Csillagos eg alatt amint
a nema ejfel athalad,
a fiu kaban felriad,
szurke arca holdfenyben ing.

Bomlott haju bolond lany
sir zord ablakracsok mogott.
Naszutra mennek szeret?k,
el a tavon, igen furan.

Borban sapadt gyilkos-mosoly,
betegen halalfelelem.
Esd az apaca s veresen,
p?ren kereszt ele omol.

    ( Kalnoky Laszlo )

Hatalmasan zarul az ev,
arany borral, kerti gyumolccsel.
Erd?boritotta videk
kiser csodajaval a csonddel.

A gazda mondja: ez derek.
Oh, halk es elnyult estharangszo,
adj a veghez is friss er?t.
Vandormadar szol a magasbol.

A sziv most josagot tanul.
A kek folyon alaevezve
nezem, kep kephez hogy simul -
Hallgatva borul rank az este.

      ( Szabo L?rinc )

A kocsmanal nyugalmas pillanat,
egy arc a f?be horgad mamoraban.
Kek bodzafurt, reszeg fuvola, lagyan,
n?-arny korul leng? rezedaszag.

       ( Lator Laszlo )

Korhadt szobakon atuszo enyeszet.
Arnyak a sarga tapetan. Tukrok mely sotetjen
kezunk elefantcsont banata boltosul.

Elhalt ujjak kozt barna gyongy pereg,
s a csendben
angyal veri fel kekl?, makonyos szemet.

Az este is kek.
Elhunyasunk oraja ez, Azrael arnya,
mely elfeketiti a barna kertet.

       ( Dsida Jen? )

Az ora ver, hajnal el?tti ot,
a maganyost borzongas fojtogatja,
az eji kertben zug, csak zug a tar fa.
Halott arc mozdul az ablak mogott.

Talan az ora nem halad tovabb.
Kaprazatok keringnek, eji para,
a vizen leng? barkak ritmusara.
N?ver lehellet szal a parton at.

      ( Nemes Nagy Agnes )

Estente ha sotet osvenyeken bolyongunk,
megjelennek el?ttunk sapadt alakjaink.

Ha szomjazunk,
iszunk a to feher vizeb?l,
edessegeb?l szomoru gyermekkorunknak.

Holtan nyugszunk mi a bodzabokor toveben,
elnezzuk a szurke siralyokat.

     ( Komlos Aladar )

A szellem maganyos napjaiban
szep menni a napsutesban
a nyar sarga falainal.
Halkan zengenek a f?ben a leptek; de a szurke
marvanyban Pan fia egyre csak alszik.

(...)

Vecsernyekor az idegent elnyeli a fekete romlas
korhadt agak alatt, lepraheges falaknal,
hol a szent tesrver jart valamikor,
s tebolya edes harfazeneje nyugozte.

O, milyen maganyosan hal el az esteli szel!
Halalba horgad a f? az olajfa homalyan.

Megrendit? a fajta pusztulasa.
A nez? szeme megtelik ezen az oran
csillagai aranyaval.

(...)

A sarviskokat bibor sz?l? indazza korul,
zeng? kevei a megsargult gabonanak,
mehzummoges, darvak vonulasa.
Feltamadottak jarnak a sziklaosvenyeken este.

Belpoklosok fekete vizekbe neznek,
vagy sirva kitarjak sarfoltozta ruhajuk
a rozsaszinu halom balzsamos szelenek.
Az ej utcain karcsu leanyok tapogatoznak,
keresik szerelmes pasztorukat.
Szombaton szelid enek zendul a hazikokban.

    ( Lator Laszlo )

Furtosre ert a bodza: kek barlangja homalyan
aludt a gyerekkor. A t?nt osvenyen,
ahol r?ten suttog a vad f?,
most tun?dik az ag. A lombsusogas

ugy harsog, mint a kek patak arja a sziklan.
Szelid a rigo szava. Hallgatagon
megy a pasztor az ?szi dombrol gurulo nap utan.

    ( Radnoti Miklos )

Sotet lepteink alatt lagyan supped a ho.
A fa arnyekaban
szeret?k vetik fel rozsas pillaikat.

A hajosok zordon kialtasaihoz orok tarsul
szeg?dott a csillagos ejszaka
s az evez?k halkan utemre vernek.

Nemsokara ibolya nyilik a duledez?
falakon:
a remete halanteka igy borul zoldbe lassan.

      ( Dsida Jen? )

Homalyos ?sz jon, telt s gyumolccsel edes,
a nyari nap halodo fenye sarga.
A szethasadt kodb?l meg tiszta kek les;
madar ha szall, akar mesekben szallna.
Hordokra var a bor s a csond a szeles
pincek homalyan megdermedve all ma.

      ( Radnoti Miklos )

Estre varo, regi tar kert,
Szonja kekl?, tiszta csendje.
Vadmadarraj szall, viharvert.
Lombtalan fa ?szi csendje.
 
Szonja hoszin eletere
napraforgo szirma lankad.
Bibor sebnek hull a vere,
mord szobakban egyre lankad,

ahol halkan kek harang szol,
Szonja lepte, lanyha csendje.
Vad halodik, elbarangol.
lombtalan fa ?szi csendje.

      ( Dsida Jen? )

Feljajdul az alvo, fekete utcakon zudul a szel,
tort gallyak kozt ragyog a tavaszi kekseg,
ej bibor harmata, hunynak a mennybolt csillagai.
Zolden dereng a folyo, ezusten a ven fasorok
s a varos tornyai, O, az enyhe mamor,
ha suhan veled a csonak, s a gyerekkori kertben
a rigok sotet panasza. Mar ritkul a rozsaviragzas.

(...)

Hogy rad leltem, n?verem, az erdei tisztas
maganyan, s del volt s nema az allat;
vad cserfa toven a feher, ezustlik a tuskebokor, kivirulva.
Er?s halal es zeng? langok a szivben.

      ( Lator Laszlo )

Ha indul a hofuvas,
nagy jel zeng az estharanggal,
sok vendeget var az asztal,
s menedek es kincs a haz.

Mindenutt jar valaki,
hozzak sotet eji utak.
A keresztfan langra gyulnak
a fold h?vos nedvei.

Vandor lep be, fajdalom
kovesedik a kuszobre.
S bor es kenyer tundokolve
ragyog fel az asztalon.

      ( Szabo L?rinc )