Geologiai retegek
Argentinaban
A
retegtan
(sztratigrafia)
a
geologia
azon aga, amely a retegzett
uledekes
es
vulkanikus k?zeteket
vizsgalja. Ket alapvet? kutatasi terulete:
Ma mar nemcsak a Fold, de tobb mas egitest bels? felepiteser?l is vannak adataink, ezert
kulonboz? leptek? retegtani terkepeit is osszeallitottak mar.
Metszet William Smithnek a k?zetretegek fosszilia-alapu azonositasarol szolo monografiajabol
A retegtan elmeleti alapjait
Nicolaus Steno
dan geologus fektette le
1669
-ben, amikor meghatarozta, hogyan fosszilizalodnak az el?lenyek maradvanyai az uledekes k?zetekben. Egyuttal felismerte es megfogalmazta az uledekes retegek egymashoz valo viszonyat befolyasolo alapelveket amelyek:
A modern retegtan tudomanyaban ezek a torvenyek a mai napig szinte valtozatlan formaban ervenyesek, es ismeretuk a terepen dolgozo geologusok szamara nelkulozhetetlen.
A retegtan els? jelent?s gyakorlati alkalmazoja az angol geologia atyjakent ismert
William Smith
volt az
1790-es evekben
es a
19. szazad
elejen. Mikozben elkeszitette
Anglia
els?
geologiai terkepet
, felismerte a
k?zetretegek
egymasra telepulesenek alapvet? jellegzetessegeit es azt, hogy az azonos koru retegeket jellemz?
fossziliaik
alapjan jelolhetjuk ki.
Johannes Walther
(1894-ben) felismerte, hogy a k?zetekben talalhato
?smaradvanyok
egy adott
el?helyet
jelolnek, amelyek a retegsorban
vertikalisan
haladva ugyanugy kovetkeznek egymas utan, ahogyan egykor egymas mellett voltak. Ezt a szabalyt a retegtan
faciesek egymasra telepulesenek torvenye
neven (vagy rovidebben Walther torvenykent) ismeri.
[1]
Az 1800-as evek elejen
Georges Cuvier
es
Alexandre Brongniart
Parizs
kornyeken vegzett alapvet? kutatasokat.
A litosztratigrafia
[
szerkesztes
]
A sztratigrafia a foldtorteneti kutatasok soran fejl?dott ki es ebben az uledekes k?zetek jatszottak a legfontosabb szerepet. Maga a retegtan elnevezes is innen szarmazik es terjedt el a tobbi k?zettipus vizsgalatara (magmas es uledekes). Mivel a retegtan a k?zettestek megjelenesevel, telepulesevel, fizikai tulajdonsagok alapjan torten? megkulonboztetesevel, a k?zettestek tagolasaval foglalkozik, benne egyes vizsgalati diszciplina agak alakultak ki. Ezek kozul a litosztratigrafia a k?zettani sajatossagokat vizsgalja, a biosztratigrafia a k?zettestekben el?fordulo ?smaradvany egyutteseket, a kronosztratigrafia pedig a k?zetek korat meri es elemzi.
A litosztratigrafia a kulonboz? k?zetretegek egymasra rakodasanak a tulajdonsagait, illetve a
facies
valtozaskent ismert vizszintes iranyu uledekkepz?desi valtozatossagot vizsgalja. Sztratigrafia lenyegi kutatasi terulete annak kideritese, hogy alakultak kis az egyes k?zetretegek bizonyos geometriai strukturai es mit jelentett mindez az uledeklerakodasok szamara. A szuperpozicio torvenye szerint olyan sztratigrafiai kornyezetben, ahol ezt nem boritottak fel kes?bbi fizikai behatasok, a korabban keletkezett retegek alul, a kes?bbiek felettuk helyezkednek el.
A litosztratigrafian belul is kialakult a kemosztratigrafia, amely a nyomelemek es
izotopok
aranyanak valtozasat vizsgalja. A szen es az oxigen izotopjainak aranyszama az id?ben valtozik es ennek alapjan lehetseges kovetkezteteseket levonni az ?skornyezet valtozasairol. (Specialis aga az izotopsztratigrafia.)
Ugyancsak a litosztratigrafian belul alakultki a ciklosztratigrafia is, amely az
asvanyok
, kulonosen a
karbonatok
, illetve a fossziliak valtozatossaganak gyakran ciklikus valtozasait vizsgalja. Ez azert lett fontos terulet, mert a ciklikus valtozasok az ?seghajlat valtozasaihoz kothet?k.
