos cikket jelentetett meg:
- egyet a
bolygok
palyairol,
- egyet arrol az esemenyr?l, amikor augusztus 21-en a
Hold
elfedte a
Marsot
,
- egyet pedig egy hatalmas
napfolt
megfigyeleser?l
1676
nyaran.
Turelmetlenul varta, hogy hirnevre tegyen szert es csillagasz karriert fusson be. Tudta, hogy a Kiralyi Obszervatoriumban Flamsteed els? feladata az eszaki egbolt atvizsgalasa volt korszer? eszkozokkel, hogy javithassak a regebbi csillagkatalogusok pontatlansagait. Elhatarozta, hogy hasonlo megfigyelessorba kezd a deli egbolton. Apja tamogatta az otletet, es evi 300 font apanazst is adott hozza. Halley
Szent Ilona
szigetet valasztotta, mert az volt
Nagy-Britannia
akkori legdelibb kulbirtoka (
d. sz. 15° 57′ 38″
,
ny. h. 5° 42′ 55″
-15.960555555556
,
-5.7152777777778
15.960556°S 5.715278°W
). Huszadik eletevet eppen csak betoltve ezert felbeszakitotta tanulmanyait, es 1676 novembereben elhajozott. Gyorsan szeretett volna eredmenyt felmutatni, ezert figyelmet a nehany szaz legfenyesebb csillagra osszpontositotta. Az expedicio (Szent Ilona borzalmas id?jarasa ellenere) hatalmas sikert hozott.
1678
tavaszan tert haza, es meg az ev novembereben megjelent
Catalogus Stellarum Australium
cim? katalogusa a deli egbolt 341 csillaganak reszletes adataival, aminek hatasara november 30-an a
Royal Society
tagjava valasztottak. A kiraly ajanlasara az Oxfordi Egyetem kiadta diplomajat (MA, Master of Arts) annak ellenere, hogy a formai kovetelmenyeket nem teljesitette. Szent Ilonarol a csillagok katalogizalasa mellett megfigyelte a
Merkur
atvonulasat is a
Nap
korongja el?tt. Ez a megfigyeles megteremtette annak elvi lehet?seget, hogy a
parallaxis
alapjan kiszamitsak a Nap tavolsagat, de ezek a korai eszlelesek meg nem voltak ehhez eleg pontosak.
1679
tavaszan a
Royal Society
kepviseleteben Danzigba (ma:
Gda?sk
,
Lengyelorszag
) utazott, hogy ellen?rizze az ott dolgozo
Johannes Hevelius
poziciomereseinek pontossagat. Hevelius
Tycho Brahe
nyomdokain haladva tavcs? nelkul probalta a csillagok helyet Tychonal pontosabban meghatarozni. Halley Angliaba visszaterve kijelentette, hogy a tavcsoves megfigyelesek sokkal pontosabbak.
1680?81 telen fenyes
ustokos
t?nt fel az egen. El?szor
1680
novembereben lattak, amint a
Nap
fele kozeledett, majd elt?nt a Nap ragyogasaban. Nemsokara ujra felt?nt, a Nap masik oldalan, attol tavolodva, es a megfigyel?k el?szor ugy gondoltak, hogy ket kulon ustokosr?l van szo. Flamsteed vetette fel els?kent, hogy egyetlen egitestr?l lehet szo. Az ejszakai egbolt latvanyos jelensege
London
es
Parizs
utcairol is tisztan latszott; emberemlekezet ota nem volt az egen ilyen fenyes ustokos. Amikor el?szor t?nt fel, Halley eppen nagy europai korutazasara indult, igy a masodik megjelenest mar a kontinensr?l figyelhette meg.
Franciaorszagban
es
Olaszorszagban
is Halley kihasznalta az alkalmat, hogy az ustokos kerdeset (es mas csillagaszati problemakat) megtargyalja neves tudosokkal, koztuk
Giovanni Cassinivel
. Utjarol
1682
. januar 24-en erkezett vissza Londonba.
