Cozy Powell
Cozy Powell 1974-ben.
Eletrajzi adatok
Szuletesi nev	Colin Trevor Powell
Szuletett	1947 . december 29. [1] [2] [3] [4] Cirencester
Elhunyt	1998 . aprilis 5. (50 evesen) [1] [5] [2] [3] [4] Frenchay Hospital [6]
Palyafutas
M?fajok	Hard rock , blues-rock , progressziv rock , instrumentalis rock, heavy metal , fuzios jazz
Aktiv evek	1968 ? 1998
Kapcsolodo el?ado(k)	Bedlam, Cozy Powell's Hammer, The Jeff Beck Group , Rainbow , MSG , Whitesnake , Emerson, Lake & Powell , Gary Moore , Black Sabbath , The Brian May Band , Robert Plant , Suzi Quatro , Peter Green Splinter Group , Thin Lizzy , Cinderella
Hangszer	dob , ut?hangszerek
Tevekenyseg	Zenesz , zeneszerz? , producer
Kiadok	Polydor Records
[http:// www.cozypowell.com Cozy Powell weboldala]
A Wikimedia Commons tartalmaz Cozy Powell temaju mediaallomanyokat.
Sablon • Wikidata • Segitseg

Cozy Powell (szuletesi neven Colin Trevor Flooks ; Cirencester , Gloucestershire , 1947 . december 29. ? Bristol , 1998 . aprilis 5. ) angol dobos, dalszerz? es producer. Palyafutasat az 1960-as evek vegen kezdte, nemzetkozi hirnevre akkor tett szert, mikor csatlakozott Jeff Beck zenekarahoz az 1970-es evek elejen. Ezt kovet?en szamos egyuttesben es projectben megfordult, kozottuk olyan legendas zenekarokban, mint a Rainbow , a Whitesnake vagy a Black Sabbath . ^[7]

Zenei kalandozasai soran rengeteg zenesszel dolgozott egyutt, igy felbukkant Gary Moore , Robert Plant es Brian May oldalan is, de az 1980-as evek kozepen Keith Emerson es Greg Lake mellett is felbukkant az Emerson, Lake & Powell formacio tagjakent. Er?teljes es sulyos jateka nagymertekben meghatarozta aktualis zenekaranak hangzasvilagat, technikas jateka reven gyakran hasznaltak vele kapcsolatban a "nyolckaru" jelz?t. ^[8] Egyeni stilusa es felfogasa nagymertekben befolyasolta a kes?bbi zeneszgeneraciok dobosait is. ^{[9] [10]} Jon Lord elmondasa szerint ?Cozy Powell-lel egyutt jatszani olyan, mintha az osszes zeneszt feneken rugnak.” ^[11] Palyafutasa soran tobb mint 60 albumon m?kodott kozre. 1998. aprilis 5-en autobalesetben hunyt el.

Eletrajz [ szerkesztes ]

Fiatalkora [ szerkesztes ]

Colin Flooks neven szuletett a Gloucestershire megyeben talalhato Cirencesterben. Gyerekkorarol csak keves informacio maradt fenn, de egyes forrasok szerint soha nem talalkozott ver szerinti szuleivel. ^[12] 12 eves koraban kezdett el dobolni, jatszott a helyi iskola zenekaraban is. Szabadidejeben szivesen hallgatta a korszak kislemez slagereit, mikozben dobolt, igy fejlesztve jatekstilusat. Els? zenekara a Corals volt, mely minden heten jatszott Cirencester ifjusagi klubjaban. 15 evesen kidolgozott egy dobszolot amit a koncerteken is rendre el?adott, majd felvette a "Cozy" nevet, az ismert dzsessz dobos Cozy Cole nyoman.

