한국   대만   중국   일본 
Mikhael Pszellosz ? Wikipedia Ugras a tartalomhoz

Mikhael Pszellosz

A Wikipediabol, a szabad enciklopediabol
Mikhael Pszellosz
Eletrajzi adatok
Szuletett 1017 / 1018 korul
Konstantinapoly
Elhunyt 1078 ?
Konstantinapoly
Ismeretes mint
Nemzetiseg gorog
Palyafutasa
Szakterulet tortenettudomany
Kutatasi terulet egyetemes tortenelem
Jelent?s munkai Khronographia
Hisztoria szuntomosz
Epitaphioi (3 darab)
De omnifaria doctrina
De Operatione Daemonum
A Wikimedia Commons tartalmaz Mikhael Pszellosz temaju mediaallomanyokat.
Compendium mathematicum , 1647

Mikhael Pszellosz (Μιχα?λ Ψελλ??, Mihail Pszelosz , Mikha?l Psellos, 1017 / 1018 korul ? 1078 ?) bizanci politikus, tortenetiro, filozofus es szerzetes. Szuletesenek es halalanak pontos id?pontja tisztazatlan. 1017-ben vagy 1018-ban szuletett a birodalom f?varosaban, Konstantinapolyban . Valoszin?leg 1078-ban halt meg, bar tartja magat a nezet, hogy egeszen 1096-ig eletben volt. Pszellosz eletenek legf?bb forrasa a sajat munkassaga, mivel m?vei szeleskor?en tartalmaznak oneletrajzi elemeket.

Eletrajz es politikai palyafutas [ szerkesztes ]

Pszellosz szuletesenek id?szaka a bizanci hatalom kibontakozasanak csucspontja. Ekkoriban a birodalom Europa es a Kozel- Kelet legnagyobb, leger?sebb es legjobban szervezett allama. II. Baszileiosz csaszar (976?1025) jogara alatt egyesult teruletek a Dunatol Libanonig, Napolytol a Kaszpi-tengerig ernek. [1] Az a politikai stabilitas, amit Bizanc a Makedon-dinasztia csaszarai alatt elvezett teremtette meg az alapot f?varos kulturalis viragzasanak.

Pszellosz csaladja ? a sajat elmondasa alapjan ? Nikomediabol szarmazik es szamos felmen?je tagja volt a megel?z? korok tarsadalmi es politikai elitjeinek. Szuletesekor Konsztantinnak kereszteltek, a Mikhael nevet kolostorba vonulasakor valasztotta elete kes?bbi szakaszaban.

Pszellosz Konstantinapolyban kezdte meg tanulmanyait, azonban korulbelul 10 eves koraban dolgozni kenyszerult. Egy videki birosagon tevekenykedett, hogy segitse a csaladot testvere hozomanyanak kiallitasaban. Testvere halalat kovet?en azonban, munkahelyet elhagyva visszatert tanulmanyaihoz a f?varosba. Ezekben az evekben talalkozott a kes?bbi patriarkaval Konsztantinosz Leikhudesszel es a kes?bbi csaszarral X. Konsztantinosz Dukasszal .

Tanulmanyai vegeztevel egy ideig a provinciakban dolgozott birokent, [2] majd valamivel 1042 el?tt ismet visszatert Konstantinapolyba, ahol a csaszari kancellarian helyezkedett el. Innent?l datalhato gyors politikai felemelkedese, ugyanis befolyasos politikai tanacsadoja lett IX. Konsztantinosz Monomakhosz (1042-1055) csaszarnak. Ugyanebben az id?szakban lett a vezet? tanara az ujonnan alapitott Konstantinapolyi Egyetemnek, es elnyerte a “Filozofusok Konzulja” tiszteletbeli cimet.