A kovetkez? ket evben reszletesen megfigyelte a
Holdat
, hogy vegs? adatokat szolgaltasson a
foldrajzi hosszusag
meghatarozasahoz. Ehhez mintegy 18 even at nagyon pontosan nyomon kellett kovetni a Hold mozgasat, mert ilyen hosszu a Hold csillagos egi hatter el?tti vandorlasanak egy ciklusa. Ezekben az evekben sokat levelezett
Newtonnal
, es tobbszor talalkoztak is. 1687-ben Newton ra bizta hatalmas, haromkotetes m?ve, a
Philosophiæ Naturalis Principia Mathematica
(A termeszetfilozofia matematikai alapelvei)
kiadasanak gondozasat. Halley sajat penzeb?l anyagilag is hozzajarult a konyv kiadasahoz annak ellenere, hogy abban az id?ben ? maga is eleg nehez helyzetben volt. Igy egyreszt ott babaskodott a Principia megszuletesenel, masreszt sajat jogan ? volt a kor Newton utan legjelent?sebb termeszettudosa. Legfigyelemremeltobb munkait az uj szazadban, a newtoni forradalom utan alkotta meg.
Szent Ilonan
vegzett
meteorologiai
megfigyelesei eredmenyet
1686
-ban publikalta. Ebben a munkajaban tobbek kozott a
passzatszellel
es a
monszunnal
is foglalkozott. Felismerte, hogy a legkori cirkulacio hajtoereje a
Nap
h?je. Megallapitotta a
legnyomas
es a
tengerszint feletti magassag
osszefuggeset. Megfigyeleseit uttor? jelent?seg? modon meteorologiai terkepeken is bemutatta.
Kifejlesztett egy olyan
buvarharangot
, amely lehet?ve tette, hogy munkasok a tenger alatt kozel 20 meter melyen akar ket orat is dolgozhassanak. Az eszkoz tovabbfejlesztett valtozata kes?bb mar 4 oras viz alatti munkat tett lehet?ve. Az
Admiralitas
szamara maga is kiserletezett ezzel az eszkozzel.
Erdekelte a
foldmagnesseg
is, es ugy velte, hogy ha a
Fold
magneses teret
helyr?l helyre pontosan felterkepeznek, az fontos navigacios segitseg lehetne.
1690
-ben a Royal Society-ben bemutatott egy olyan iranyt?t, amelyben a t?t a kilenges csillapitasa erdekeben folyadekkal toltott hazban helyezte el. Megprobalta feltarni a bibliai
ozonviz
lehetseges okait, es megkerd?jelezte a Teremtes akkoriban szeles korben elfogadott Kr. e. 4004-es id?pontjat. A tenger sotartalma alapjan megbecsulte a
Fold
korat. Feltetelezte, hogy a tengerek vize valaha edesviz volt, es sotartalma fokozatosan emelkedett, ahogy a folyok a szarazfoldekr?l asvanyi anyagokat szallitottak a tengerekbe. Igy a Fold korara az Egyhaz altal elfogadott kb. 6000 evnel joval hosszabb id?tartamot kapott, es ez az egyhazi hatosagok rosszallasat valtotta ki.
Az 1690-es evek els? fele
[
szerkesztes
]
Egy 1691-ben megjelent cikkeben kimutatta, hogy ha tobb megfigyel? a Fold kulonboz? pontjairol egyidej?leg eszlelne a
Venusz
atvonulasat a
Nap
korongja el?tt, akkor a haromszogeles es parallaxis kombinalasaval kiszamithatnak a Nap tavolsagat. A Venusz nagyon ritkan vonul at a napkorong el?tt, de az esemeny el?re jelezhet?.
Megprobalta kitalalni, mikent lehetne megmerni az atomok nagysagat. Az ezustszalak arannyal bevonasahoz szukseges arany mennyisegeb?l kiszamitotta, hogy egy 0,01
inch
oldalhosszusagu aranykocka legalabb 2433 millio atomot tartalmaz. Minthogy az ezustszalat korulvev? aranyreteg tokeletesen osszefugg? volt, Halley tudta, hogy ezzel jelent?sen alulbecsli az atomok tenyleges szamat. Szamitasainak eredmenyet 1691-ben a Royal Society
Philosophical Transactions
cim? folyoirataban publikalta.
