Joseph Erlanger
(
San Francisco
,
1874
.
januar 5.
?
Missouri
,
St. Louis
,
1965
.
december 5.
) amerikai
fiziologus
. 1944-ben
Herbert Gasserrel
kozosen megkapta a
fiziologiai Nobel-dijat
?az egyes
idegrostok
elesen kulonboz? funkcioinak felfedezeseert”.
Joseph Erlanger 1874. januar 5-en szuletett San Franciscoban. Szulei szegeny nemetorszagi
zsido
bevandorlok voltak, akik a
kaliforniai aranylaz
idejen erkeztek Amerikaba. Apja, Herman Erlanger
Wurttembergb?l
szarmazott es miutan maga is megprobalkozott az aranyasassal, nyitott egy boltot es felesegul vette uzlettarsa lanyat, Sarah-t. Joseph a hatodik volt a het gyerekuk kozul es az egyetlen, aki f?iskolat vegzett. Gyerekkoraban sok id?t toltott a varos koruli erd?kben es hegyekben; innen eredt elete vegeig tarto szeretete a turazas irant, valamint az allatok es novenyek tanulmanyozasa utan dontott ugy, hogy orvosnak tanul.
Egy keteves el?keszit? tanfolyam utan, 1891-ben felveteli vizsga nelkul vettek fel a
Berkeley-i Kaliforniai Egyetem
kemiai szakara es miutan megszerezte a BSc fokozatot, a keleti parton, a
baltimore
-i
Johns Hopkins Egyetem
orvosi tanszeken tanult tovabb. Egyetemistakent reszt vett tanarai kutatasaiban, az izmokat beidegz?
gerincvel?i
idegrostokat es a roviditett belcsatornaju kutyak emeszteset tanulmanyozta. Miutan 1899-ben evfolyammasodikkent megkapta orvosi diplomajat, az egyetem korhazaban volt rezidens orvos
William Osler
, a modern orvoslas egyik amerikai meghonositojanak iranyitasa alatt. Feltehet?en az ? hatasara dontott ugy, hogy a praktizalas helyett kutatoorvos lesz.
Erlanger az elettani laboratoriumban kezdett dolgozni es 1902-t?l el?adasokat is tartott a Johns Hopkinson. Hamar kit?nt kezugyessegevel es technikai erzekevel; egy alkalommal a gyakorlaton eltorte az uj rendszer? vernyomasmer? m?szert, mire improvizalt egy nagyobbat, ami nem az ujjak vegen, hanem a felkaron merte a vernyomasvaltozast. Egy New York-i ceg meg is vasarolta t?le a szabadalmat es szeles korben alkalmaztak a keszuleket, mig a modernebb valtozatok ki nem szoritottak. Els?sorban kardiologiai kutatasokkal foglalkozott es gyorsan emelkedett az egyetemi rangletran.
1906-ban sikerrel palyazta meg a
Wisconsin?Madison Egyetem
ujonnan megalapitott elettani tanszeken a professzori allast. Itt negy evet toltott, ezalatt megszervezte az fiziologiai laboratoriumot es a teljes orvosi elettant lefed? jegyzetet irt.
1910-ben elfogadta a
Saint Louis
-i
Washington Egyetem
ajanlatat az elettanprofesszori allasra; ezt a poziciot egeszen nyugdijba vonulasaig, 1946-ig betoltotte. 1916-ban a Wisconsin-Madisoni Egyetemr?l meghivta korabbi tanitvanyat,
Herbert Gassert
, akivel ezutan evekig kozosen dolgozott. Az
els? vilaghaboru
idejen a ket kutato a harcteri sokkot tanulmanyozta, majd Erlanger visszatert kardiologiai kutatasaihoz. Kidolgozott egy modszert, amelyben egy csipesz segitsegevel visszafordithato
szivblokkot
idezett el? a kiserleti allatokban.
Az 1910-es evek vegen erdekl?dese a szivdobogast szabalyozo beidegzes fele fordult.
Galvanometerrel
probalta merni az idegen vegigfuto
akcios potencialt
, de az elektromos jel tul gyenge volt. 1921-ben Gasser rajott, hogy egy
katodsugarcsoves
oszcilloszkoppal
fel tudjak er?siteni a jelet, igy keszitettek egy katodcsovet es egy er?sit?t, amivel els?kent sikerult megmerniuk az idegrostok akcios potencialjanak lefolyasat. Kes?bbi mereseik soran felfedeztek, hogy az ideg jelvezetesi sebessege fugg az atmer?jet?l, hogy kulonbseg van a mielinburokkal rendelkez? es csupasz idegrostok vezeteseben es lehet?ve valt az idegrostok osztalyozasa vezetesi tulajdonsagaik alapjan.