Monomakhosz uralkodasanak vege fele Pszellosz valamifele politikai nyomasnak engedve, ugy dontott elhagyja a csaszari udvart es 1054-ben belepett a bithyniai Olumposz-monostorba. Monomakhosz halala utan meglehet?sen hamar Theodora csaszarn? (1055-1056) visszahivta udvari szolgalatba. A kovetkez? evekben politikailag aktiv maradt, magas rangu tanacsadokent szolgalva az egymast kovet? csaszarokat, a birodalmat. Dont? szerepet jatszott a politikai atmenet folyaman VI. Mikhael es I. Komnenosz Iszaakiosz kozott 1057-ben; majd I. Komnenosz es X. Konsztantinosz Dukasz kozott 1059-ben; vegul pedig IV. Romanosz Diogenesz es VII. Mikhael Dukas kozott 1071-ben.

Kitekinteskent fontos megemliteni, hogy 1071-ben szenvedte el Bizanc tortenetenek egyik legnagyobb vereseget, amelynek kovetkezmenyei rendkivul sulyosak voltak. A Romanosz altal vezetett birodalmi hadsereg az ormenyorszagi Manzikertnel katasztrofalis vereseget szenvedett a terseget lerohano szeldzsuk torokokt?l. A csaszar fogsagba esett, es Bizanc orokre elveszitette keleti tartomanyait.

1070. masodik felet?l mar nincsen semmifele informacio Pszellosz politikai szereper?l, ugyanis oneletrajzi feljegyzesei megsz?nnek ett?l a ponttol, es csak nagyon keves megbizhato informacio van utolso eveir?l. Nehany tortenelemtudos ugy veli, hogy ekkoriban ismetelten kolostorba kellett vonulnia. [3]

Halalanak id?pontjarol sincsen konszenzus. Egyesek szerint 1078-ban [4] hunyt el VII. Mikhael bukasat kovet?en, mas forrasok kes?bbre dataljak [5] halalat. Ismert viszont bulgariai Theophulaktosz altal Pszellosz testverenek irt levele, amiben vigasztalaskent ezt irja: ?A testvered nem halt meg, csak Istenhez szolitatott megszabadulvan minden fajdalomtol es betegsegt?l.” [6]

Tortenetiroi munkassaga es szemelyisege [ szerkesztes ]

Pszellosz velhet?en legismertebb es leginkabb hozzaferhet? munkaja a Khronographia. Ez egy 14 uralkodo regnalasat feldolgozo torteneti m?, amely II. Baszileiosztol VII. Mikhael uralkodasaig fogja ossze a csaszarok es csaszarn?k eletet. Szerkezetet tekintve f?kent eletrajzok gy?jtemenye, amely sok korabeli torteneti munkatol elter?en, kulonos hangsulyt fektet az erintett jellemek abrazolasara. Reszletes kepet ad tovabba, maga Pszellosz politikai es intellektualis tevekenyseger?l is.

Pszelloszt sokoldalu es univerzalis m?veltsegenek koszonhet?en kora egyik legm?veltebb emberenek tartottak. Buszke volt arra, hogy egymaga hozta vissza a bizanci tudomanyos eletbe az antik filozofiat, kulonoskeppen Platont. A kulonboz? pogany, f?kent neoplatonikus filozofusok irant erzett tisztelete azonban odavezetett, hogy kortarsai szemeben megkerd?jelez?dott az ortodox keresztenyseg iranti elkotelezettsege. Vegul pedig rakenyszerult, hogy hitbeli nyilatkozatot tegyen sajat vedelmeben. Buszke volt tovabba retorikai kepessegere, ami filozofiai m?veltseggel es nagy meggy?z?er?vel parosult. Ezek a kepessegek tettek ?t a mintaszer? politikai vezet?ve es tanacsadova. Kritikusai szerint azonban Pszellosz valojaban nagyravagyo volt es hiu, torteneti munkassagat reszlehajlas, politikai tevekenyseget pedig opportunizmus jellemezte.

