Francesco Borromini
Szuletett	1599 . szeptember 25. [1] [2] [3] [4] Bissone [5]
Elhunyt	1667 . augusztus 3. (67 evesen) [6] [7] [8] Roma [9]
Allampolgarsaga	svajci
Foglalkozasa	epitesz szobrasz mernok k?farago rajzolo
Kituntetesei	Supreme Order of Christ (1652. julius 26.) [10]
Halal oka	ongyilkossag
Sirhelye	Basilica of San Giovanni dei Fiorentini
A Wikimedia Commons tartalmaz Francesco Borromini temaju mediaallomanyokat.
Sablon • Wikidata • Segitseg

Francesco Borromini , eredetileg Francesco Castelli ( Bissone , Ticino kanton , 1599 . szeptember 25. ? Roma , 1667 . augusztus 3. ) svajci szarmazasu, Italiaban tevekenyked? epitesz, a barokk kori epit?m?veszet egyik meghatarozo egyenisege.

Fiatalkora es els? munkai [ szerkesztes ]

Giovanni Domenico Castelli k?farago es Anastasia Garovo gyermekekent maga is k?faragassal kezdett el foglalkozni, es hamarosan Milanoba koltozott, hogy kitanulhassa edesapja mesterseget. Szuletesenek helye utan Bissonenak is neveztek. 1619-ben Romaba utazott, hogy egy tavoli rokona, Carlo Maderno szolgalataba alljon a Szent Peter-bazilika epitesenel (nevet is itt valtoztatta Borrominire). K?faragokent a diszit? reszleteknel segedkezett, majd Maderno tervrajzok keszitesevel bizta meg. Ilyen min?segben nemcsak a Szent Peter tartozott a feladatai koze, hanem peldaul a Palazzo Barberini , valamint a Sant'Andrea della Valle- templom es kupolaja is. 1629-ben Maderno meghalt, ezutan Borromini lett a bazilika es a palota kinevezett epitesze, Giovanni Lorenzo Bernini iranyitasa alatt dolgozott. Nehany epiteszeti reszlet alapjan kit?nik, hogy Bernini bizonyos szabadsagot engedett a tervezesben segedjenek. A Palazzo Barberini nagy reszenek 1633-as befejezese utan azutan elvaltak utjaik.

San Carlo alle Quattro Fontane [ szerkesztes ]

Borromini els? fuggetlen munkaja, amely 1634-t?l 1637-ig tartott, a San Carlo alle Quattro Fontane- kolostortemplom bels? terenek es a szomszedos epuletek felujitasa volt; a homlokzatot csak elete vegen keszitette el. A templomot Borromei Szent Karolynak szenteltek, s ez sarkallta nevenek megvaltoztatasara.

Az 1638-ban megkezdett epuletet a f?homlokzat kivetelevel 1641-ben fejeztek be. A telek kicsi es szabalytalan alaku volt, ezert Borromininek lelemenyes tervet kellett kesziteni, amely jol kihasznalta a kis teret, es amely vegul a barokk m?veszet merfoldkove lett. A reneszansz epiteszet modulrendszeret elutasitva a templom ket rombuszt alkoto, egyenl? oldalu haromszogb?l kepzett, gyemant alaku kompoziciora epult. A szigoru geometrikus format a gyemant sarkainal kioblosod?, tagas fulkek enyhitik, s a vegeredmeny hullamzo, ovalis ter. A teret kazettazott, ovalis alaprajzu kupola fedi, amely izgalmas egyuttest alkot a toretlenul korbefuto er?teljes parkanyzattal es faloszlopokkal. A kolostor kereng?je a templombels? alaprajzara emlekeztet: a hosszukas teret a sarkokon domboru hajlatok lagyitjak es nyujtott nyolcszog formaban elhelyezett oszlopok elenkitik. A kis meret? epuletben rengeteg, a barokk korra jellemz? mesterm? talalhato. Borromini elvetette a klasszikus egyenes vonalakat es az egyszer? kerek formakat; sokkal inkabb a hullamos, ovalis vonalvezetest reszesitette el?nyben. Az ovalis kupolat nyolcszog, hatszog es kereszt alaku kazettakkal diszitette, amelyek a sotet bels? ter egyetlen fenyforrasahoz, a laternahoz kozeledve egyre kisebb meret?ek lesznek.