Erlanger es Gasser elektroneurofiziologia uttor?i kozott voltak, a kes?bbi kutatok az altaluk kifejlesztett modszerekb?l indultak ki. El?ttuk az idegrendszer elektromos aktivitasarol csak az
elektroenkefalogram
adott informaciot, de altaluk lehet?ve valt egyetlen idegrost aktivitasanak pontos merese. Erlanger egyuttm?kodese Gasserrel 1931-ig tartott, amikor az a New York-i
Cornell Egyetem
professzora lett.
1944-ben Erlanger es Gasser
fiziologiai es orvostudomanyi Nobel-dijban
reszesult az idegrostok kulonboz? funkciojanak felismereseert.
Joseph Erlangert diszdoktorava valasztottak a Kaliforniai, a Wisconsini, a Pennsylvaniai es a Michigani Egyetemek, a St. Louis-i Washington Egyetem, a Johns Hopkins Egyetem es a
Brusszeli Szabadegyetem
. Tagja volt az amerikai
Nemzeti Tudomanyos Akademianak
. 1926 es 1929 kozott ? volt az Amerikai Elettani Tarsasag elnoke.
Csaladja es szemelyisege
[
szerkesztes
]
Erlanger er?s akaratu, hatarozott szemelyiseg volt, aki nem felt ellentmondani a tobbsegi velemenynek. Joval azutan is allogallert viselt, miutan az kiment a divatbol es ugy velte, hogy rasszizmus akkor fog veget erni, ha a feherek es feketek vegyes hazassagok reven osszeolvadnak. A 20. szazad eleji louisianai "uri" tarsasagban batorsag kellett ennek kimondasahoz. A turazas mellett szerette a zenet, az orvosi tanszek zenekaraban furulyan jatszott. 1906-ban felesegul vette az
unitarius
vallasu Aimee Hirstelt. Felesege is termeszetrajongo volt, naszutjukon a
Sierra Nevadaban
taboroztak (es egy megaradt folyo elsodorta minden felszerelesuket). Harom gyermekuk szuletett: Margaret (1908), Ruth Josephine (1910) es Hermann (1912).
Joseph Erlanger 1965. december 5-en halt meg szivbetegseg kovetkezteben, 91 eves koraban.
|
---|
1901?1925
| |
---|
1926?1950
|
- 1926:
Johannes Fibiger
- 1927:
Julius Wagner-Jauregg
- 1928:
Charles Nicolle
- 1929:
Christiaan Eijkman
,
Frederick Gowland Hopkins
- 1930:
Karl Landsteiner
- 1931:
Otto Heinrich Warburg
- 1932:
Charles Scott Sherrington
,
Edgar Douglas Adrian
- 1933:
Thomas Hunt Morgan
- 1934:
George Whipple
,
George Minot
,
William Parry Murphy
- 1935:
Hans Spemann
- 1936:
Henry Hallett Dale
,
Otto Loewi
- 1937:
Szent-Gyorgyi Albert
- 1938:
Corneille Heymans
- 1939:
Gerhard Domagk
- 1943:
Henrik Dam
,
Edward Adelbert Doisy
- 1944:
Joseph Erlanger
,
Herbert Spencer Gasser
- 1945:
Alexander Fleming
,
Ernst Boris Chain
,
Howard Florey
- 1946:
Hermann Joseph Muller
- 1947:
Carl Ferdinand Cori
,
Gerty Cori
,
Bernardo Houssay
- 1948:
Paul Hermann Muller
- 1949:
Walter Rudolf Hess
,
Antonio Egas Moniz
- 1950:
Edward Calvin Kendall
,
Tadeus Reichstein
,
Philip Showalter Hench
|
---|
1951?1975
|
- 1951:
Max Theiler
- 1952:
Selman Waksman
- 1953:
Hans Adolf Krebs
,
Fritz Albert Lipmann
- 1954:
John Franklin Enders
,
Thomas Huckle Weller
,
Frederick Chapman Robbins
- 1955:
Hugo Theorell
- 1956:
Andre Frederic Cournand
,
Werner Forßmann
,
Dickinson W. Richards
- 1957:
Daniel Bovet
- 1958:
George Wells Beadle
,
Edward Lawrie Tatum
,
Joshua Lederberg
- 1959:
Severo Ochoa
,
Arthur Kornberg
- 1960:
Frank Macfarlane Burnet
,
Peter Medawar
- 1961:
Bekesy Gyorgy
- 1962:
Francis Crick