1692-ben azzal a kulonos otlettel allt el?, miszerint a
Fold
ureges szerkezet?. Elkepzelese szerint a Fold kuls? retegen, egy 800 km vastag hejon belul ket tovabbi gombhej es egy bels? mag helyezkedik el ugy, hogy atmer?ik rendre a
Venusz
, a
Mars
es a
Merkur
atmer?jevel egyezzenek meg. Ugy gondolta, hogy a hejak kozott legkor talalhato, az egyes hejaknak sajat
magneses polusai
vannak, es elter? sebesseggel forognak. Ezzel a kulonos modellel bizonyos magneses anomaliakat probalt megmagyarazni. Elkepzelhet?nek tartotta azt is, hogy a bels? hejak lakottak, es a legkorukb?l megszok? gazbol lesz a
sarki feny
.
1693-ban kidolgozta es kozreadta az els? halalozasi statisztikai tablazatokat, az
eletbiztositasi
dijak kiszamitasanak tudomanyos alapjat.
Tengeri felfedez? utjai
[
szerkesztes
]
Halley
1693
-ban a
Royal Society
egy masik tagjaval,
Benjamin Middletonnal
expediciot javasolt az Admiralitasnak a foldmagnesseg merese es ezaltal a tengeri
navigacio
javitasa erdekeben. A javaslatra az Admiralitas lelkesedessel reagalt, es (
a kiralyn?
) utasitasara az expedicio celjaira egy uj, kis vitorlas hajot (pink) epitettek. A 89 tonna vizkiszoritasu, 16 meter hosszu es 5 meter szeles
Paramour
t 1694. aprilis 1-en bocsatottak vizre. Felszerelese a kovetkez? ket evben lassan haladt. Vegul 1698-ra a hajo utra keszen allt, s?t, immar a Haditengereszet lobogoja alatt hajozhatott az uj kiraly,
III. Vilmos
szemelyes vednoksege alatt, agyukkal es haditengereszekkel a fedelzeten. Az expedicio iranyitojakent Halley-t kineveztek a Kiralyi Haditengereszet parancsnokava, s?t, engedelyt kapott a hajo parancsnoki tisztenek tenyleges ellatasara is. (A Haditengereszet teljes torteneteben ? volt az egyetlen, aki nem tengereszkent tenyleges parancsnoki tisztsegre kapott engedelyt a Haditengereszet valamelyik hajojan.) Ez volt a Haditengereszet torteneteben az els?, tisztan tudomanyos celu kuldetes.
A felkeszules alatt,
1695
-ben tokeletesitette a
Mercator
-fele
terkepvetuleti rendszert
. Az
1698
. oktober 20-an megkezdett utazas nem volt zokken?mentes, es a konfliktusok f? forrasa az volt, hogy a hajo hivatasos tisztjei vonakodtak a civil kapitany parancsait teljesiteni, s?t,
1699
tavaszan nyiltan ellenszegultek. Halley magabiztosan hazavezette a hajot. 1699. junius 28-an erkeztek vissza Angliaba, de szeptember 16-an ismet tengerre szallt, hogy magneses mereseket vegezzen egeszen a deli szelesseg 52. fokaig (nagyjabol
Del-Amerika
deli csucsaval azonos szelessegig). Err?l az utjarol
1700
. augusztus 27-en erkezett vissza
Plymouthba
. 1701-ben a
Paramour
fedelzeten a
La Manche-csatorna
arapalyanak tanulmanyozasara indult, am nincs kizarva, hogy az expedicionak emellett ki kellett kemkednie, milyenek a franciak parti er?ditmenyei. 1702-ben
Anna
kiralyn? Halleyt
Ausztriaba
kuldte, hogy tanacsokat adjon az
adriai
tengeri er?ditmenyek epitesehez. Az
Atlanti-oceanon
vegzett magneses mereseinek eredmenyeit 1701-ben
General Chart of the Variation of the Compass
cimmel publikalta.
Az egitestek palyaja
[
szerkesztes
]
Halley erdekl?dese mar a
Paramour
utjai el?tt egyre inkabb az
ustokosok
fele fordult. Levelezett err?l
Newtonnal
.
