Niccolo Piccinni
Eletrajzi adatok
Szuletesi nev	Niccolo Vito Piccinni
Szuletett	1728 . januar 16. Bari
Elhunyt	1800 . majus 7. (72 evesen) Passy
Gyermekei	Luigi Piccinni
Iskolai	Conservatorio di Sant'Onofrio in Capuana
Palyafutas
M?fajok	opera
Tevekenyseg	zeneszerz?
A Wikimedia Commons tartalmaz Niccolo Piccinni temaju mediaallomanyokat.
Sablon • Wikidata • Segitseg

Niccolo Vito Piccinni ( Bari , 1728 . januar 16. ? Passy , 1800 . majus 7. ) XVIII. szazadi olasz zeneszerz?, koranak egyik legnepszer?bb operakomponistaja . Cimarosa es Paisiello mellett ? uralta koranak olasz opera szinpadait.

Elete [ szerkesztes ]

1728-ban szuletett Bariban. Zenei tanulmanyait a napolyi S. Onofrio konzervatoriumban vegezte, ahol Leonardo Leo es Francesco Durante tanitvanya, valamint Pasquale Anfossi diaktarsa volt. 1754-ben mutattak be els? operajat Donne dispettose cimmel. Negy ev mulva allt el? egy ujabb szinpadi m?vel az Alexandre aux Indes cim? opera seriaval . Operai sikerei utan Romaba koltozott. Ott megismerkedett Carlo Goldonival , akivel tobb kozos munkajuk is volt, tobbek kozott a La Cecchina, ossia la buona figliuola , amely a 18. szazad egyik legsikeresebb opera buffaja volt. 1756-ban megn?sult, felesegul vette Vincenza Sibilla enekesn?t.

1776-ban meghivast kapott a parizsi kiralyi udvarba, ahol Maria-Antoinette zenetanara lett, valamint kineveztek az olasz szinhaz igazgatojava is. Parizsban eleinte els?sorban irasaiban kiserte figyelemmel az ottani opera eletet, majd 1778-ban megkomponalta els? francia operajat a Roland -t, amivel egy csapasra hirnevet szerzett maganak Franciaorszagban is. Parizsban lehet?sege volt megismerkednie tobb mas korabeli komponistaval is, es hamar rivalisa is akadt Christoph Willibald Gluck szemelyeben.

Gluck 1773-ban koltozott Parizsba es gyakorlatilag az els? parizsi opera bemutatojaval mar nagy port kavart fel. Korabban a buffonista harc osztotta meg a varos zenem?veszeit, az 1770-es evekben pedig a Gluck- es Piccinni-partiak csaptak ossze. Gluckot a megujitott francia hagyomanyok hivei, Piccinnit az olasz opera vedelmez?i tamogattak. Az enciklopedistak ekkor is allast foglaltak a vitaban, es Piccinnit tamogattak. A rivalizalas akkor elesedett igazan ki, amikor mindket zeneszerz? ugyanazt a temat kapta megzenesitesre: Iphigenia Tauriszban . Gluck 1779-ben mar szinre vitette darabjat, mig Piccinni csak ket evvel kes?bb jelentkezett sajat operajaval. Ezzel a harc gyakorlatilag a Gluck-partiak javara d?lt el. A vitak lecsendesedesehez ezenkivul az is hozzajarulhatott, hogy Gluck meg 1779-ben elhagyta Parizst, Piccinni viszont maradt.

1783-ban mutattak be Didon cim? operajat, amely a legsikeresebb Piccinni-darab lett Franciaorszagban . A szerz?nek meg ugyanabban az evben sikerult megallapodnia a nyugdijaztatasarol a francia udvarral. Operaszerz?kent ezutan is tovabb m?kodott, de a kovetkez? evek eletenek valsagos periodusat hoztak el. Ket komoly rivalissal is szembe kellett neznie Antonio Sacchini es Antonio Salieri szemelyeben. Piccinni tobb darabja is megbukott, vagy legalabbis igen langyos fogadtatasban reszesult. Kulonosen nagy bukas volt az 1785-ben bemutatott Penelope . Nehany meglehet?sen monoton es unalmas esztend? utan kitort a francia forradalom 1789-ben.