Ezt kovet?en a The Sorcerors zenekar tagja lett. Tanulmanyai vegeztevel irodai munkat vegzett, hogy finanszirozni tudja uj, Premier markaju dobfelszerelesenek koltsegeit. A The Sorcerors vokalis harmoniakban gazdag popzenet jatszott mersekelt sikerrel. Az egyre tobb koncert miatt Powell otthagyta munkahelyet, a zenekar pedig nemetorszagi klubokban jatszott. 1968-ban visszatertek Angliaba, tobbek kozott Birminghamben is jatszottak. Powell itt olyan zeneszekkel ismerkedett meg es kotott baratsagot, mint Robert Plant , John Bonham , a kes?bbi Slade enekes Noddy Holder , Dave Pegg a Fairport Convention basszusgitarosa vagy Tony Iommi . Ezid? alatt a The Sorcerors tobb nevcseren is atesett ("Youngblood", "Ideal Milk"), Ace Kefford csatlakozasaval pedig az "Ace Kefford Stand" nevet vettek fel. Kefford korabban a The Move enekese es basszusgitarosa volt. Ez a formacio sem keszitett lemezt, viszont 2003-ban a Sanctuary Records jovoltabol megjelent egy Ace The Face cim? album, melyen ot dal hallhato t?luk.

1969 szeptembereben egy alkalmi formacioval lepett szinpadra, ahol Dave Pegg es az egykori Bakerloo gitaros Clem Clempson volt a tarsa. ^[11] Sajat zenekara Big Bertha neven folytatta tovabb, immaron Kefford nelkul.

1970-es evek [ szerkesztes ]

1970-ben Powell is reszt vett az Isle of Wight fesztivalon, ahol az enekes/gitaros Tony Joe Whiteot kiserte. M?sorukra augusztus 27-en kerult sor, olyan zenekarokkal megosztva a szinpadot, mint a Supertramp , a blues-rockot jatszo The Groundhogs vagy a Cactus . Powell ekkor kerult Jeff Beck latokorebe, aki zenekaraval egy jazzesebb hangzas fele szeretett volna elmozdulni. 1971 aprilisaban studioba vonultak, hogy rogzitsek a Rough and Ready albumot, amit egy ev mulva a Jeff Beck Group cim? kovetett. Ezek a lemezek nemzetkozi viszonylatban is ismertte tettek Powell nevet. 1972 juliusaban azonban szetesett a zenekar, Beck pedig uj tarsak utan nezett. Powell ezt kovet?en a brit dalszerz?-kolt? Harvey Andrews Writer of Songs albuman m?kodott kozre, majd megkereste a Ball fivereket (Dave es Denny Ball) akikkel gyakorlatilag a The Sorcerors ota egyutt jatszott, meg ha kulonboz? neveken is. Ezuttal a The Bedlam nevet vettek fel es egy Frank Aiello nev? enekessel vonultak studioba. Debutalo albumuk 1973 augusztusaban jelent meg a Chrysalis Records kiadasaban. ^[7] Az album er?teljes hard rock zenet tartalmazott, nagyban epitve Powell er?teljes John Bonham szer? jatekara. ^[13]

Ez a zenekar sem tartott sokaig, Powell ugy dontott, hogy sajat neve alatt probalkozik. 1973-ban megjelent egy Dance with the Devil cim? kislemeze az angol RAK kiadonal. Amerikaban tovabbra is a Chrysalis intezte a dobos ugyeit. A kislemez 1974 januarjaban egeszen a negyedik helyig kuszott fel a brit listan, igy a folytatas is hamar elkeszult The Man in Black cimmel. Ez ugyan kevesbe volt sikeres, mint el?dje, de Powell szamara ertekes studios tapasztalatokat hozoztt. A The Man in Black kislemezen Alan Merrill kezelte a basszusgitart, aki az Arrows zenekar elen valt ismertte. Powell a studiomunkalatok soran ismerkedett meg Mickie Most szemelyevel, aki a RAK kiado m?veszei szamara producerkedett es keszitett dalokat. Ebben az id?szakban Powell szamtalan zenekarral es el?adoval dolgozott, mint studiozenesz, felbukkant tobbek kozott Julie Felix , a Hot Chocolate , Donovan es Suzi Quatro lemezein is. 1974-ben Tony Ashton es Jon Lord kozos albuman is hallani lehetett, majd egy sajat zenekar letrehozasa mellett dontott. 1974 tavaszara allt fel a Cozy Powell’s Hammer formacio, melyben a gitaros Bernie Marsden , a basszusgitaros Clive Chaman az enekes pedig Powell The Bedlam-beli tarsa Frank Aiello volt. A billenty?s hangszereket Don Airey kezelte, Na Na Na cim? kislemezuk 1974-ben a 10. helyig jutott a brit listan. Chaman helyere hamarosan Neil Murray kerult, de nagylemez ezzel a felallassal sem keszult. A zenekar meg id? el?tt feloszlott.