A konvex es konkav formakat ellensulyozza a f?hajo gombolyded alakja. Borromini m?veben joval dominansabbak a meresz, bonyolult geometriai diszit?elemek, mint a figurativ szobrok, ellentetben a kozelben talalhato Bernini alkotasaival buszkelkedhet? Sant’Andrea al Quirinale-templommal. A homlokzat (1662?67) hullamos elemei egy parkanyban csatlakoznak egymashoz; melyedesekben elhelyezett, mesterien kifaragott szobrokkal diszitette a m?vesz. Borromini meresz gorbe vonalai kulonosen nagy hatassal voltak a kesei napolyi es sziciliai barokk alkotasokra.

Sant’Ivo alla Sapienza [ szerkesztes ]

1640-t?l 1650-ig dolgozott a Szent Ivo-templomon es annak udvaran a romai La Sapienza Egyetem kozeleben. A munka elvegzesere Bernini ajanlotta 1632-ben, akinek korabban a Barberini palotaval kapcsolatos munkalatok soran volt a segedje. A Szent Ivo-templom (Sant’Ivo alla Sapienza) Borromini mesterm?ve, amelyet osszetett, szokatlan formak, ritmus es dramai er? jellemez. Szamos megbizast kapott ezutan, de egyik m?ve sem multa felul a Sant'Ivot.

Az epulet kupolaja es csiga alaku tornya nemcsak hogy igazi kulonlegessegnek szamitanak, hanem jellemz? motivumok Borromini egyeni stilusara, amely elkuloniti a tobbi kortars alkototol. A szokatlan, kozpontositott alaprajzu f?hajo ? amelynek oszlopai egy szabalyos hatszoget hataroznak meg ? felett emelkedik a csillagokkal diszitett kupola. Az epuletben felfedezhet? dinamikus barokk vonalak es a racionalista geometrikus formak egymassal harmoniaban allnak.

A 16. szazadban Giacomo Della Porta altal epitett tagas udvar keleti vegen, 1642-ben kezdtek meg, Borromini tervei szerint, a Sant'Ivo-templomot, s 1650-re lenyegeben befejeztek. A koncepcio alapja ismet az egyenl? oldalu haromszog volt, ezuttal a kett? athatasabol szabalyos hatszog kepz?dott. A kuls? fal kialakitasanal az egyik haromszog sarkait felkoros melyitessel b?vitette, a masiket, az egyenes szakaszok vegenel, enyhen homoru hajlattal fogta ossze. A bonyolult terbeli alapkompoziciot minden saroknal harom kulonboz? falfulkevel gazdagitotta: a kozeps?k a legnagyobbak, es egy-egy; azonos formaju fulke keretezi ?ket. A roppant hajlekony falazatot ovparkanyok, ket szintet atfogo pilaszterek es sulyos zaroparkanyok fogjak ossze. Utobbi kiemeli a hatszog alapformat es alatamasztja a magas kupolat, amely pontosan koveti az alapformat. A kupola kozepen, a laterna inditasanal kornyilas van. A templom kuls? megjelenese eppoly szokatlan mint a bels? tere. A lenyegeben hatszog? tambur kivulr?l karejos korvonalat formaz. Rajta, a szokasos kupola helyett, lepcs?zetes piramis helyezkedik el; homoru iv? bordak tagozzak a tambur szegelyen allo talapzatokig lenyulva. A laternanak hat homoru oldala van, kozottuk oszlopparokkal. Homoru feluletei kontrasztot alkotnak a kupola es a tambur domborulataival. Legfelul kulonos spiralis formaval zarul.

