A virologia a mikrobiologia egyik reszterulete, a virusokkal foglalkozo tudomanyag. A virologusok a virusok szerkezetet, rendszertanat, torzsfejl?deset tanulmanyozzak, valamint azt, hogyan fert?zik meg a sejteket , hogyan lepnek kapcsolatba a gazdaszervezettel es annak immunrendszerevel , milyen betegsegeket okoznak; ezenkivul modszereket dolgoznak ki izolalasukra es tenyeszetben valo szaporitasukra.

A virologiaval foglalkozo szakorvos a virologus , aki a virologia teruleten el? szervezetek es ezek egymas kozotti, illetve a kornyezettel szembeni kolcsonhatasainak tanulmanyozasaval foglalkozik, es az igy szerzett ismereteket alkalmazza human-egeszsegugyi es kornyezeti problemak megoldasara. ^[1]

A szo eredete [ szerkesztes ]

A virus latin eredet? szo, jelentese mereg. Fert?z? betegsegekkel kapcsolatban el?szor 1728-ban hasznaltak. ^[2]

Tortenete [ szerkesztes ]

Kinaban mar tobb ezer eve alkalmaztak a himl?oltas egy korai formajat, amely azonban kockazatos volt es a beoltott szemely kis esellyel megkapta a feketehiml?t . 1717-ben Lady Mary Wortley Montagu Isztambulban tanuja volt a proceduranak es megprobalta odahaza Angliaban is elterjeszteni a modszert, de a tarsadalom ezt ellenallassal fogadta. 1796-ban Edward Jenner kifejlesztett egy joval biztonsagosabb modszert es tehenhiml?vel sikeresen immunizalt egy fiatal fiut a feketehiml? ellen; ez a technika mar gyorsan elterjedt. A 19. szazad soran tobb virusokozta betegseg ellen keszitettek vakcinat - peldaul Louis Pasteur a veszettseg ellen 1886-ban - de a fert?z? agens mivolta ekkor meg ismeretlen volt.

1892-ben Dmitrij Ivanovszkij kimutatta, hogy a dohany mozaikos megbetegedese atvihet? egyik novenyr?l a masikra akkor is, ha a levelkivonatot a legkisebb ismert bakteriumokat is megfogo sz?r?n viszik at. 1898-ban Martinus Beijerinck megismetelte Ivanovszkij kiserletet, de tovabbment es egymas utan tobb alkalommal is atvitte a betegseget a dohanynovenyekre, a passzazsokkal bebizonyitva, hogy nem egyszer? meregr?l van szo, hanem olyan agensr?l amely kepes sokszorozni magat a novenyekben. Beijerinck ezt az agenst contagium vivum fluidumnak , el?, folyekony csiranak nevezte, de nem volt tisztazott, hogy tenyleg folyadekrol vagy nagyon apro reszecskekr?l van-e szo. Szinten ? alkalmazta ra a virus kifejezest.

1903-ban merult fel el?szor, hogy a virusok tumort okozhatnak. 1908-ban Oluf Bang es Vilhelm Ellermann kimutatta, hogy a csirkek leukemiajat sz?rhet? virus okozza, ^[3] 1911-ben pedig Peyton Rous -nak sikerult csirkeszarkomat atvinnie egyik allatrol a masikra. Rous eleg hosszu ideig elt ahhoz, hogy 55 evvel kes?bb felismerjek munkaja jelent?seget es orvostudomanyi Nobel-dijat kapjon. A Rous-szarkomavirusrol kes?bb kiderult, hogy retrovirus es kes?bb szamos rakokozo virust leirtak.

1911-ben Frederick Twort (es t?le fuggetlenul Felix d'Herelle 1917-ben) felfedezte, hogy a bakteriumoknak is megvannak a maguk virusai, amelyeket bakteriofagoknak nevezett el. Mivel bakteriumokat konnyen lehetett laboratoriumban tenyeszteni, ez jelent?s ugrast jelentett a virologiai kutatasok fejl?deseben.

Az els? vilaghaboru vegen, 1918-ban kitort a spanyolnatha -jarvany, melynek tobben estek aldozatul, mint maganak a haborunak. Korokozoja el?szor ismeretlen volt, francia kutatok fedeztek fel 1918 vegen, hogy a betegseget a Koch -posztulatumokat teljesit? "sz?rhet? virus" okozza.

1926-ban kimutattak hogy a skarlatert olyan bakterium felel?s, amelyet egy bizonyos bakteriofag fert?zott meg.

Az allatbetegsegeket okozo virusok kutatasat nagyon megnehezitette, hogy csak el? allatokban lehetett tenyeszteni ?ket. 1931-ben kiderult, hogy az influenzavirus megtermekenyitett tojasban is szaporodik es ez jelent?sen megkonnyitette a vakcina el?allitasat: a modszert a mai napig alkalmazzak. 1937-ben Max Theilernek sikerult el?szor tyuktojasban tenyesztenie a sargalaz virusat es s legyengitett korokozo segitsegevel olyan oltoanyagot allitott el?, mellyel milliok eletet mentette meg.

