Tomonaga Sinicsiro
(朝永 振一?, nyugaton
Sin-Itiro Tomonaga
vagy
Shinichir? Tomonaga)
(
Tokio
,
1906
.
marcius 31.
? Tokio,
1979
.
julius 8.
)
japan
fizikus
, a
kvantumelektrodinamika
egyik atyja, amiert
1965
-ben megosztva
fizikai Nobel-dijat
kapott
Richard Feynmannal
es
Julian Schwingerrel
.
1906
-ban szuletett
Tokioban
szulei legid?sebb fiakent. Apja Tomonaga Szandzsuro, anyja Tomonaga Hide volt. Csaladja
1913
-ban
Kiotoba
koltozott, amikor apjat kineveztek a
filozofia
professzorava a
Kiotoi Csaszari Egyetemre
.
1940
-ben vette felesegul Szekigusi Rjokot, a Tokio F?varosi Obszervatorium igazgatojanak lanyat. Ket fiuk szuletett, Acusi es Makoto, valamint egy lanyuk. Lanyuk
1965
-ben ment felesegul dr. Nagasimahoz, a Rochesteri Egyetem Fizika Tanszekenek tudomanyos munkatarsahoz.
Tomonaga az egyetemet (bakkalaureatus) Kiotoban vegezte el
1929
-ben, ahol egyik bens?seges baratja
Jukava Hideki
volt. Harom evig meg az egyetemen dolgozott, majd a Tokioi Fizikai es Kemiai Kutatointezet tudomanyos munkatarsa lett dr. Nisina Josio alatt. Itt kezdett dolgozni a kvantumelektrodinamikan, itt irta cikket a fotoelektromos
parkeltesr?l
.
Az
1937
-
39
-ben
Lipcseben
dolgozott
Werner Heisenberg
csoportjaval egyuttm?kodve. Itt irt cikket ("Innere Reibung und Warmeleitfahigkeit der Kernmaterie") fogadta el a
Tokioi Csaszari Egyetem
1939
decembereben mint doktori teziseit.
1940
-ben figyelme a mezonelmelet fele fordult, hogy megmagyarazza a nukleonok koruli mezonfelh?t.
1941
-be a Tokioi Bunrika Egyetem fizikaprofesszora lett.
1942
-ben els?kent megfogalmazta a
kvantumterelmelet
kovarians formalizmusat, azaz osszhangba hozta a kvantumterelmeletet a
specialis relativitaselmelettel
. A haboru alatt a mikrohullamu rendszerek elmeleten is dolgozott, megoldotta az elektronok mozgasat a
magnetronban
, es egyesitett elmeletet dolgozott ki a
hullamvezet?ket
es
uregrezonatorokat
tartalmazo rendszerekre.
A haboru utan visszatert az alapkutatasokhoz es megoldotta a kvantumterelmelet divergenciainak kezeleset a
tomeg
es a
toltes
vegtelennek valasztasaval, kovarians formaban kidolgozta a
renormalas
technikajat.
1949
-ben meghivtak
Princetonba
, az
Institute for Advanced Studyra
, ahol egydimenzios fermionrendszereket tanulmanyozott. Ezen keresztul kidolgozta a kvantummechanikai soktestproblemat es
1955
-ben publikalta a kvantummechanikai kollektiv mozgas elemi elmeletet.
1955
-ben megalapitotta az Institute for Nuclear Studyt a Tokioi Egyetemen,
1956
-tol
1962
-ig elnoke volt a Tokioi Oktatasi Egyetemnek,
1963
-ban elnoke lett a Japan Tudomanyos Tanacsnak.
Publikacioi kiterjedtek a
kvantumelektrodinamika
, a mezonelmelet, a
magfizika
, a
kozmikus sugarzas
es
sokreszecske-problema
teruleteire. A kvantumelektrodinamika kidolgozasaert
1965
-ben kapta meg a
fizikai Nobel-dijat
Julian Schwingerrel
es
Richard Feynmannal
megosztva.
Tovabbi informaciok
[
szerkesztes
]
|
---|
1951:
Cockcroft
,
Walton
·
1952:
Bloch
,
Purcell
·
1953:
Zernike
·
1954:
Born
,
Bothe
·
1955:
Lamb
,
Kusch
·
1956:
Shockley
,
Bardeen
,
Brattain
·
1957:
Jang
,
Li
·
1958:
Cserenkov
,
Frank
,
Tamm
·
1959:
Segre
,
Chamberlain
·
1960:
Glaser
·
1961:
Hofstadter
,
Mossbauer
·
1962:
Landau
·
1963:
Wigner
,
Goeppert?Mayer
,
Jensen
·
1964:
Townes
,
Baszov
,
Prohorov
·
1965:
Tomonaga
,
Schwinger
,
Feynman
·
1966:
Kastler
·
1967:
Bethe
·
1968:
Alvarez
·
1969:
Gell?Mann
·
1970:
Alfven
,
Neel
·
1971:
Gabor
·
1972:
Bardeen
,
Cooper
,
Schrieffer
·
1973:
Esaki
,
Giaever
,
Josephson
·
1974:
Ryle
,
Hewish
·
1975:
A.Bohr
,
Mottelson
,
Rainwater
|
|