A Sant'Andrea delle Fratte-templom tomor kupolaja es erdekes ellenteteket hordozo, bonyolult formaju tornya 1653?65 kozott keszult. Az 1650-es evekben kezdhette meg a Santa Maria dei Sette Dolori-templomot, amelyet eleteben nem tudott befejezni. 1662-ben fogott hozza a Collegio di Propaganda Fide kapolnajanak epitesehez; a terv meresz elkepzelesenek megfelel?en a falakat tagozo pilaszterek haloboltozatta formalt savokkal folytatodnak. 1665?67 kozott felepitette a San Carlo alle Quattro Fontane -templom f?homlokzatat. Also es fels? resze egyarant harom, ket szintet atfogo oszlopkozb?l all, kozepen domboru, ket oldalt homoru felulettel. A homlokzat domboru es homoru ivei hullamzo benyomast keltenek, kozepen pedig a fugg?leges hatas dominal, a fels? szint felmagassagaig domboru, felette homoru, es el?re hajlo, felfele nyujtott, ovalis motivummal fejez?dik be. Borromini els?sorban templomairol hires, de mas jelleg? alkotasai is vannak, koztuk a legfontosabbak az Oratorio dei Filippini (1637?50), a Collegio di Propaganda Fide (1646?67) es a Palazzo Falconieri atalakitasa (1640 k.).

Sant’Agnese in Agone [ szerkesztes ]

1646-ban nehez feladattal szembesult: ugy kellett helyreallitania A laterani egyhazi epuletegyuttes San Giovanni f?szekesegyhazanak belsejet, hogy a regi allapotot meg?rizze. Az ellentmondasos kivanalmak megoldasara, a f?hajo egymasra kovetkez? oszlopait szeles pillerekbe burkolta, a pillerek szelein orias pilaszterek emelkednek, amelyek az also szint arkadnyilasait is keretezik. Mindez egyutt vegul a bels? eredeti rendszeret idezi fel. 1653-ban a Sant’Agnese in Agone (Piazza Navona) befejezesere kertek fel, miutan egy evvel korabban Girolamo Rainaldi es fia, Carlo terve szerint megkezd?dott az epitkezes. Borromini mindossze ket even at vezette a munkat, ekkor felbeszakitottak, majd ket ev mulva ismet Carlo Rainaldi folytatta tovabb. Az eredeti tervet Borromini alig modositotta, a vegleges megoldas megis magan viseli jellegzetesen monumentalis es valtozatos terbeli megoldasait. A gorogkeresztb?l kulonfele meret? falnyilasokkal elenkitett nyolcszog? ter lett, amelyet magas, tamburos kupola koronaz. A f?homlokzat enyhe kozeprizalitos, homoru feluletet ket kiugro magas torony keretezi.

A Piazza Navonan talalhato Sant’Agnese in Agone eseteben Borromini Girolamo Rainaldi eredeti tervet vette alapul, amely szerint a f?bejarat a Via di Santa Maria dell’Animan lett volna. A homlokzatat kiszelesitettek es osszeepitettek a szomszedos Pamphilj-palotaval, hogy szabad teret nyerjenek a ket harangtorony szamara (a Szent Peter-szekesegyhazhoz hasonloan mindket tornyon talalhato egy ora, az egyik a romai id?t, mig a masik az europai id?t mutatja). Borromini megbizatasa meg a templom befejezese el?tt veget ert X. Ince papa 1655-ben bekovetkezett halala miatt. Az uj papa, VII. Sandor es Camillo Pamphilj herceg Carlo Rainaldit, Girolamo Rainaldi fiat neveztek ki a templom megtervez?jeve, aki azonban alig valtoztatott az epuleten, igy az tulajdonkeppen Borromini elkepzeleseit tukrozi.