Az eredetileg fizikus Max Delbruck a harmincas evekben feltarta a virusok (bakteriofagok) eletciklusat; nem novekednek, hanem alkotoreszeikb?l egy lepesben allnak ossze, majd elhagyjak a gazdasejtet. A virusok, mint a legegyszer?bb el?lenyek nagyon fontos szerepet jatszottak a molekularis biologia kezdeti evtizedeiben. 1952-ben a Hershey-Chase kiserlet megmutatta, hogy a virusfert?zeskor csak a DNS kerul be a sejtbe, a feherjeresz hatramarad, igy az orokl?desert kizarolag a DNS felel?s. Ugyanabban az even irtak le az egyik bakteriumbol a masikba fagok segitsegevel torten? genatvitelt, a transzdukciot .

1949-ben sikerult el?szor laboratoriumban tenyesztett sejtekben virust - a gyermekbenulast okozo poliovirust - szaporitani. Az uj technologia reven Jonas Salk elegend? korokozohoz jutott ahhoz, hogy kifejlessze a gyermekbenulas elleni els? vakcinat; 1955-bn kiderult hogy az oltoanyag kell?en hatasos.

Az Ivanonvszkij es Beijerinck altal kutatott dohanymozaikvirust Wendell Stanley 1935-ben kristalyositotta es elvegezte elektronmikroszkopos vizsgalatat. Nehany evvel kes?bb a kristalyokat rontgendiffrakcios analizisnek vetettek ala, es az eredmeny alapjan 1955-ben Rosalind Franklin kovetkeztetni tudott a szerkezetere. Ugyanebben az evben Heinz Fraenkel-Conrat es Robley Williams kimutatta, hogy a dohanymozaik-virus kulonallo feherjei es RNS-e spontan osszeall m?kod?kepes virussa.

1963-ban Baruch Blumberg felfedezte a Hepatitisz B-virust es vakcinat keszitett ellene.

1965-ben Howard Temin leirta az els? retrovirust, melynek genomja RNS -b?l all, de DNS -se irodik at, utana pedig beilleszt?dik a gazdasejt sajat kromoszomajaba. Az atirasi m?veletet a reverz transzkriptaz enzim vegzi, melyt 1970-ben fedezett fel Temin es David Baltimore . Az els?, embereket fert?z? retrovirust Robert Gallo fedezte fel 1974-ben. Kes?bb kiderult, hogy a reverz transzkripcio nem csak a virusokra jellemz?, az eukariotak genomjanak 10-40%-at is retrotranszpozonok alkotjak.

A 70-es evekig nem volt tisztazott, hogy a tumort okozo virusok hogyan okoznak rakot. Az altalanos velemeny szerint specialis onkogenekkel rendelkeznek, ami kivaltja a sejtek kontrollalatlan szaporodasat. Michael Bishop es Harold Varmus fedezte fel 1975-ben, hogy a Rous-szarkomavirus onkogenje nem viralis eredet?, hanem az egeszseges csirkekben is el?fordul, a virus csak folyamatosan aktivalt allapotban tartja.

1976-ban tort ki az els? Ebola -jarvany.

1977-ben Frederick Sanger elkeszitette egy organizmus, a PhiX 174 bakteriofag els? teljes DNS-szekvenciajat. Ugyanebben az evben Richard Roberts es Phillip Sharp kimutatta hogy az adenovirus genjeiben nemkodolo szakaszok, intronok vannak. Kes?bb kiderult, hogy az intronok szinte valamennyi eukariota genre is jellemz?ek.

1979-ben a WHO bejelentette, hogy sokeves kampanyanak eredmenyekeppen a feketehiml?t sikerult kiirtani.

1981-ben jelentettek az els? AIDS -beteget. Ket evvel kes?bb Luc Montagnier , Francoise Barre-Sinoussi es Robert Gallo felfedeztek a korokozojat, a HIV -et. A jarvany tanulmanyozasara es visszaszoritasara hatalmas osszegeket aldoztak es nemsokara HIV lett a legjobban ismert virus. 1994-ben leirtak az AIDS-betegekben gyakran el?fordulo tumor, a Kaposi-szarkoma okozojat, a human herpeszvirus 8 -at. A 90-es evekben kidolgozott antiviralis terapianak koszonhet?en a fejlett orszagokban az AIDS-halalozasok meredeken csokkentek.

Az uj molekularis klonozasi eljarasokkal 1987-ben azonositottak a Hepatitisz C-virust es az ennek alapjan keszitett sz?r?tesztekkel jelent?sen visszaesett a veromlesztesek utani hepatitiszes esetek szama.