,
James D. Watson
,
Maurice Wilkins
- 1963:
John Carew Eccles
,
Alan Lloyd Hodgkin
,
Andrew Huxley
- 1964:
Konrad Emil Bloch
,
Feodor Lynen
- 1965:
Francois Jacob
,
Andre Michel Lwoff
,
Jacques Monod
- 1966:
Francis Peyton Rous
,
Charles Brenton Huggins
- 1967:
Ragnar Granit
,
Haldan Keffer Hartline
,
George Wald
- 1968:
Robert W. Holley
,
Har Gobind Khorana
,
Marshall Warren Nirenberg
- 1969:
Max Delbruck
,
Alfred Hershey
Salvador Luria
- 1970:
Bernard Katz
,
Ulf von Euler
,
Julius Axelrod
- 1971:
Earl Wilbur Sutherland
- 1972:
Gerald M. Edelman
,
Rodney Robert Porter
- 1973:
Karl von Frisch
,
Konrad Lorenz
,
Nikolaas Tinbergen
- 1974:
Albert Claude
,
Christian de Duve
,
George Emil Palade
- 1975:
David Baltimore
,
Renato Dulbecco
,
Howard Martin Temin
|
---|
1976?2000
|
- 1976:
Baruch Samuel Blumberg
,
Daniel Carleton Gajdusek
- 1977:
Roger Guillemin
,
Andrew Schally
,
Rosalyn Sussman Yalow
- 1978:
Werner Arber
,
Daniel Nathans
,
Hamilton O. Smith
- 1979:
Allan McLeod Cormack
,
Godfrey Hounsfield
- 1980:
Baruj Benacerraf
,
Jean Dausset
,
George D. Snell
- 1981:
Roger W. Sperry
,
David Hunter Hubel
,
Torsten Wiesel
- 1982:
Sune Bergstrom
,
Bengt Samuelsson
,
John Robert Vane
- 1983:
Barbara McClintock
- 1984:
Niels Kaj Jerne
,
Georges J. F. Kohler
,
Cesar Milstein
- 1985:
Michael Stuart Brown
,
Joseph L. Goldstein
- 1986:
Stanley Cohen
,
Rita Levi-Montalcini
- 1987:
Tonegava Szuszumu
- 1988:
James W. Black
,
Gertrude B. Elion
,
George H. Hitchings
- 1989:
John Michael Bishop
,
Harold E. Varmus
- 1990:
Joseph Edward Murray
,
Edward Donnall Thomas
- 1991:
Erwin Neher
,
Bert Sakmann
- 1992:
Edmond H. Fischer
,
Edwin G. Krebs
- 1993:
Richard J. Roberts
,
Phillip Allen Sharp
- 1994:
Alfred G. Gilman
,
Martin Rodbell
- 1995:
Edward B. Lewis
,
Christiane Nusslein-Volhard
,
Eric F. Wieschaus
- 1996:
Peter C. Doherty
,
Rolf M. Zinkernagel
- 1997:
Stanley B. Prusiner
- 1998:
Robert F. Furchgott
,
Louis J. Ignarro
,
Ferid Murad
- 1999:
Gunter Blobel
- 2000:
Arvid Carlsson
,
Paul Greengard
,
Eric R. Kandel
|
---|
2001?2025
|
- 2001:
Leland H. Hartwell
,
Tim Hunt
,
Paul Nurse
- 2002:
Sydney Brenner
,
H. Robert Horvitz
,
John E. Sulston
- 2003:
Paul Lauterbur
,
Peter Mansfield
- 2004:
Richard Axel
,
Linda Buck
- 2005:
Barry Marshall
,
Robin Warren
- 2006:
Andrew Fire
,
Craig Mello
- 2007:
Mario Capecchi
,
Martin Evans
,
Oliver Smithies
- 2008:
Harald zur Hausen
,
Francoise Barre-Sinoussi
,
Luc Montagnier
- 2009:
Elizabeth Blackburn
,
Carol W. Greider
,
Jack W. Szostak
- 2010:
Robert Geoffrey Edwards
- 2011:
Bruce Beutler
,
Ralph Steinman
,
Jules Hoffmann
- 2012:
John B. Gurdon
,
Jamanaka
- 2013:
James Rothman
,
Randy Schekman
,
Thomas Sudhof
- 2014:
John O’Keefe
,
May-Britt Moser
,
Edvard Moser
- 2015:
William C. Campbell
,
Omura Szatosi
,
Tu Ju-ju
- 2016:
Oszumi Josinori
- 2017:
Jeffrey C. Hall
,
Michael Rosbash
,
Michael W. Young
- 2018:
James P. Allison
,
Hondzso Taszuku
- 2019:
William Kaelin
,
Peter Ratcliffe
,
Gregg Semenza
- 2020:
Harvey J. Alter
,
Michael Houghton
,
Charles M. Rice
- 2021:
David Julius
,
Ardem Patapoutian
- 2022:
Svante Paabo
- 2023:
Kariko Katalin
,
Drew Weissman
|
---|
|