Newton modszerevel kiszamitotta az
1607
es 1682 kozott eszlelt 24 ustokos palyajat,
[1]
es kimutatta, hogy jelent?s hanyaduk Newton gravitacios er?torvenyevel osszhangban
ellipszis
alaku palyan mozog a
Nap
korul. A tortenelmi feljegyzesek alapjan gyanitotta, hogy az 1682-ben megfigyelt ustokost el?tte mar legalabb haromszor (1456, 1531 es 1607), 75 vagy 76 eves id?kozonkent megfigyeltek. 1705-ben kiadta A
Astronomiae Cometiae Synopsis
(Az ustokosok csillagaszatanak osszefoglalasa)
cim? konyvet, ami a leghiresebb munkaja lett. Ebben a konyvben josolta meg, hogy az 1682-ben megfigyelt ustokos ? Newton torvenyeinek engedelmeskedve ? ?valamikor az 1758. esztend? tajekan” vissza fog terni.
1716
-ban visszatert a Venusz atvonulasainak kerdesre, es kiszamitotta, hogy a kovetkez? ket ilyen esemeny
1761
-ben, illetve
1769
-ben lesz. Reszletes utmutatast adott a szukseges megfigyelesekhez es szamitasokra.
A csillagok sajatmozgasa
[
szerkesztes
]
Id?kozben a
Kiralyi csillagasz
Flamsteed szorgalmasan gy?jtotte meresi adatait a csillagok pozicioirol, de ezeket az eredmenyeket nem publikalta. Csak 1710-ben,
Anna kiralyn?
kozvetlen utasitasara adta at az adatokat a Royal Society kepvisel?inek. Ezeket Halley rendezte sajto ala, es 1712-ben adta ki ?ket. Flamsteeed csillagkatalogusa mintegy 3000 csillag poziciojat tartalmazta, 10
ivmasodperc
pontossaggal.
Halley ossze tudta hasonlitani Flamsteed csillagpozicioit a
Hipparkhosz
altal a Kr. e. 2. szazadban osszeallitott, joval kisebb es pontatlanabb katalogus adataival. Megallapitotta, hogy a Hipparkhosz altal megadott csillagpoziciok tobbsege nagyon jol egyezik Flamsteed adataival. Nehany csillag Flamsteed altal mert pozicioja azonban annyira eltert a 2000 evvel korabban megfigyeltt?l, hogy azt nem lehetett az okori megfigyel?k szamlajara irni. A fenyes
Arcturus
peldaul a
18. szazadban
tobb mint egy fokkal latszott odebb, mint ahol a gorogok idejen. Ebb?l csak arra tudott kovetkeztetni, hogy egyes csillagok Hipparkhosz kora ota tenylegesen, fizikailag elmozdultak az egbolton, tehat mar 1718-ban felfedezte es kimutatta a csillagok
sajatmozgasat
. A csillagok elmozdulasai arrol tanuskodtak, hogy a csillagok a haromdimenzios terben szetszortan, kulonboz? tavolsagra vannak t?lunk.
1720-ban tobb kollegajaval megprobalta tudomanyos modszerrel meghatarozni a
Stonehenge
-i k?epitmeny korat. Felteteleztek (helytelenul), hogy az epit?k magneses iranyt?t hasznaltak, es ebb?l haromfele kort is kiszamitottak. Eredmenyeik tobb ezer evvel tertek el az epitmeny ma ismert koratol; tudomanytorteneti jelent?sege, hogy ez volt az els? tudomanyos igeny? kormeghatarozas.
Amikor Flamsteed 1719-ben meghalt, az akkor 63 eves Halley kovette ?t a Kiralyi Csillagasz tisztsegeben; kinevezeset
1720
. februar 9-en kapta meg. Az id?s Halley szamos megfigyelesi programot hajtott vegre, egyebek kozott befejezte a
Hold
egy teljes, 18 eves ciklusanak megfigyeleset (bar ez id?kozben elveszitette tudomanyos jelent?seget).
