Koizumi Dzsunicsiro
(
小泉 純一?
;
Hepburn
:
Koizumi Jun'ichir?
?
;
Jokoszuka
,
1942
.
januar 8.
?)
japan
politikus,
Japan
miniszterelnoke
es a
Liberalis Demokrata Part
(LDP) elnoke 2001 es 2006 kozott. A politikatol 2009-ben visszavonult Koizumi maig Japan hatodik ? a masodik vilaghaboru ota negyedik ? leghosszabb ideig hivatalban lev? miniszterelnoke.
[1]
[2]
Megvalasztasakor az addigi legnepszer?bb Japan miniszterelnok volt, kezdeti nepszer?seget utodai azota sem tudtak felulmulni.
[3]
[4]
Koizumi politikus csaladba szuletett. Iskolait
Japanban
es az
Egyesult Kiralysagban
vegezte. Miniszterelnoksege el?tt tobb politikai tisztseget is betoltott, miniszter negyszer volt.
1972
es
2009
kozott
Kanagava prefektura
11. keruletenek kepvisel?je volt a
Japan orszaggy?les
alsohazaban
. Koizumit 2001-es megvalasztasakor fuggetlen gondolkodasu vezet?nek tartottak, kormanyzasa idejen
neoliberalis
gazdasagi reformokat vezetett be, Japan
allamadossaganak
csokkentesere es a posta
privatizaciojara
osszpontositott.
[5]
[6]
Palyafutasanak kezdete
[
szerkesztes
]
Koizumi politikai csalad sarja. Nagyapja
Koizumi Matadzsiro
parlamenti kepvisel? es a ket vilaghaboru kozott telekommunikacios miniszter volt, aki a posta es telekommunikacios hivatalok privatizaciojat tamogatta. Edesapja
Koizumi Dzsunja
szinten parlamenti kepvisel? es a
Japan Vedelmi Ugynokseg
ugyvezet? igazgatoja volt.
[7]
[8]
A kozepiskolat
Jokoszukaban
vegezte, amelyet edesapja kepviselt a parlamentben. A kozepiskola elvegzese utan a
London School of Economics
-re jart, tanulmanyait 1969-ben apja halalakor felbehagyta, Japanba visszaterve az azevi valasztasokon sikertelenul indult az edesapja utan meguresedett alsohazi mandatumert a
Liberalis Demokrata Part
szineiben. 1970?1972 kozott
Fukuda Takeo
penzugyminiszter, kes?bbi miniszterelnok titkara volt, majd az 1972. evi parlamenti valasztasokon megvalasztottak
Kanagava prefektura
11. kerulete kepvisel?jenek. Az LDP es a parlamentben Fukuda frakciojanak tagja lett es az maradt azutan is, hogy Fukuda halala utan mas politikus vettek at a frakcio vezeteset.
[3]
[9]
[10]
Koizumi, a Kepvisel?haz tagja
[
szerkesztes
]
Koizumi els? fontos posztjat
1979
-ben kapta meg, mikor az akkori
penzugyminiszter
kinevezte helyettesenek.
Takesita Noboru
kormanyaban (
1988
-ban) egeszsegugyi es nepjoleti miniszter lett. Miniszteri cimet
1992
-ben kapott ujra (
Mijazava
kormanyaban postaugyi es telekommunikacios tarca vezet?jekent).
1996
es
1998
kozott az Uno- es Hasimoto-kormanyokban egeszsegugyi es nepjoleti miniszter volt.
[11]
1994
-ben, mikor az LDP ellenzeki part volt,
Jamaszaki Taku
, Koizumi es
Kato Koicsi
(a media JKK-nak nevezte ?ket neveik kezd?bet?i alapjan) az LDP-ben uj frakciot alapitottak
Sinszeiki
neven.
1995
szeptembereben es
1999
juliusaban jelolt volt partja elnoki tisztsegere, de el?szor
Hasimoto Rjutaro
, majd
Obucsi Keizo
gy?zte le ?t. Miutan
2000
-ben Jamaszaki es Kato reszt vettek
Mori Josiro
, az akkori miniszterelnok ellen iranyulo bizalmatlansagi szavazas elinditasaba (ami vegul sikertelen lett), es ki kellett lepniuk a partbol, Koizumi maradt az egyetlen jelent?s tagja a
Sinszeikinek
.
[11]
A miniszterelnoki poszton
[
szerkesztes
]
2001. aprilis 24-en Koizumit megvalasztottak az LDP elnokeve az eselyesebbnek tartott
Hasimoto Rjutaro
korabbi miniszterelnokkel szemben,
[12]
ket nappal kes?bb pedig a parlament miniszterelnokke valasztotta.