A
biosztratigrafia
vagy
paleontologiai sztratigrafia
a k?zetretegekben talalt fossziliakkal es a bel?luk levonhato kovetkeztetesekkel foglalkozik. A William Smith altal lefektetett
faunalis egymasutanisag elvere
epul, amely megel?zte a
biologiai evoluciorol
szolo elmeletet es amely jo alapot biztosit a fajok kialakulasanak es kihalasanak vizsgalatahoz. Az 1800-as evekben a biologiai sztratigrafia es a faunalis egymasutanisag bizonyitekai alapjan kialakitottak a geologia id?skala els? valtozatait. Ezt a relativ id?skalat hasznalta a tudomany egeszen addig, amig meg nem jelent a
radiometrikus kormeghatarozas
, ami mar lehet?ve tette a
foldtorteneti korok
evekben kifejezett meghatarozasat is. Letrejott az ezzel foglalkozo
kronosztratigrafia
.
A
Vail gorbe
a sztratigrafia altal vilagszerte nyert adatok segitsegevel tesz kiserletet a vilagtengerek szintje historikus meghatarozasahoz.
A sztratigrafia a gyakorlatban az olajgeologiaban is hasznos: segithet meghatarozni a
szenhidrogeneket
tartalmazo termeszetes tarozokent szolgalo k?zetek termeszetet es nagysagat.
Kronosztratigrafia
[
szerkesztes
]
A kronosztratigrafia a sztratigrafianak a k?zetek abszolut korat kutato aga. Geokronologiai adatokat es kovetkeztetesek gy?jt a k?zetegysegekr?l, hogy segitsegukkel felallithato legyen az egy-egy regioban tortent esemenyek id?rendje. A k?zetek, a regiok es osszessegeben a Fold geologiai tortenetenek megerteseben segit.
Magnetosztratigrafia
[
szerkesztes
]
Amikor a
k?zetek
merhet? magneses tulajdonsagai retegenkent valtoznak, tanulsagos lehet az azonos tulajdonsagokat mutato retegek kepezte magnetosztratigrafia egysegek, vagy magnetozonak vizsgalata. A magnetosztratigrafiaban leghasznalhatobb
magneses
tulajdonsagokat a Fold magneses polusainak megfordulasai ideztek el? a k?zetekben. A foldtortenet soran a magneses polusok tobbszor is helyet csereltek. A keletkez? k?zetretegek rogzithetik a korabeli magneses mez? iranyat (
paleomagnetizmus
) es visszamaradt magneses tulajdonsagaik alapjan osszetartozo egysegekbe rendezhet?k a k?zetek.
A magnetosztratigrafiat mint kronosztratigrafiai technikat az
uledekes
es
vulkani
sztratigrafiai szekciok kormeghatarozasara hasznaljak. A vizsgalt teruleten bizonyos meghatarozott tavolsagonkent mintakat vesznek, majd meghatarozzak a visszamaradt magnetizaciot. Ez azert lehetseges, mert a magneses
asvanyok
nagyon finom szemcsei (<17 mikrometer) a vizbe hullva a Fold magneses mezejenek megfelel? poziciot vesznek fel, apro
iranyt?kkent
viselkedve, es ahogy alatemet?dnek, meg?rzik ezt a poziciot. Ha e poziciok a Fold magneses mezeje mai iranyanak megfelelnek, ezt normalis polaritasnak nevezik, ha viszont azt mutatjak, hogy az adott korban az eszaki magneses polus a deli rotacios polushoz volt kozel, forditott polaritasrol beszelunk.
A holdi sztratigrafia emeletei.
Planetaris sztratigrafia
[
szerkesztes
]
A planetaris sztratigrafia jelenleg kizarolag
taverzekelt
adatokon alapszik. Ennek az az alapja, hogy szilard felszin?
bolygok
es holdak felszinet a lathato es mas
szinkeptartomanyban
fenykepezve az egyes felszini jellegek, morfologia formak (pl. becsapodasi kraterek, vet?k) egymashoz kepesti helyzete, illetve egymast alakito jellege alapjan a kialakulasuk relativ sorrendjere kovetkeztethetunk. Az egyes felszinek korara vonatkozoan pedig a becsapodasi kraterek meret?gyakorisag-eloszlasa alapjan lehet relativ sorrendet felallitani, illetve bizonyos feltetelezesekkel korskalat is ki lehet alakitani. Ez utobbi eljarasnak az az alapja, hogy adott gyakorisagu meteorbecsapodasi rata eseten az id?sebb felszinen tobb becsapodasi nyomot kell talaljunk, mint a fiatalabb felszinen.
