A
pingvinalakuak
(Sphenisciformes)
a
Madarak
(Aves)
osztalyanak
egyik
rendje
, melybe csak egyetlenegy
csalad
, a
pingvinfelek
(Spheniscidae)
tartozik.
2014-ben 48 jellegzetes madarfajnak felterkepeztek a teljes
genomjat
, koztuk a pingvinet es a
viharmadar
nev? testvertaxonjat;
[1]
ebb?l a kutatasbol kitudodott, hogy e ket madarrend korulbelul 60 millio evvel ezel?tt valt szet (95% CI, 56.8-62.7).
[2]
A pingvinalakuak es a
viharmadar-alakuak
(Procellariiformes)
alkotjak az ugynevezett
Austrodyptornithes
csoportot.
Szinte kizarolag a Fold deli feltekejen elnek, tobbnyire
Del-Amerika
mersekelt ovi
partvideken es a kornyez? szigeteken. Ket fajuk az
Antarktisz
partvideken telepedett meg. A hideg tengeraramlatokkal joval eszakabbra is eljutnak: tobb fajuk a
szubtropusokon
, s?t, egy az
Egyenlit?
videken honos.
Megjelenesuk, felepitesuk
[
szerkesztes
]
A pingvinek kulonos testalkatu madarak. A legnagyobb pingvinfele 115 centimeter, a legkisebb csak 40 centimeter magas. Mivel sarlo alaku, hegyes szarnyukat a repuleshez hasonlo modon ? bar a leveg? helyett a vizben torten? helyvaltoztatashoz, uszashoz ? hasznaljak, mellcsonti tarajuk nem redukalodott ugy, mint peldaul a
futomadarake
: a tarajon es a szeles lapockan hatalmas izmok tapadnak. Szarnyuk jobban hasonlit a halak vagy a delfinek uszonyara, mint mas madarak szarnyara: a durva, lapos evez?felulethez a rovid es szeles szarnycsontok adnak vazat. Negyujju, rovid, durva uszohartyas labuk annyira hatul van, hogy a szarazon csaknem egyenesen allnak. Nincs terduk, ezert nem tudnak ulni. Mivel nem tudnak ulni, allva, a farkukra tamaszkodva pihennek ? eppen ezert farktollaik merevek, mint a
harkaly
hasonlo funkciot ellato farktollai. Rovid farkuk altalaban 32 tollu.
Cs?ruk
egyenes, oldalrol osszenyomott.
Orso alaku testuk a szarazon nehezkes, viszont a viz alatt rendkivul aramvonalas. A kozegellenallas csokkenteset szolgaljak rovid, lapos, testuk teljes feluleten nov? tollaik is. Ez a tollazat a h?t rosszul szigeteli, ezert a pingvinek b?re alatt vastag zsirreteg van. A tollak a zsirreteg alol erednek. Szarnyukon nem n?nek evez?tollak.
Hasuk feher, hatuk fekete.
Csontjaikban a vel? olajos.
Minden mas madarnal jobban alkalmazkodtak a vizi eletmodhoz. Idejuk java reszet a vizben toltik, ahol
halakat
,
tintahalakat
es
rakokat
(
krillt
) fognak maguknak, esetenkent 20 m-nel is melyebbre merulve. Szarnyuk csak a vizben evezesre alkalmas, repulni nem tudnak vele. Masodpercenkent kett?t-harmat is csapva a viz alatt hajtjak magukat el?re, mintha ott repulnenek ? a leggyorsabban uszo pingvinek sebessege eleri a 36 km/h-t. Ekozben az e celokra atalakult labukkal kormanyoznak, illetve fekeznek. Uszasuk leginkabb a
delfinfelekehez
hasonlit, es azokhoz hasonloan id?nkent ki is szokkennek a vizb?l. Az
aranytollu pingvin
, amely eppen e szokasarol kapta a nevet, akar 1,5 meter magas parti sziklakra is ki tud igy ugrani.
A szarazfoldon kiegyenesedett testtartassal, totyogva, de meglehet?sen gyorsan haladnak. A tormeleklejt?kon akar 300 m magasra is felkapaszkodhatnak. Jeges felszineken hasra fekszenek, es magukat a szarnyukkal hajtva csusznak.
Annak erdekeben, hogy vedleskor a kihullo tollak helyen marado lukak ne rontsak h?szigetelesuket, az uj tollak el?bb kezdenek el n?ni, es valosaggal kitoljak maguk el?l a regieket. A tollvaltas ideje nehany het, es a madar szamara igen meger?ltet?.
Szarnyukat nem tudjak se teljesen kinyujtani, se teljesen osszehajtani.