A 80-as evekben kezd?dtek meg a genterapias kiserletek, melyekben retrovirusokat hasznaltak vektornak . A virusok sajat genjeit kivagtak, igy nem tudtak szaporodni, de arra alkalmasak voltak, hogy a genetikai betegsegben szenved? paciens kromoszomaiba eljuttassak elromlott genjenek egeszseges valtozatat. Az egerkiserletek utan a klinikai tesztek 1989-ben kezd?dtek, amelyek azonban szereny eredmennyel jartak. A 90-es evekben kulonboz? modszereket probaltak ki, azonban a teszteket jelent?sen visszavetette, amikor a 18 eves Jesse Gelsinger egy adenoviralis vektor bevitele utan sokkszer? immunvalasza miatt meghalt.

2002-ben bejelentettek, hogy laboratoriumban el?allitottak az els? szintetikus organizmust, egy poliovirust. 7741 nukleotidbol allo RNS-genomjanak szintetizalasa mintegy ket evig tartott. 2003-ban egy gyorsabb modszerrel mindossze ket het alatt elkeszitettek a PhiX 174 bakteriofag 5386 bazisos genetikai anyagat.

2003-ban felfedeztek a mimivirusokat , amelyek tobb szaz gent tartalmaznak es meretuk vetekszik a kisebb bakteriumokeval.

2005-ben az aldozatok megmaradt testszoveteib?l sikerult rekonstrualni osszeallitani az 1918-as spanyolnatha korokozojanak nukleinsav-szekvenciajat. A H1N1 tipusu influenzavirust ezutan megszintetizaltak es laboratoriumban eletkepesnek bizonyult. 2009-ben egy masik H1N1 valtozat, az un. sertesinfluenza okozott kisebb vilagjarvanyt.

1985-ben Harald zur Hausen kimutatta, hogy a mehnyakrakos esetek nagy reszet a human papillomavirus nehany torzse okozza. 2006-ra ezek ellen hatekony vakcinat allitottak el?.

2008-ban felfedeztek az els? olyan szatellita virust (olyan virus, amelyik onmagaban nem kepes szaporodni, hanem abban egy masik virus segitsegere szorul), amelyik gatolja a segit? virus szaporodasat. A bakteriofagok mintajara virofagnak neveztek el.

2014-ben 30 000 eves fagyott sziberiai talajmintabol izolaltak az addig ismert legnagyobb virust, a legkisebb eukariota szervezetnel is nagyobb Pithovirust .

Virologiai folyoiratok [ szerkesztes ]

Virologiaval foglalkozo tudomanyos folyoiratok (a cikkeik idezettsegenek sorrendjeben ^[4]

• Reviews in Medical Virology
• Journal of Virology
• Current Opinion in Virology
• Retrovirology
• Journal of Clinical Virology
• Virology
• Journal of General Virology
• Viruses

Neves magyar virologusok [ szerkesztes ]

• Balazs Ervin (novenyvirologus)
• Horvath Jozsef (novenyvirologus)
• Koch Sandor
• Nasz Istvan

Kapcsolodo szocikkek [ szerkesztes ]

• A virusok osztalyozasa
• Virus

Forditas [ szerkesztes ]

• Ez a szocikk reszben vagy egeszben a Virology cim? angol Wikipedia-szocikk ezen valtozatanak forditasan alapul. Az eredeti cikk szerkeszt?it annak laptortenete sorolja fel. Ez a jelzes csupan a megfogalmazas eredetet es a szerz?i jogokat jelzi, nem szolgal a cikkben szerepl? informaciok forrasmegjelolesekent.

Jegyzetek [ szerkesztes ]

Forrasok [ szerkesztes ]

• Crawford, Dorothy (2011). Viruses: A Very Short Introduction. New York, NY: Oxford University Press. p. 4. ISBN 0199574855 .
• Cann, Alan (2011). Principles of Molecular Virology (5 ed.). London: Academic Press. ISBN 978-0123849397 .
• Evans, Alfred (1982). Viral Infections of Humans. New York, NY: Plenum Publishing Corporation. p. xxv-xxxi. ISBN 0306406764 .
• Dimmock NJ, Easton AJ, Leppard K, Introduction to Modern Virology, Oxford: Blackwell Publishers, 2007
• Pennazio S (2007). "Genetics and virology: Two interdisciplinary branches of biology". Rivista di Bilogia 100 (1): 119?46.
• Montagnier L (2002). "Historical essay. A History of HIV Discovery". Science 298 (5599): 1727?8.
• Zeger Debyser. A Short Course on Virology / Vectorology / Gene Therapy, Current Gene Therapy, 2003, 3, 495-499
• Kolata, Gina (2005-10-06). "Experts Unlock Clues to Spread of 1918 Flu Virus" The New York Times .
• Biggest Known Virus Yields First-Ever Virophage Microbe Magazine