A Hold sztratigrafiaja
[
szerkesztes
]
A Hold volt az els? egitest, amelyre a sztratigrafia Foldon kifejlesztett, de mas egitestre kes?bb kiterjesztett axiomait alkalmaztak (Shoemaker et al, 1962, Wilhelms, 1970a, 1970b, Wilhelms et al, 1971). A k?zettestek tulajdonsagait, az atfedesi viszonyokat el?szor fotometriai uton, tavcsoves fenykep-felvetelekr?l, majd ?rfelvetelekr?l allapitottak meg.
A retegtani terkepez? munka egyik osszefoglalasa a holdi retegtani oszlop, amit mi most egy lepcs?zetes aztek piramis formajaban mutatunk be. Ebben folsoroljuk a holdi retegtan f? emeleteit, melyek egyuttal a holdi k?zetkepz?des nagy korszakait is jelentik.
A holdon a sugarsavos kraterek a legfiatalabbak (Kopernikuszi emelet), ezeket kovetik lejjebb a meg mindig fiatalosan tagolt morfologiaju, de mar sugarsav nelkuli kraterek (Eratosztheneszi emelet). Mindket fiatalabb emelet retegei tobbnyire csak kraternyi foltokban vannak jelen a Hold felszinen, bar el?fordulnak Eratosztheneszi marek is (es a Tycho vagy a Kopernikusz krater savjai is messzire nyulnak, kulonosen telihold idejen lathatjuk ezt). A foltnyi retegtani egysegek alatt nagy kiterjedes? k?zettesteket alkoto ket emelet kovetkezik. Az egyik az Imbriumi, mely az Imbrium medencehez kapcsolodott a definialaskor kijelolt teruleten (Imbriumi emelet). A masik, a meg id?sebb egyseg a Nektar medencehez kapcsolodik (Nektari emelet). Legalul fekszik a kratermez?kkel boritott terravidekek (pre-Nektari) emelete.
Regeszeti sztratigrafia
[
szerkesztes
]
Az egymast kovet? retegek relativ kronologiai sort alkotnak, az alsobb reteg a regebbi, a fels?bb a fiatalabb. Zavaro tenyez?k, hogy az adott helyen(lel?helyen)kes?bb el?k godroket asnak a korabbi(melyebben fekv?)retegekbe, termeszetes folyamatok atretegz?dest okozhatnak.
[2]
Kapcsolodo szocikkek
[
szerkesztes
]
- Berczi Sz. (1991): Kristalyoktol bolygotestekig. Akademiai Kiado, Budapest.
- Dudich E. (1997): Rovid Stenografia. Foldtani Kozlony, 127. 211-221.
- El-Baz F., Kosofsky L. J. (1970): The Moon as Viewed by Lunar orbiter. NASA SP-200. Washington;
- Meyer, C. (1987): The Lunar Petrographic Thin Section Set. NASA JSC Curatorial Branch Publ. No. 76. Houston, Texas; (Holdk?zetek: K?zettani vizsgalatok a holdi vekonycsiszolat keszleten. Ford.: Berczi Sz. ELTE TTK, K?zettan-Geokemia Tanszek es Csillagaszati Tanszek, Budapest, 1994.)
- Shoemaker E. M. Hackman R. J. (1962): Stratigraphic basis for a Lunar time scale. In: The Moon. Kopal, Z. Mihailov, Z. K. Eds. Academic Press, New York. 289-300.
- Wilhelms D. E. (1970a): Summary of Lunar Stratigraphy - Telescopic Observations. U.S. Geol. Survey Prof. Papers No. 599-F., Washington;
- Wilhelms D. E. (1970b): The Geologic History of the Moon. U.S. Geol. Survey Prof. Papers No. 1348, Washington;
- Wilhelms D. E., McCauley J. F. (1971): Geologic Map of the Near Side of the Moon. USGS Maps No. I-703, Washington;
- ↑
GERARD V. MIDDLETON 1973: Johannes Walther's Law of the Correlation of Facies, GSA Bulletin; March 1973; v. 84; no. 3; p. 979-988
- ↑
Glyn Daniel:
A hundred and fifty years of archaeology
, 1975.
Kuls? hivatkozasok
[
szerkesztes
]