Powell ezt kovet?en egy Cream szer? er?teljes blues-rock triot szeretett volna letrehozni, mely a Stange Brew nevet kapta a Cream azonos cim? dala nyoman. Ismet Clem Clempson volt a gitaros akivel 1969-ben mar zenelt egyutt, mig a basszusgitaros a Humble Pie zenesze Greg Ridley lett. Clempson csuklotorest szenvedett, ^[11] igy ez a zenekar is meg id? el?tt a sullyeszt?be kerult. Powell csalodasaban egy id?re kivonta magat a zeneiparbol, hogy minden idejet hobbijara a motorozasra fordithassa. 1975-ben Ritchie Blackmore zenekara a Rainbow jelent?s valtozasokon esett at, igy Powell is jelentkezett a dobos posztra. Jimmy Bain a zenekar basszusgitarosa igy emlekszik vissza az els? probara:

Az 1976-ban megjelent Rising album, valamint az azt kovet? turne egy ereje teljeben lev? zenekart mutatott. Szinpadi el?adasukat az On Stage dupla koncertalbum orokitette meg, de a lendulet az 1978-as Long Live Rock ’n’ Roll albumon sem lankadt. Ugyan a zenekar kereskedelmi szempontbol is jelent?s sikereket aratott, az Amerikai Egyesult Allamokat nem sikerult meghoditani, ezert Blackmore ismet szelnek eresztette a felallast. Powell maradt a kovetkez? 1979-es Down to Earth albumon, de a Blackmore altal kijelolt slageresebb, konnyedebb hangzasvilag nem nyerte el a tetszeset. Ekkoriban mar Don Airey volt a billenty?s, akivel Powell mar dolgozott egyutt az evtized derekan. Az album bevaltotta Blackmore remenyeit, az USA-ban is kelend?nek bizonyult, Powell azonban megis a tavozas mellett dontott. 1979-ben kiadta els? nagylemezet, mely Over the Top cimmel jelent meg. Az instrumentalis lemezen olyan zeneszek voltak hallhatoak, mint Gary Moore , Jack Bruce , Bernie Marsden , Don Airey, Clem Clempson es Max Middleton . A lemez megjelenesekor Powell meg a Rainbow tagja volt, utolso koncertjet az 1980-ban Donnington-ban megrendezett nagyszabasu Monsters of Rock fesztivalon adta.

1980-as evek [ szerkesztes ]

1980-ban Graham Bonnet is elhagyta a Rainbow zenekart, hogy szoloban folytassa tovabb. "Graham Bonnet & The Hooligans" neven Powell tarsasagaban adott ki egy kislemezt. A Night Games tizedik lett a brit kislemezek listajan, majd megjelent egy Bonnett nagylemez is Line-Up cimmel. Powell 1981-ben a Michael Schenker Group tagja lett, ahol nagylemezen is szerepelt. Az M.S.G. album 1981 szeptembereben jelent meg es aratott nemzetkozi sikert. 1982-ben egy koncertlemezt is kiadtak One Night at Budokan cimmel, melyet Japanban rogzitettek. Powell ezt kovet?en Robert Plant Pictures at Eleven albuman szerepelt, de felbukkant Jon Lord aktualis albuman is. 1983-ban Octopuss cimmel adott ki egy szololemezt, ekkor azonban mar a Whitesnake tagja is volt, ahol az 1984-es Slide It In albumon hallhato a jateka. Itt sem maradt sokaig, igy a zenekar nelkul maradt Powell 1985-ben Roger Daltrey szololemezen, valamint egy Phenomena nev? zenekarban volt hallhato. Utobbiban szamos ismert rockzenesz volt hallhato, albumuk 1985-ben jelent meg. 1986-ban az Emerson, Lake & Palmer zenekar ujjaalakulasaban a dobos Carl Palmer nem vett reszt, posztjat Powell toltotte be. Igy a zenekar felvette az Emerson, Lake & Powell nevet es egy albumot is kiadott 1986-ban. A zenekar nagy figyelmet keltett, albumuk azonban megosztotta a rajongokat.