[13]
A hagyomannyal szakitva kormanytagjait nem a partfrakciok szerint valasztotta ki: mig a Hasimoto vezette legnagyobb frakcionak ket, a
Mori Josiro
, szinten korabbi miniszterelnok iranyitotta masodik legnagyobbnak (amelyhez ? maga is tartozott) harom posztot adott. Kabinetjeben ot n? es harom nem politikus is helyet kapott.
[14]
Nepszer?sege 2001 juniusaban 85%-on allt.
[15]
Koizumi programjaban szerepelt a kozmunkara forditott kiadasok csokkentese, az allami kolcsonfelvetel korlatozasa, az autopalya-kezel? felosztasa kisebb vallalatokra, a helyi onkormanyzatok jogkorenek kiszelesitese, am a legfontosabb helyen a posta privatizalasa allt. A japan posta a postai szolgaltatasok nyujtasa mellett egyben a vilag legnagyobb bankja is volt, betet- es biztositasi allomanya elerte a 320 billio jent (2,8 billio dollar).
[16]
[17]
A hivatalba lepese utani egy evben Koizumi nepszer?sege 40 szazalekpontot esett.
[18]
Reformterveit f?kent nem az ellenzek, hanem sajat partja, azon belul pedig a legnagyobb Hasimoto-platform torpedozta meg; a gazdasag helyzete romlott.
[19]
2002 januarjaban lecserelte kozkedvelt kulugyminiszteret,
Tanaka Makikot
, ami tovabbi nepszer?segveszteshez vezetett.
[20]
2001/2002-ben a kormany tobb antideflacios csomagot fogadott el, amelyek azonban nem valtottak be a hozzajuk f?zott remenyeket.
[21]
2002 szeptember 30-an Koizumi atalakitotta a kormanyat. A gazdasagi politikaert felel?s
Takenaka Heizo
miniszter kapta meg a penzugyi portfoliot is. Takenaka radikalis reformterveit heves tamadasok ertek, negy ellenzeki part bizalmatlansagi inditvanyt is benyujtott ellene (sikertelenul).
[22]
2002 vegere, 2003 elejere azonban el?relepes tortent a bankreformmal, amely a bankokat volt hivatott segiteni megszabadulni bed?lt hiteleikt?l,
[23]
es reszben ennek, reszben pedig a nemzeti bank ujonnan meghirdetett expanziv monetaris politikajanak koszonhet?en (2003 februarjaban Koizumi
Fukui Tosihikot
jelolte ki a jegybank uj elnokenek
[24]
) a gazdasag fellendult, az ertekpapirpiac ujjaeledt. Mig a bankok bed?lt hiteleinek osszerteke 2002 marciusaban elerte a GDP 8%-at, Koizumi hivatali idejenek vegere 2% ala esett.
[16]
A posta privatizalasanak els? lepesekent 2003. aprilis 2-an a vallalatot reszvenytarsasagga alakitottak (132 eves tortenelmeben ez volt az els? jelent?sebb reform).
[25]
Szeptember 20-an Koizumit ujravalasztottak az LDP elen, a
november 9-i parlamenti valasztasokon
pedig, bar az ellenzek jelent?sen meger?sodott, Koizumi es partja megtartotta tobbseget.
[26]
[27]
2004-ben a japan gazdasag helyzete tovabb javult,
[28]
ennek ellenere a nyari fels?hazi valasztasokon az ellenzek jelent?sen meger?sodott. Szeptemberben ismet atalakitotta kormanyat, Takenaka Heizot kinevezte a postareformert felel?s tarca nelkuli miniszternek.
[29]
2005. julius 5-en a parlament alsohaza 233?228 aranyban megszavazta Koizumi postareformjat, bar tobb parttarsa is ellene voksolt. A javaslat alapjan a postat 2007-ben negyfele osztottak volna fel, a banki es biztositoi agat pedig 2017-ig adtak volna el.
[30]
A fels?haz azonban augusztus 8-an leszavazta a torvenyjavaslatot. Koizumi masnap bejelentette, hogy feloszlatja a parlamentet es szeptember 11-ere valasztasokat ir ki, amely mintegy nepszavazas is lenne a reformrol.
[31]
A
valasztasokon
Koizumi partja es annak koalicios partnerei elsopr? gy?zelmet arattak, az alsohazban ketharmados tobbseget szereztek.
[32]
Oktober 14-en a fels?haz vegul elfogadta a postareformot, a privatizaciot pedig 2007. oktober 1-jen vegrehajtottak.