1791-ben megvontak a nyugdijat, aztan mivel a lanya egy jakobinus politikushoz ment felesegul, nemsokara bortonbe is zartak. Miutan kiszabadult, visszautazott Italiaba . Napoly, majd Velence varosaban toltott el egy kis id?t. Velenceben bemutattak egy uj operajat is Griselda cimmel. Aztan 1798-ban visszatert Parizsba, ahol kineveztek a konzervatorium egyik vezet?jeve. Egeszsege azonban mar annyira megromlott, hogy nem tudta tenylegesen is betolteni az allast. Ket ev mulva halt meg.

Munkassaga [ szerkesztes ]

Bar szamos opera seria komponalasa is a nevehez f?z?dik, Piccinni a vigopera teren alkotott igazan nagyot es maradandot. A nem tragikus darabokban sokkal szemelyesebb es er?teljesebb m?vesz volt. Opera seriaiban szonokian es konvencionalisan fejezte ki azt, amit melyen nem tudott atelni. Alkotoi palyajat ket korszakra lehet osztani. Az els? korszak Buona figliuola cim? vigoperaval tet?zott es bar b?velkedett sikerekben, nagyon ellentmondasos megitelest hozott a mesternek. A kovetkez? korszak a kuzdelmek id?szaka, amikor szamos rivalisa akadt, akikkel szemben bizonyitani kellett ratermettseget. Ez a masodik alkotoi korszaka mar sokkal mar sokkal kifinomultabb es esztetikailag is sokkal magasabb szint? m?veket eredmenyezett.

A Piccinni legjobb m?venek tartott La Cecchina ossia La buona figliuola a 18 szazad egyik legsikeresebb vigoperaja volt. A darab merfoldk? az operatortenetben. Az opera buffa seria elemekkel gazdagodik a tortenetben. Osszekapcsolodik a komikum es a polgari erzelmes drama . A felvonas vegek rondo format oltenek, ez is jellemz? lesz a kovetkez? evek vigoperaira. A m? librettojat Goldoni Samuel Richardson Pamelaja nyoman irta. A regenyt mar korabban is feldolgozta proza szindarab formajaban. Goldoni librettoja Pamelat Cecchinava redukalta. Ezaltal csokkentette bels? egyseget, az egesz vigjatek jelent?seget. Ennek ellenere Piccinni megis kepes volt egy zeneileg remekul jellemzett f?szerepl?t megalkotni, akit tobbszor is dramai jelenetek kozeppontjaba tudott allitani. Cecchina ariainak szovege erzelmileg sekelyes. Ez nagyreszt annak koszonhet?, hogy Goldoni nagy sietseggel csapta ossze a szovegkonyvet. Piccinni zsenialitasat mutatja, hogy a komponista kepes volt megerezni a Cecchina dramajat es azt igen eredeti zenei megformaltsagot tudta igy onteni

Tragikus targyu operaibol emeljuk az Iphigenie en Tauride cim?t, amely versenydarabkent parhuzamosan keszult Gluck azonos cim? operajaval. A parizsi Academie Royale de Musique bizta meg mind a ket zeneszerz?t a tema feldolgozasaval, de a ket komponista nem dolgozott azonos szovegkonyvvel. Piccinni darabja a francia tragedie lyrique stilusat olasz melodikaval kapcsolta ossze. A darab a korabeli olasz operakkal szemben szinesebb hangszereles?, a korusnak nagyobb jelent?seget tulajdonit es a recitativok is alaposabban ki vannak benne dolgozva.

Operai [ szerkesztes ]