1987-ben tovabbra is elvallalt vendegszerepleseket, igy dolgozott a brit dobos Pete York oldalan, de a nemet heavy metal egyuttes a Warlock lemezen is felbukkant. Ezid?tajt egy Forcefield nev? zenekar beinditasan faradozott, ahol Ian Gillan gitarosa Ray Fenwick es a Focus gitarosa Jan Akkerman is tag lett. Enekeskent Graham Bonnett volt a jelolt, majd Tony Martin vette kezbe a mikrofont, mig a basszusgitarosi posztot Neil Murray majd Laurence Cottle toltotte be. Lemezuk 1987-ben jelent meg. Martin, Murray es Cottle kes?bb a Black Sabbathban is megfordult Powell oldalan. 1988-ban uj lemezt adott ki a Forcefield, Powell pedig Don Airey szololemezen bukkant fel, de hallani lehetett a Cinderella Long Cold Winter albuman is. 1989-ben Gary Moore After the War albuman dobolt, mely komoly sikereket aratott. Moore ekkoriban a kemenyebb hard rock hangzast helyezte el?terbe, de Powell nala sem maradt sokaig. Ugyanezen evben lett a Black Sabbath tagja, a Headless Cross albumon mar az ? jateka volt hallhato. Az anyag sikeresnek bizonyult, f?leg Europaban allitotta helyre az egyuttes megtepazott hirnevet.

1990-es evek [ szerkesztes ]

1990-ben feldobolta a Black Sabbath Tyr albumat, majd 1991-ben a Forcefield negyedik lemeze is megjelent. 1992-ben egy szololemezt adott ki, majd Brian May gitaros oldalan bukkant fel. A Back to the Light az ev szeptembereben jelent meg, kozben a Sabbath ismet Ronnie James Dioval szandekozott tovabb dolgozni. Powell es Dio sohasem kedvelte egymast, ezert a zenekaron belul meglehet?sen feszult volt a legkor. Tovabb nehezitette a helyzetet, hogy Powell balesetet szenvedett lovaglas kozben. A lova szivrohamot kapott es raesett a dobosra, akinek eltort a csip?je. ^[15] A zenekar ugy dontott, hogy Vinny Appice dobolja fel a kovetkez? Dehumanizer cim? albumot. Powell ujra osszehozta a Cozy Powell's Hammer nev? regi egyutteset, olyan tarsakkal, mint Neil Murray (basszusgitar), Mario Parga (gitar) es Tony Martin (enek). Martin neha szintetizatort es ritmusgitart is hasznalt a koncerteken, melyeket Europa kisebb klubjaiban tartottak meg, de Nemetorszagban egy TV fellepest is elvallaltak. Powell meg 1991-ben szerepelt a BBC "Record Breakers" cim? m?soraban, melyben vilagrekordokat mutatnak be gyermekek szamara. A dobos el? adasban egy perc alatt 400 db perg?dobra utott ra egyet-egyet. ^[16] 1993-ban Brian May lemezenek a turnejan is reszt vett, csakugy, mint Neil Murray aki a lemezen is jatszott. Az ev soran a Guns N’ Roses el?tt is felleptek, majd 1994-ben megjelent a Live at the Brixton Academy koncertlemez is.