Sajatos szinosszeallitasuk a vizben jol alcazza ?ket: alulrol a halak a viz felszinehez hasonlonak latjak feher hasukat, fekete hatuk pedig a tengerfenek szinebe olvad be, igy a felettuk uszo
ragadozok
(pl. a
leopardfoka
) kevesbe veszik eszre ?ket.
A szaporodasi id?szakban a kolt?hely es a tenger kozott ingaznak. Egyebkent a tengereken toltik szabad idejuket, szigeteken (esetleg jegtablakon) pihennek meg.
Telepesen feszkel? madarak; a feszekszomszedok tollazatuk apro sajatossagairol felismerik egymast. Ezt tobb fajnal a fejen nov? disztollak is el?segitik. Tobbseguk (a kiraly- es a csaszarpingvin kivetelevel) kett?, legfeljebb harom tojast rak. Kicsinyeik pelyhesek es feszeklakok. Feszkeiket meglehet?sen szegenyesen, novenyekkel belelik ki.
A szarazfoldon termeszetes ellenseguk alig akad, csak a
halfarkasok
, a
tokoscs?r? madarak
es az
orias viharmadarak
fosztjak ki id?nkent feszkeiket. A vizben f? ellensegeik a
fokak
(kulonosen a
leopardfoka
) es a
fogascetek
.
Termeszetvedelmi helyzetuk
[
szerkesztes
]
Kiralypingvin
(Aptenodytes patagonicus)
Az ember regebben vadaszta, husat, zsirjat es b?ret egyarant feldolgozta, s?t az uruleket, a tengerpartokon felhalmozodott pingvin
guanot
is kitermelte. Igy peldaul a
Macquarie-szigeten
hosszu evtizedekig mintegy evi 150 ezer pingvint vertek agyon, hogy pingvinolajat f?zzenek zsirjukbol ? raadasul behurcoltak a szigetekre a feszkeket kifoszto
vandorpatkanyt
is.
Delnyugat-Afrikaban
tojasaikat inyencsegkent fogyasztottak.
A
tengeri
olajszennyezesek
veszelyesek rajuk, mert a tollaikra rakodo olajreteg rontja h?szigetelesuket. Szakszer? kezelessel a pingvinek az olajtol megtisztithatok.
[3]
Globalis felmelegedes
[
szerkesztes
]
A
globalis felmelegedes
elter?en hat rajuk: a
galapagosi pingvin
el?helyet peldaul veszelyezteti, a
kiralypingvint
viszont a sziklas partok terjeszkedesevel uj el?helyekhez juttatja.
Rendszertani besorolasuk es kifejl?desuk
[
szerkesztes
]
Egyes, ujabb kutatasok arra utalnak,
[4]
[5]
hogy filogenetikus taxonnev
Spheniscinae
, mely a modern pingvineket foglalja ossze, tulajdonkeppen
Spheniscidae
-kent kene hasznalni. Tovabba a
Sphenisciformes
nev? filogenetikus taxonnevet egy ropkeptelen gy?jt?taxonna allitanak at, melynek uj neve
Pansphenisciformes
lenne, ez pedig ugyanazt a szerepet jatszana, mint a Linne-fele
Sphenisciformes
; azzal a kulonbseggel, hogy beleje helyeznek az osszes repulesre is kepes kezdetleges ?el?pingvint” is ? azokat is, amelyeket, csak ezutan fedeznenek fel.
[5]
De mivel a pingvinfeleken belul a kulonboz? alcsaladok rokonsagi kapcsolatai meg nem tisztazodtak, s?t a pingvinalakuak pontos helye sem ismert a madarak csaladfajan, a szocikkben hasznalt rendszerezes a Linne-fele felallitast koveti.
Torzsfejl?desuk mar nagyon regen kulonvalt a madarak tobbi rendjet?l; az els? pingvinfelek maradvanyai a
harmadkorbol
kerultek el?; egy nemuk (az
Anthropornis
) kozel embermeret? volt.
A pingvinek torzsfejl?deset mar sokan kutattak, 2005-ig pedig szamos iras keszult e targyrol. A pingvin kovuletek elegge toredekesek, azonban a csontok merete nagy valtozatossagra hagy kovetkeztetni, az apro fajoktol kezdve, az embermeretukig. A kutatoknak sikerult biogeografiailag megalkotni a fejl?desuk menetet. S?t a modern nemek evolucioja manapsag mar majdnem teljesen tisztazott.
[4]
[6]
[7]
[8]
A kezdetleges pingvinnek a
kreta?tercier kihalasi esemeny
utan jelentek meg, valahol
Uj-Zelandtol
delre es az
antarktiszi
Marie Byrd Land kornyeken.