Oratorio dei Filippini [ szerkesztes ]

Az oratorianusok (vilagi papok Neri Szent Fulop altal alapitott) kongregacioja rendelkezett az egyik legdiszesebb barokk templommal egesz Romaban, es hogy hituk elmelyuleset segithesse a zene is, egy oratorium epiteset terveztek a Chiesa Nuova-templomhoz, amely Roma zsufolt kozponti teruleten fekszik. Az epulet megtervezesenek jogat tobb vetelytarsaval szemben Borromini nyerte el. Csaknem tizenharom evig dolgozott rajta; kidolgozasa gyakran igen aprolekos munkat igenyelt. 1640-re mar hasznalatba vehettek a hivek az oratoriumot, majd harom evvel kes?bb a hozza tartozo konyvtar is elkeszult. A templom felt?n? homlokzata vajmi keveset enged latni a szerkezeter?l; az oratorium fel oszlopokon es pilasztereken nyugszik.

Borromini kortarsa, es kes?bb, f?leg elete vegen vetelytarsa volt a papak altal partfogolt Gian Lorenzo Bernininek. Komoly hatast gyakorolt a piemonti epitesz, Camillo-Guarino Guarinire es kovet?ire.

Falconieri-palota [ szerkesztes ]

Az eredetileg gotikus stilusban epult palota felujitasara 1640-ben kerte fel Borrominit a dusgazdag Falconieri keresked?csalad. Az epitesz munkajanak koszonhet?en nyerte el az epulet a mai, a barokk kor izlesenek megfelel? formajat. Kulonosen ertekes m?vek a palota szobainak mennyezetet diszit? freskok es stukkok. A Falconieri-palota 1927 ota ad otthont a Romai Magyar Akademianak (Via Giulia 1), s igy a magyar allam egyik legertekesebb kulfoldi ingatlana.

Halala [ szerkesztes ]

1667 nyaran az idegrendszeri zavaroktol es depressziotol szenved? Borromini ongyilkossagot kovetett el nem sokkal az utan, hogy elkeszitette a San Giovanni in Fiorentini-templom Falconieri kapolnajat. (E templomban nyugszik ma is.)

Ertekelese es emlekezete [ szerkesztes ]

Borromini kortarsanak, Bernininek szinte tokeletes ellentete volt. Bernini vilagfi volt, Borromini melankolikus, aki onkezevel vetett veget eletenek. Bernini a szobraszatban es az epiteszetben egyarant nagyot alkotott, Borromini viszont kizarolag epitesz volt, hatalmas gyakorlati tapasztalattal. Bernini, kortarsaihoz hasonloan, a reneszansz hagyomanyt akarta folytatni es fejleszteni, mivel annak ertekeit nem kerd?jelezte meg.

Borromini szakitott a multtal, a geometrikus formak es a szerkezeti elvek tiszteletet lelemenyesseggel otvozte: m?veinek ezek a jellegzetessegei rokonitjak a gotikus epiteszettel, amelyet olykor kovetni latszik. Ugyanezen tulajdonsagok teszik kora legmereszebben ujito epiteszeve.

Az 1980-as evekben Borromini arckepet viselte a 100 frankos svajci bankjegy.

Irodalom [ szerkesztes ]

• Szerk.: M?veszlexikon (1. k.) ? Corvina, Budapest, 1995 ISBN 963-13-3967-X
• Blunt, A.: Borromini, Harmondsworth, 1979
• Porthoghesi, P.: ?Borromini, Francesco, Encyclopedia of World Art, II. kotet, London, 1960
• Porthoghesi, P.: Borromini neva Cuitura Europea, Roma, 1964
• Wittkower, R.: Art and Architecture in Italy: 1600?1750, Harmondsworth, 1973
• Wittkower, R.: ?Francesco Borromini, his Character and Life", in Wittkower, R.: Studies in the Italian Baroque, London, 1975

Jegyzetek [ szerkesztes ]