Tudomanyos oroksege
[
szerkesztes
]
Halley ket tudomanyos el?rejelzest hagyott az utokorra. Egyreszt megjosolta, hogy a legutobb 1682-ben megfigyelt fenyes
ustokosnek
1758-ban vissza kell ternie a Fold kozelebe. Az egitestet 1758 karacsonyan pillantottak meg, a Nap kozeleben 1759. marcius 13-an haladt el. Halley szamitasai tehat helyesnek bizonyultak. Ez egyuttal
Newton
gravitacioelmeletenek es a mechanika
Principiaban
kifejtett torvenyeinek nagyszer? igazolasa is lett. Az egitestet Halley-r?l neveztek el (az ujabb ustokosok felfedez?juk nevet viselik), igy a
Halley-ustokos
lett az els? ismert periodikus ustokos, az 1P/Halley. (Legutobb 1986-ban jart napkozelben, legkozelebbi visszaterese 2061-ben esedekes.)
Masik tudomanyos el?rejelzese a
Venusz
atvonulasara vonatkozott. A Halley altal kiszamitott jelenseget
1761
-ben es
1769
-ben vilagszerte tobb mint hatvan helyr?l eszleltek (
Hell Miksa
es
Sajnovics Janos
peldaul a
daniai
, ma
Norvegiahoz
tartozo
Vard?
szigeter?l. Az osszehangolt eszleleseknek koszonhet?en a Halley altal fel evszazaddal korabban kidolgozott modszer segitsegevel ki lehetett szamitani a
Nap
tavolsagat. Eredmenyul 153 millio kilometernek megfelel? erteket kaptak, ami leny?goz?en pontos ertek (a tenyleges 149,6 millio kilometer) Halley tehat legjelent?sebb csillagaszati felfedezeset 27 evvel halala utan erte el.
- Catalogus stellarum australium
. ? London: s.n., 1679
- Methodus directa geometrica investigandi excentricitates planetarum
(1677)
- An account of the cause of the change of the variation of the magnetical needle with an hypothesis of the structure of the internal parts of the earth: as it was proposed to the Royal Society in one of their later meetings.
, Philosophical Transactions of the Royal Society of London 17 (1692) 563?578
- A new, exact and easie method of finding the roots of any equations generally, and that without andy previous reduction
, Philosophical Transactions no. 210, May 1694
- Some Account of the Ancient State of the City of Palmyra, with Short Remarks upon the Inscriptions Found there.
, Philosophical Transactions Volume 19 (1695) pp. 160?175
- A New and Correct CHART Shewing the VARIATIONS of the COMPASS in the WESTERN & SOUTHERN OCEANS: as Obserserved in the Year 1700 by his Ma.ties Command; [ajanlas:] Majestati semper Augustae GULIELMI III D. G. MAGNAE BRITANNIAE FRA. & HIB. Regis Invictißimi Tabula haec Hydrographica VARIATIONUM MAGNETICARUM INDEX Devotissime Consecratur
; London 1701
- An Advertisement, necessary to be observed in the navigation up and down the Channel of England / Communicated by a Fellow of the Royal Society
, London 1701 (E. Halley ajanlasaval)
- Apollonii Pergaei De sectione rationis libri duo ex arabico msto latine versi. Accedunt ejusdem De sectione spatii libri duo restituti. Opus analyseos geometricae studiosis apprime utile
, Oxford 1706
- An Account of the Late Surprizing Appearance of the Lights Seen in the Air, on the Sixth of March Last; With an Attempt to Explain the Principal Phaenomena thereof; As It Was Laid before the Royal Society by Edmund Halley, J. V. D. Savilian Professor of Geom. Oxon, and Reg. Soc. Secr
, Philosophical transactions, xxix (1716), 406?428
- Lectures read in the School of Geometry in Oxford, concerning the geometrical construction of algebraical equations, and the numerical resolution of same by the compendium of logarithms
, London 1717
- A new and correct draught of the Channell between England and France, shewing the sands, shoales, depth of water and anchorage on the said coasts with the setting of the Tydes and the time of High Water as observed by Capt. E. Halley
, London 1720
- Tabulae astronomicae
. ? London: s.n., 1749
- John Gribbin: A tudomany tortenete 1543-tol napjainkig (Akkord Kiado, Budapest, 2004 -
ISBN 963-9429-56-2
)
- ↑
G.J. Babu and E.D. Feigelson: Astrostatistics. 1996 Chapman and Hall.
Tovabbi informaciok
[
szerkesztes
]
- John J. O'Connor es Edmund F. Robertson.
Edmond Halley
a MacTutor archivumban.
(angolul)