• Le donne dispettose , 1754
• Il curioso del suo proprio danno , 1755-6
• Le gelosie , 1755
• Zenobia , 1756
• Mitteti , 1757
• L'amante ridicolo , 1757
• La schiava seria , 1757
• Caio Mario , 1757
• Alessandro nelle Indie , 1758
• Madama Arrighetta , 1758
• La scaltra letterata , 1758
• Gli uccellatori , 1758
• Ciro riconosciuto , 1759
• Siroe re di Persia , 1759
• La Cecchina ossia La buona figliuola , 1760
• L'Origille , 1760
• La canterina , 1760
• La furba burlata , 1760
• Il re pastore , 1760
• Le beffe giovanili , 1760
• Le vicende della sorte , 1761
• La schiavitu per amore , 1761
• Olimpiade , 1761
• Demofoonte , 1761
• La buona figliuola maritata , 1761
• L'astuto balordo , 1761
• L'astuto balordo , 1761
• L'astrologa , 1761-2
• Le avventure di Ridolfo , 1762
• Artaserse , 1762
• La bella verita , 1762
• Antigono , 1762
• Il cavalier parigino , 1762
• Il cavaliere per amore , 1762
• Amor senza malizia , 1762
• Le donne vendicate , 1763
• Le contadine bizzarre , 1763
• Gli stravaganti, ossia La schiava riconosciuta , 1764
• La villeggiatura , 1764, Bologna)
• Il parrucchiere , 1764)
• L'incognita perseguita , 1764
• L'equivoco , 1764
• La donna vana , 1764
• Il nuovo Orlando , 1764
• Il barone di Torreforte , 1765
• Il finto astrologo , 1765
• L'orfana insidiata , 1765
• La pescatrice, ovvero L'erede riconosciuta , 1766
• La baronessa di Montecupo , 1766
• L'incostante , 1766
• La fiammetta generosa , 1766
• La molinarella , 1766
• Il gran Cid , 1766
• La francese maligna , 1766-7
• La notte critica , 1767
• La finta baronessa , 1767
• La direttrice prudente , 1767
• Mazzina, Acetone e Dindimento , 1767
• Olimpiade , 1768
• Li napoletani in America , 1768
• Lo sposo burlato , 1769
• L'innocenza riconosciuta , 1769
• La finta ciarlatana, ossia Il vecchio credulo , 1769
• Demetrio , 1769
• Gli sposi perseguitati , 1769
• Didone abbandonata , 1770
• Cesare in Egitto , 1770
• La donna di spirito , 1770
• Il regno della luna , 1770
• Gelosia per gelosia , 1770
• L'olandese in Italia , 1770
• Catone in Utica , 1770
• Don Chisciotte , 1770
• Il finto pazzo per amore , 1770
• Le finte gemelle , 1771
• La donna de bell'umore , 1771
• La corsara , 1771
• L'americano , 1772
• L'astratto, ovvero il giocator fortunato , 1772
• Gli amanti dispersi , 1772
• Le trame zingaresche , 1772
• Ipermestra , 1772
• Scipione in Cartagena , 1772
• La sposa collerica , 1773
• Il vagabondo fortunato , 1773
• Le quattro nazioni, o La vedova scaltra , 1773
• Alessadro nelle Indie , 1774
• Gli amanti mascherati , 1774
• L'ignorante astuto , 1775
• Enea in Cuma , 1775
• I viaggiatori , 1775
• Il sordo , 1775
• La contessina , 1775
• La capricciosa , 1776
• Radamisto , 1776
• Vittorina , 1777
• Roland , 1778
• Phaon , 1778
• Il vago disprezzato , 1779
• Atys , 1780
• Iphigenie en Tauride , 1781
• Adele de Ponthieu , 1781
• Didon , 1783
• Le dormeur eveille , 1783
• Le faux lord , 1783
• Diane et Endymion , 1784
• Lucette , 1784
• Penelope , 1785
• Clytemnestre , 1787
• La serva onorata , 1792
• Le trame in maschera , 1793
• Ercole al Termedonte , 1793
• La Griselda , 1793
• Il servo padrone, ossia L'amor perfetto , 1794
• I Decemviri , ?
• Il finto turco , ?

Forditas [ szerkesztes ]

• Ez a szocikk reszben vagy egeszben a Niccolo Piccinni cim? francia Wikipedia-szocikk forditasan alapul. Az eredeti cikk szerkeszt?it annak laptortenete sorolja fel. Ez a jelzes csupan a megfogalmazas eredetet es a szerz?i jogokat jelzi, nem szolgal a cikkben szerepl? informaciok forrasmegjelolesekent.

Forrasok [ szerkesztes ]

• Gerhard Dietel: Zenetortenet evszamokban I. A 2. szazadtol 1800-ig , Springer, Bp., 1996, 410., 440. o.
• G. Lise- E. Rescigno: A 18. szazadi opera Scarlattitol Mozartig , Europa zeneje sorozat, Zenem?kiado. Bp., 1986, 34. o.