1995-ben ismet a Black Sabbath tagjakent bukkant fel. Jateka a Forbidden albumon volt hallhato. A korong negativ kritikakban reszesult, f?leg a hangzasa miatt, de a producer szemelye is gondot okozott a dobosnak. Ernie C nem volt megelegedve Powell jatekaval, arra biztatta a dobost, hogy hiphopos groove-okat jatsszon a labdobon. A turnet meg vegigjatszotta, utana azonban tovabb folytatta zenei kalandozasait. Ekkor mar egyutt dolgozott Glenn Tiptonnal a Judas Priest gitarosaval, akinek albuma 1997-ben jelent meg Baptizm of Fire cimmel. Az anyagon szamos ismert rockzenesz hallhato volt, ezt kovet?en Powell pedig Yngwie J. Malmsteen oldalan bukkant fel. A sved gitaros Facing the Animal albuman volt hallhato, ^[17] majd ismet Brian May oldalan lehetett hallani. Az Another World albumon kivul meg egy Peter Green lemezen bukkant fel az esztend? soran. Utolso albuma Colin Blunstone The Light Inside lemeze volt, ez mar a halala utan jelent meg. Dolgozott egy szololemezen is, ez szinten halala utan 1999-ben jelent meg Especially for You cimmel. Az anyagon ismet szamos zenesszel dolgozott egyutt, Neil Murray mellett az amerikai enekes John West , Lonnie Park es a studio gitaros Michael Casswell is felbukkant.

Halala [ szerkesztes ]

Cozy Powell 1998. aprilis 5-en autobalesetben hunyt el. Saab 9000 tipusu kocsijaval 104 merfoldes (167 km/h) sebesseggel, rossz id?jarasi korulmenyek kozott hajtott a Bristol kozeleben lev? M4-es autopalyan, majd az elvalaszto korlatnak utkozott. Egy n?i ismer?sehez sietett, aki ketsegbeesve telefonalt neki, hogy talalkozni akar vele, mert gondjai vannak a ferjevel. ^[19] Powell 35 merfoldre lakott a haztol, mikor a baleset tortent eppen telefonalt a holggyel aki hallotta a csattanast, valamint Powell azt megeloz? felkialtasat is. Powell kirepult a szelved?n es a helyszinen meghalt. A BBC jelentese szerint Powell veralkoholszintje magasabb volt a megengedettnel es a biztonsagi ovet sem hasznalta. Powell ekkoriban Lambourn telepulesen elt es seruleseit pihente ki, miutan motorkerekparjaval balesetet szenvedett. Ekkoriban beszelt utoljara Joe Geesinnel aki a rajongoi klubjanak az ugyeit intezte. Kifejtette neki, hogy aggodik a ra varo fiziologiai kezelesek miatt, viszont orommel nezett elebe egy Brian Mayjel kozos turnenak. Szul?helyen Cirencesterben 2016. januar 7-e ota egy emlektabla ?rzi szemelyet, melynek atadasan olyan zenesztarsai voltak jelen, mint Brian May, Suzi Quatro, Bernie Marsden, Neil Murray, Don Airey es Tony Iommi. ^{[20] [21]}

Zenekarok, kozrem?kodesek [ szerkesztes ]

• The Sorcerers (1967?1968)
• Youngblood (1968?1969)
• The Ace Kefford Stand (1969)
• Big Bertha (1969?1970)
• The Jeff Beck Group (1970?1972)
• Bedlam (1972?1973)
• Cozy Powell (1973?1974, 1979-1983, 1992) (szoloban)
• Cozy Powell's Hammer (1974, 1992-1993) (sajat zenekara)
• Rainbow (1975?1980)
• Graham Bonnet & the Hooligans (1980?1981)
• Michael Schenker Group (1981?1982)
• Whitesnake (1982?1985)
• Emerson, Lake & Powell (1985?1986)
• Pete York /Cozy Powell (1987)
• Black Sabbath (1988?1991, 1994?1995)
• Brian May (1991?1992, 1993-1994, 1998)
• Peter Green (1997-1998)
• Glenn Tipton , John Entwistle es Powell (1997)
• Yngwie J. Malmsteen (1997)
• The Snakes (1998)

Diszkografia [ szerkesztes ]

Jegyzetek [ szerkesztes ]