[33]
[34]
El?deihez hasonloan Koizumi kulpolitikaja is az
Amerikai Egyesult Allamokkal
es az
ENSZ
-szel valo szoros egyuttm?kodesen alapult. Az Egyesult Allamok iranti elkotelezettsege jeleul japan csapatokat kuldott
Irakba
az ugynevezett 'terrorizmus elleni harc' jegyeben. A kozel-keleti bevetesuk soran a
Japan Onvedelmi Hader?
a masodik vilaghaboru ota el?szor harcoltak kulfoldon, fegyveres konfliktusban. Szamos japan ujsagiro a kedvez? japan-amerikai kapcsolatokat Koizumi es
George W. Bush
amerikai elnok szemelyes baratsaganak szamlajara irta.
[35]
Az
eszak-koreai
emberrablasok es az orszag atomprogramjanak ugyeben kemenyebb allaspontot kepviselt mint el?dei.
[35]
- ↑
Isabel Reynolds:
Former Japanese PM Koizumi to retire - media.
Reuters.com. (angolul)
Tokio
:
Reuters
(2008. szeptember 25.) (Hozzaferes: 2021. marcius 25.)
- ↑
Japan’s Longest-Serving Prime Ministers.
Nippon.com (angolul) (2019. november 20.) (Hozzaferes: 2021. marcius 25.)
- ↑
a
b
Koizumi Launches his Administration.
(angolul)
Journal of Japanese Trade & Industry,
(2001. julius) 5?7. o. Hozzaferes: 2021. marcius 27.
- ↑
Jon Herskovitz – Erica Yokoyama:
Suga Takes Office With Third-Best Support for New Japan Premier.
Bloomberg (angolul) (2020. szeptember 17.) (Hozzaferes: 2021. marcius 27.)
- ↑
Junichiro Koizumi Fast Facts.
CNN (angolul) (2020. december 22.) (Hozzaferes: 2021. marcius 25.)
- ↑
Hirasima Kendzsi:
Regime Shift in Japan? Two Decades of Neoliberal Reforms.
(angolul)
Swiss Political Science Review,
X. evf. 3. sz. (2004) 31?54. o.
doi
Hozzaferes: 2021. marcius 2.
- ↑
Patricia Maclachlan: Two Steps Forward, One Step Back: Japanese Postal Privatization as a Window on Political and Policymaking Change. In
Political Change in Contemporary Japan: Electoral Behavior, Party Realignment, and the Koizumi Reforms.
(angolul) Szerk. Steven Reed, Kenneth Mori McElwain es Kay Shimizu. Palo Alto: The Walter H. Shorenstein Asia-Pacific Research Center. 2009. 157?77. o.
ISBN 978-1931368148
- ↑
Stephanie Strom:
Man in the News; Plain-Spoken Leader; Junichiro Koizumi.
The New York Times (angolul) (2001. aprilis 25.) (Hozzaferes: 2021. marcius 26.)
- ↑
Mark Magnier:
A Maverick Is Elected Japan Premier.
Los Angeles Times (angolul) (2001. aprilis 26.) (Hozzaferes: 2021. marcius 27.)
- ↑
Tim Larimer:
Japan's Destroyer.
Time (magazin) (angolul) (2001. szeptember 17.) (Hozzaferes: 2021. marcius 27.)
- ↑
a
b
Profile of Prime Minister Koizumi - Milestones.
japan.kantei.go.jp. (angolul) Tokio: Cabinet Public Relations Office (Hozzaferes: 2021. marcius 26.)
arch
- ↑
Sims, Calvin:
CHALLENGER WINS PARTY PRESIDENCY IN JAPANESE VOTE
. The New York Times, 2001. aprilis 24. (Hozzaferes: 2011. junius 8.)
- ↑
Koizumi elected as Japan's new prime minister
. The Independent, 2001. aprilis 26. (Hozzaferes: 2011. junius 8.)
[
halott link
]
- ↑
Junichiro Koizumi and Japan's future
. www.cosmopolis.ch, 2001. augusztus 1. (Hozzaferes: 2011. junius 8.)
[
halott link
]
- ↑
McMillan, Alex Frew:
Koizumi's popularity hits fresh peak
. CNN Business, 2001. junius 12. [2013. aprilis 4-i datummal az
eredetib?l
archivalva]. (Hozzaferes: 2011. junius 8.)
- ↑
a
b
The man who remade Japan
. The Economist, 2006. szeptember 14. (Hozzaferes: 2011. junius 8.)