Masok velemenye szerint Pszellosz munkaiban tetten erhet? egy igen er?teljes ironikus karakter. Ez f?kent a Kronographiaban figyelhet? meg, ahol bar bujtatottan, de megis er?teljesen kritizalja a csaszarokat [7] es a bizanci kereszteny hiedelmeket es erkolcsiseget. [8]

Mint ahogy korabban mar szo volt rola komoly aggodalmakat vetett fel Pszellosz ortodoxia iranti elkotelezettsege. A bizantinologus Anthony Kaldellis szerint, peldaul 1054-ben egy hajdani baratja, a jov?beni patriarka Ioannesz Xiphilinosz vadolta meg azzal, hogy elhagyta a keresztenyseget Platon kedveert. [9] De meg ennel is er?sebb gyanu merult fel Pszellosz tanitvanyaval Ioannesz Italosszal kapcsolatban, aki Pszelloszt kovette a ?Filozofusok Konzuljakent”. Italoszt nyilvanosan azzal vadoltak, hogy olyan hellenista tanokat kozvetit, mint a metafizika vagy a vilag orokkevalosaga. Ketszer jelentettek fel, mindketszer bevallotta es visszavonta “b?nos” tanitasait. [10]

Georg Ostrogorsky tortenesz, bizantinologus szerint Mikhael Pszellosz koranak legmeghatarozobb politikai szemelyisege volt. Annak ellenere, hogy tevekenysegenek evtizedei Bizanc politikai es katonai hanyatlasaval estek egybe, nehez nem elismer?en nyilatkozni m?kodeser?l, mivel az nagyban hozzajarult a f?varos kulturalis viragzasahoz, melynek fenye meg egyszer utoljara beragyogta Europat es a mediterraniumot.

Jegyzetek [ szerkesztes ]

M?vei magyarul [ szerkesztes ]

  • reszletek torteneti m?veb?l INː (szerk.) Simon Robert ? Szekely Magda ? Dimitriosz Hadziszː A bizanci irodalom kistukre , Europa Konyvkiado, Budapest, 1974, ISBN 963-07-0345-9 , 149?153. p
  • Egy gonosz szerzetes ellen INː A bizanci irodalom kistukre , 373?375. p
  • Level urahoz INː A bizanci irodalom kistukre , 416?418. p
  • Leiras INː A bizanci irodalom kistukre , 418?420. p
  • Platonrol INː A bizanci irodalom kistukre , 686?689. p

Forrasok [ szerkesztes ]

  • Catholic Encyclopedia, 1913: "Michael Psellus". Catholic Encyclopedia. New York: Robert Appleton Company. 1913
  • Perikles P. Joannou, 1944: Perikles P. Joannou: "Psellos et le monastere *Τ? Ναρσο?". Byzantinische Zeitschrift 1944: 283?290.
  • Herbert Hunger, 1978: Herbert Hunger: Die hochsprachliche profane Literatur der Byzantiner. 2 vols. Munchen 1978
  • Ioannes Polemis, 1958: Ioannes Polemis: "When did Psellos die?" Byzantinische Zeitschrift 1958: 73?76.
  • P. Gautier, Theophylacte d'Achrida, 1986: P. Gautier, Theophylacte d'Achrida. Lettres. Corpus Fontium Historiae Byzantinae. Series Thessalonicensis 16.2. Thessalonica: Association for Byzantine Research, 1986. Letter 132.
  • Efthymia Pietsch, 2005: Efthymia Pietsch: Die "Chronographia" des Michael Psellos: Kaisergeschichte, Autobiographie und Apologie. Wiesbaden 2005
  • Anthony Kaldellis, 1999: Anthony Kaldellis: The argument of Psellos' Chronographia. Boston 1999
  • Lowell Clucas, 1981: Lowell Clucas: "The Trial of John Italos and the Crisis of Intellectual Values in Byzantium in the Eleventh Century", Munchen 1981
  • A. Kaldellis, Anthony Kaldellis: The argument of Psellos' Chronographia, Boston 1999
  • E. Pietsch: Die "Chronographia" des Michael Psellos: Kaisergeschichte, Autobiographie und Apologie, Wiesbaden 2005
  • S. Papaioannou, Michael Psellos: Rhetoric and Authorship in Byzantium, Cambridge 2013
  • F. Lauritzen, Depiction of Character in the Chronographia of Michael Psellos, Turnhout 2013

Kapcsolodo szocikkek [ szerkesztes ]