Philippe Quinault
(
Parizs
,
1635
.
junius 3.
? Parizs,
1688
.
november 26.
) francia dramairo es librettista.
Quinault oktatasa Francois Tristan l'Hermite, a
Marianne
iroja nagyvonalusaganak koszonhet?. Quinault els? dramajat a Hotel de Bourgogne-ben alkotta 1653-ban, amikor meg csak tizennyolc eves volt. A darab sikeres volt, 1660-ban felesegul vett egy gazdag ozvegyet, es helyet vasarolt maganak a
Cour des Comptes
-ben. Ezutan a tragediainak
(Agrippa
, stb.) nagyobb sikerei voltak.
Megkapta az irodalmi nyugdijak egyiket, amit nemreg hoztak letre, es 1670-ben az
Academie francaise
tagjava valasztottak. Mindaddig korulbelul 16-17 komediat, tragediat es tragikomediat irt, amik
a Hotel de Bourgogne
-nal kezd?dtek 1653-ban. Tragediai tobbsege nem volt kiemelked?, a tragikomediak ertekesebbek voltak. A komediai viszont ? f?kent az els?
Les Rivales
(1653),
L’Amant indiscret
(1654), ami hasonlit Moliere
Etourdi, Le Fantome amoureux
(1659) es
La Mere coquette
(1665) darabjaihoz, talan a legjobbak ? sokkal ertekesebbek. Patricia Howard felmerve Quinault komediait, Preciosite hatasat fedezte fel, f?kent a n?i szerepekben: ?Hogyha a francia szinhazban a szazad masodik feleben a n?k szerepe kiemelked?, akkor csakis a precieux mozzanat tette azza”. 1671-ben hozzajarult a
Pszichehez
, amiben
Pierre Corneillenek
es Moilerenek is benne volt a keze, es amire
Jean-Baptiste Lully
irt zenet.
Kiemelked?en tehetseges lirai dramairasban, es ett?l az id?t?l kezdve halalaig elkotelezte magat, hogy Lullynak a munkaihoz komponaljon librettot . Ez nem csak nagyon jovedelmez? volt (allitasa szerint negy livret kapott mindegyikert, ami sokkal tobb volt, mint amit altalaban fizettek), hanem egy uj stilus mestere hirnevre is szert tett, ? szoval meg Boileau is dicseretre meltatta Quinaultot, aki korabban kigunyolta dramai munkait.
Librettoi olvashatok zene nelkul, ami ritka, viszont megis gondosan adaptalva vannak. Termeszetesen nem tartalmaznak er?sen tulf?tott liraisagot, sem tokeletes dramai tortenetet, a f?zfaversekt?l viszont szabadabb hatasuk lesz, de ezzel egyid?ben a libretto nevet is nevetsegesse teszi, az olvasot azonban megis magaval kepes ragadni. Tulzas nelkul lehet allitani, hogy Quinault nagy szerepet jatszott az opera mint allando Europai m?faj kialakulasaban, hiszen pont abban az id?ben erkezett, amikor az opera divatos lett Olaszorszagban. Az els? darabja, a
Psziche
(1671) utan egyfajta klasszikus alarcosbal volt,
Les Fetes de l’Amour et de Bacchus
(1672). Ezutan jott a
Cadmus et Hermione
(1674),
Alceste ou le Trimphe d’Alcide
(1674),
Thesee
(1675),
Atys
(1676), az egyik legjobb darabja, es
Isis
(1677).
Alcestet
eleg rosszul fogadta par kritikus, es ez inspiralt egy vitat Jean Racine es Charles irok kozzetett velemenyei kozott, ami megalkotta az egyik els? informaciocseret, mely kes?bb a
Az okori es a modernek veszekedese
kent lett ismert.
Mindezek nagy klasszikusok voltak csakugy, mint
Proserpine
(1680), ami az osszes fole magaslott.
The Triumph of Love
(1681) egy egyszer? balett, de a
Perseenben
(1682) es a
Phaetonben
(1683) Quinault visszatert a klasszikus operahoz. Aztan vegul feladta a romantikus temakert cserebe, melyekkel sikeresebb volt. Mesterm?vei a
Armadis de Gaule
(1684) es
Roland
(1685). A 17. szazad masodik feleben a francia lira mesterkeltte valt, igy az alexandrinus darabok segedeszkozul szolgaltak Quinaultnak a lirai dialogusok osszeallitasaban. Lully meghalt 1687-ben, es Quinault munkaja megsz?nt, jamborra valt es elkezdett egy verset
?Az eretnekseg megsemmisitese” cimmel.
1688 november 26-an Parizsban halt meg. Kevesbe ismert munkai kozott talalhatoak lirai, szinhazi dramak a ?Bellerephon”, 2 darabban (az egyik valoszin?leg 1671-ben volt kiadva, mig a masik valoszin?leg 1679-ben), a hires okori gorog mitologiat alapul veve.