- ↑
Krajczar, Gyula:
Postabontas el?tt valaszt Japan
. Nepszabadsag, 2005. augusztus 9. (Hozzaferes: 2011. junius 8.)
[
halott link
]
- ↑
Koizumi ally quits politics over scandal
. BBC News, 2002. aprilis 8. (Hozzaferes: 2011. junius 8.)
- ↑
Koizumi faces harsh economic reality
. BBC News, 2002. februar 15. (Hozzaferes: 2011. junius 8.)
- ↑
Analysis: Koizumi's honeymoon ends
. BBC News, 2002. februar 1. (Hozzaferes: 2011. junius 8.)
- ↑
Ozsvald, Eva, Pete, Peter (2003). ?
A japan gazdasagi valsag ? likviditasi csapda az uj evezredben?
”.
Kogazdasagi Szemle
L. evf.
(2003 julius-augusztus), 571-589. o.
- ↑
Belson, Ken:
Japan's Economi Czar Caught in Bitter Revolt
. The New York Times, 2002. oktober 25. (Hozzaferes: 2011. junius 8.)
- ↑
Indul a japan bankreform
. Vilaggazdasag Online, 2002. oktober 31. [2014. augusztus 10-i datummal az
eredetib?l
archivalva]. (Hozzaferes: 2011. junius 8.)
- ↑
Belson, Ken:
Japan, Its Finances in Disarray, Picks Old-School Central Banker
. The New York Times, 2003. februar 25. (Hozzaferes: 2011. junius 8.)
- ↑
Postal agency becomes self-sufficient Japan Post
. The Japan Times, 2003. aprilis 2. (Hozzaferes: 2011. junius 8.)
- ↑
Koizumi's second chance
. The Economist, 2003. szeptember 25. (Hozzaferes: 2011. junius 8.)
- ↑
LDP bloc weathers DPJ onslaught
. The Japan Times, 2003. november 10. (Hozzaferes: 2011. junius 8.)
- ↑
Zaun, Todd:
Japan's Central Bank Raises Growth Forecast
. The New York Times, 2004. julius 14. (Hozzaferes: 2011. julius 10.)
- ↑
Japanese leader reshuffles Cabinet
. China Daily, 2004. szeptember 27. (Hozzaferes: 2011. julius 10.)
- ↑
Koizumi wins postal reform vote
. BBC, 2005. julius 5. (Hozzaferes: 2011. julius 10.)
- ↑
Japanese vote set for September 11
. CNN, 2005. augusztus 9. (Hozzaferes: 2011. julius 10.)
- ↑
One Good Thing About Japan's Election
. The New York Times, 2005. szeptember 13. (Hozzaferes: 2011. julius 10.)
- ↑
McCurry, Justin:
Japanese privatisation creates world's biggest bank
. Guardian, 2007. oktober 1. (Hozzaferes: 2011. julius 10.)
- ↑
Faiola, Anthony:
Japan Approves Postal Privatization
. The Washington Post, 2005. oktober 15. (Hozzaferes: 2011. julius 10.)
- ↑
a
b
Tobias S. Harris:
The Iconoclast: Shinzo Abe and the New Japan.
(angolul) London: C. Hurst & Co. (Publishers) Ltd. 2020. 75?121. o.
ISBN 9781787383104
- ↑
Members of the First Koizumi Cabinet.
japan.kantei.go.jp. (angolul) Tokio: Cabinet Public Relations Office (Hozzaferes: 2021. marcius 26.)
arch
- ↑
Members of the First Koizumi Cabinet (1st Reshuffled).
japan.kantei.go.jp. (angolul) Tokio: Cabinet Public Relations Office (Hozzaferes: 2021. marcius 26.)
arch
- ↑
Members of the First Koizumi Cabinet (2nd Reshuffled).
japan.kantei.go.jp. (angolul) Tokio: Cabinet Public Relations Office (Hozzaferes: 2021. marcius 26.)
arch
- ↑
Members of the Second Koizumi Cabinet (Reshuffled).
japan.kantei.go.jp. (angolul) Tokio: Cabinet Public Relations Office (Hozzaferes: 2021. marcius 26.)
arch
- ↑
Members of the Third Koizumi Cabinet (Reshuffled).
japan.kantei.go.jp. (angolul) Tokio: Cabinet Public Relations Office (Hozzaferes: 2021. marcius 26.)
arch
- ↑
Members of the Third Koizumi Cabinet.
japan.kantei.go.jp. (angolul) Tokio: Cabinet Public Relations Office (Hozzaferes: 2021. marcius 26.)
arch
El?dje:
Mori Josiro
|
|
Utodja:
Abe Sinzo
|