[4]
A
lemeztektonika
miatt manapsag e ket terulet, korulbelul 4000 kilometerre van egymastol, de akkortajt, csak 1500 kilometer volt koztuk. A mai pingvinek legujabb kozos ?se es az ?k testver
kladjuk
, valamikor a
campaniai
-
maastrichti
kreta
id?szaki korszakok hataran elhetett, korulbelul 70-68 millio evvel ezel?tt. Habar kovuletek az eredeti ?st?l meg nem kerultek el?, annyi biztos, hogy a kreta id?szak vegen ? habar nem is ugy neztek ki, mint a mai fajok -, a pingvinek csoportja mar jol elkulonult a tobbi madartol. Mivel ekkortajt a vilag egy nagymertek? kihalasi esemenyen ment keresztul, nagy a valoszin?sege annak, hogy a pingvinek ekkori ?sei meg ropkepesek voltak ? repul? madarak konnyebben ratalalnak a sz?kos taplalekforrasra, mint a ropkeptelenek.
Bobitas pingvin
vagy makaronipingvin
(Eudyptes chrysolophus)
Papaszemes pingvin
(Spheniscus demersus)
, Boulders Beach,
Del-afrika
A csaladba negy alcsalad tartozik, viszont ezekb?l harom mar csak fosszilis allapotban. Az egyetlen recens alcsaladba, az ugynevezett
Spheniscinaeba
tartozik az osszes ma el? faj. A modern pingvinfajok igazi szama rendszerez?t?l fugg?en valtozo; de altalaban 18-20 faj korul forog. Egyesek szerint a
feherszarnyu pingvin
(Eudyptula albosignata)
onallo fajt kepez, mig masok a
kek pingvin
(Eudyptula minor)
alfajanak
velik,
Eudyptula minor albosignata
nev alatt.
[9]
[10]
Ezen kivul mas pingvinek helyzete is elegge bonyolult.
[11]
A kutatok meg nem tudjak, hogy a
Royal-pingvin
(Eudyptes schlegeli)
a
bobitas pingvinnek
(Eudyptes chrysolophus)
egy szinvaltozata-e; es hogy az
aranytollu pingvinnek
(Eudyptes chrysocome)
vannak-e alfajai, vagy mindegyikuk egy kulon faj.
Akarhogy is legyen, Marples (1962),
[12]
Acosta Hospitaleche (2004),
[13]
es Ksepka
et al.
(2006).
[4]
kutatok rendszerezese alapjan a
Spheniscinae
alcsaladban 6
madarnem
es 22
faj
van (ezekb?l 2 kihalt es 1 bizonytalan helyzet?):
- Spheniscinae
? modern pingvinek; az egyetlen alcsalad, melyben el? fajok is vannak
- Incertae sedis
, azaz bizonytalan helyzet?ek (az alabbi nemek nincsenek alcsaladokba foglalva, vagy a pingvinalakuak kozott
bazalisnak
szamitanak):
- Waimanu
? bazalis (kozeps?-kes?
paleocen
)
- Perudyptes
(kozeps?
eocen
;
Atacama-sivatag
,
Peru
) ? bazalis?
- Spheniscidae gen. et sp. indet. CADIC P 21 (Leticia kozeps? eocen; Punta Torcida,
Argentina
)
[5]
- Delphinornis
(kozeps?/kes? eocen? ? kora
oligocen
; Seymour-sziget,
Antarktika
) ? Palaeeudyptinae, bazalis, uj alcsalad 1?
- Marambiornis
(kes? eocen ?? kora oligocen; Seymour-sziget, Antarktika) ? Palaeeudyptinae, bazalis, uj alcsalad 1?
- Mesetaornis
(kes? eocen ?? kora oligocen; Seymour-sziget, Antarktika) ? Palaeeudyptinae, bazalis, uj alcsalad 1?
- Tonniornis
(kes? eocen ?? kora oligocen; Seymour-sziget, Antarktika)
- Wimanornis
(kes? eocen ?? kora oligocen; Seymour-sziget, Antarktika)
- Duntroonornis
(kes? oligocen; Otago,
Uj-Zeland
) ? talan Spheniscinae
- Korora
(kes? oligocen; Del-Canterbury, Uj-Zeland)
- Kairuku
(kes? oligocen; Kelet-South Island, Uj-Zeland)
- Platydyptes
(kes? oligocen; Uj-Zeland) ? talan nem
monofiletikus csoport
; Palaeeudyptinae, Paraptenodytinae vagy uj alcsalad?
[14]
- Spheniscidae gen. et sp. indet. (kes? oligocen/kora
miocen
; Hakataramea, Uj-Zeland)
[6]
- Madrynornis
(Puerto Madryn kes? miocen; Argentina) ? talan Spheniscinae
- Pseudaptenodytes
(kes? miocen/kora
pliocen
)
- Dege
(kora pliocen; Del-Afrika) ? talan Spheniscinae
- Marplesornis
(kora pliocen) ? talan Spheniscinae
- Nucleornis
(kora pliocen; Duinfontain, Del-Afrika) ? talan Spheniscinae
- Tereingaornis
(kozeps? pliocen; Uj-Zeland)
- Inguza
(kes? pliocen) ? talan Spheniscinae; korabban
Spheniscus predemersus
- Palaeoapterodytes
(kes? oligocen/kora miocen; Argentina)
- Kumimanu
A kora oligocen korszakban elt
Cruschedula revola
Ameghino
, 1899 nev? madarat, korabban pingvinalakunak tartottak, azonban 1943-ban a
holotipus
ujravizsgalasa utan athelyeztek a
vagomadarfelek
(Accipitridae)
csaladjaba.
[15]
Az 1980-ban vegzett tovabbi kutatasok, ezt az athelyezett taxont a madarakon belul incertae sedis ? bizonytalan helyzet? statuszra tette, azaz meg a rendje sem ismert ennek a madarnak.
[16]
- ↑
doi
:
10.1126/science.1253451
- ↑
doi
:
10.1186/2047-217X-3-27
- ↑
National Geographic Magyarorszag
2006. majus 15-i cikke
tengeri olajszennyezes aldozataul esett pingvinekr?l
- ↑
a
b
c
d
Ksepka, D. T. B., Sara; Giannini, Norberto P; (2006). ?The phylogeny of the living and fossil Sphenisciformes (penguins)”.
Cladistics
22
(5), 412?441. o.
DOI
:
10.1111/j.1096-0031.2006.00116.x
.
- ↑
a
b
c
Clarke, Julia A.; Olivero, Eduardo B. & Puerta, Pablo (2003). ?
Description of the earliest fossil penguin from South America and first Paleogene vertebrate locality of Tierra Del Fuego, Argentina
”.
American Museum novitates
3423
, 1?18. o. [2007. julius 24-i datummal az
eredetib?l
archivalva].
DOI
:
<0001:dotefp>2.0.co;2 10.1206/0003-0082(2003)423<0001:dotefp>2.0.co;2
. (Hozzaferes: 2015. junius 15.)
- ↑
a
b
(2006) ?Multiple gene evidence for expansion of extant penguins out of Antarctica due to global cooling”.
Proceedings of the Royal Society B: Biological Sciences
273
(1582), 11?7. o.
DOI
:
10.1098/rspb.2005.3260
.
PMID 16519228
.
- ↑
doi
:
10.1111/j.1096-0031.2005.00065.x
- ↑
doi
:
10.1093/molbev/msj124
- ↑
Williams
- ↑
Davis; Lloyd S. & Renner; M. (1995).
Penguins
. London: T & A D Poyser.
ISBN 0-7136-6550-5
- ↑
Banks, Jonathan C.; Mitchell, Anthony D.; Waas, Joseph R. & Paterson, Adrian M. (2002). ?
An unexpected pattern of molecular divergence within the blue penguin
(Eudyptula minor)
complex
”.
Notornis
49
(1), 29?38. o. [2007. julius 24-i datummal az
eredetib?l
archivalva]. (Hozzaferes: 2015. junius 15.)
- ↑
Marples, B. J. (1962): Observations on the history of penguins. In: Leeper, G. W. (ed.),
The evolution of living organisms
. Melbourne, Melbourne University Press. pp. 408?416.
- ↑
(spanyolul)
Acosta Hospitaleche, Carolina (2004)
Los pinguinos (Aves, Sphenisciformes) fosiles de Patagonia. Sistematica, biogeografia y evolucion
. Doctoral thesis, Department of Natural Sciences and Museum, Universidad Nacional de La Plata. La Plata, Argentina.
- ↑
Platydyptes novaezealandiae; holotype
.
Collections Online
. Museum of New Zealand Te Papa Tongarewa. (Hozzaferes: 2010. julius 16.)
- ↑
Simpson, G.G. (1946). ?
Fossil penguins
”.
Bulletin of the American Museum of Natural History
81
.
- ↑
(1985) ?
Faunal Turnover in South American Fossil Avifaunas: The Insufficiencies of the Fossil Record
”.
Evolution
39
(5), 1174?1177. o. [2009. julius 17-i datummal az
eredetib?l
archivalva].
DOI
:
10.2307/2408747
. (Hozzaferes: 2015. szeptember 2.)
- Ez a szocikk reszben vagy egeszben a
Penguin
cim? angol Wikipedia-szocikk
ezen valtozatanak
forditasan alapul.
Az eredeti cikk szerkeszt?it annak laptortenete sorolja fel. Ez a jelzes csupan a megfogalmazas eredetet es a szerz?i jogokat jelzi, nem szolgal a cikkben szerepl? informaciok forrasmegjelolesekent.
Tovabbi informaciok
[
szerkesztes
]