Adolf von Baeyer
Szuletett	1835 . oktober 31. Berlin
Elhunyt	1917 . augusztus 20. (81 evesen) Starnberg
Nemzetisege	nemet
Foglalkozasa	kemikus
Iskolai	Humboldt Egyetem
Kituntetesei	Davy-erem (1881) Liebig-emlekerem (1903) Kemiai Nobel-dij (1905)
A Wikimedia Commons tartalmaz Adolf von Baeyer temaju mediaallomanyokat.
Sablon • Wikidata • Segitseg

Johann Friedrich Wilhelm Adolf von Baeyer ( 1835 . oktober 31. , Berlin ? 1917 . augusztus 20. , Starnberg ) nemet kemikus. 1905-ben kierdemelte a kemiai Nobel-dijat ?a szerves festekek es a hidroaromas vegyuletek kutatasaert”.

Tanulmanyai [ szerkesztes ]

Adolf von Baeyer 1835. oktober 31-en szuletett Berlinben Johann Jakob Baeyer es Eugenie Hitzig ot gyermeke kozul a negyedikkent. Apja alapitotta meg az europai foldmeresi rendszert, vezette a Porosz Kiralyi Geodeziai Intezetet es a porosz hadseregben altabornagy lett. Anyja a zsido szarmazasu neves iro, Julius Eduard Hitzig lanya volt, aki hazassaga el?tt attert az evangelikus hitre es koran elhunyt, 1839-ben hatodik gyermeke erkezesekor belehalt a szulesbe. Adolf kivancsi, kiserletez? kedv? gyerek volt. Nyolcevesen datolyamagvakat ultetett es tejjel, borral, illetve tintaval ontozte ?ket. Ez a kiserlete nem sikerult, de tizenket eves koraban felfedezte a rez egy addig ismeretlen kett?s sojat, a rez-dinatrium-karbonatot. A kozepiskolat a berlini Friedrich-Wilhelms Gymnasiumban vegezte. 1853-ban a Humboldt Egyetemen kezdett el hallgatni matematikat es fizikat . Harom szemeszter utan letoltotte egyeves kotelez? katonai szolgalatat es ekozben rajott, hogy a kemia az elete. Visszaterte utan Heidelbergben folytatta tanulmanyait Robert Bunsen tanitvanyakent. Emellett August Kekule laboratoriumaban is dolgozott es 1858-ban a Humboldt Egyetemen megvedte doktori disszertaciojat, amelyet a metil-klorid es az arzen reakciotermekeir?l irt.

Munkassaga [ szerkesztes ]

Mivel Baeyer nem talalt megfelel? allast, visszatert Kekulehez, aki ekkor mar a belgiumi Genti Egyetemen oktatott. Baeyer Gentben meghatarozta a hugysav osszetetelet es javasolt ra egy szerkezeti kepletet. Munkajat 1860-ban prezentalta Berlinben, ahol ekkor magantanari (Privatdozent) min?segben felvettek az egyetem Iparakademiajara (Gewerbe Akademie) a szerves kemia el?adojakent. Bar fizetese alacsony volt, az egyetem nagy es jol felszerelt laboratoriumot bocsatott a rendelkezesere, ahol 1864-ben el?allitotta a hugysavhoz hasonlo barbitursavat , a gyogyszeriparban kes?bb nagy karriert befutott barbituratok alapvegyuletet. Baeyer 1865-ben hozzafogott az indigofestek szerkezetenek meghatarozasahoz. A kek festekanyagot addig csak az Indiaban termesztett novenyb?l tudtak kinyerni, igy ara nagyon magas volt. A molekula igen komplex volt es Baeyer majdnem ket evtizedig dolgozott rajta, mig vegul 1883-ban vegleges szerkezeti kepletet sikerult osszeallitania. Ekozben 1866-ban docensse lepett el? es meg ebben az evben cinkpor segitsegevel sikerult az oxindolt indolla redukalnia. 1869-ben kozolte a Baeyer?Emmerling indolszintezis modszeret.

1871-ben elfogadta az eppen nemet fennhatosag ala kerult Strassburgi Egyetem professzori allasajanlatat, es mig tovabbra is kiserletezett az indigoval, mas vegyuletekkel is folytatta a kutatasokat. Kidolgozta a fenolftalein es fluoreszcein szintezisenek modjat.

1875-t?l a muncheni Lajos-Miksa Egyetemnek volt a kemiaprofesszora es itt is maradt egeszen halalaig. Felepitett egy kivalo laboratoriumot es ismet az indigora koncentralt, melynek eredmenyekeppen 1882-ben kozolte a vegyulet Baeyer?Drewson-fele el?allitasi modjat, a kovetkez? evben pedig teljes mertekben meghatarozta a szerkezeti kepletet. Baeyer csak az indigo laboratoriumbeli el?allitasasra torekedett ? amely viszonylag egyszer? eljarasnak bizonyult ? de munkaja nyoman kidolgoztak az ipari gyartas modszeret, amellyel 1897-t?l nagy mennyisegben lehetett el?allitani ezt a festekanyagot. Emellett dolgozott az acetilennel es a poliacetilennel, ebb?l a munkajabol kovetkeztette a szengy?r?kre vonatkozo Baeyer-fele feszulesi elmeletet. A kes?bbiekben kutatta a benzol szerkezetet, valamint a ciklikus terpeneket . 1899-ben publikalta a ciklikus ketonokra vonatkozo Baeyer-Villiger oxidacios elmeletet. Felt?nest keltett a szerves peroxidokara es az oxoniumvegyuletekre vonatkozo munkaja.

1900-t?l a trifenilmetanra terel?dott a figyelme es kidolgozott egy uj elmeletet a szerves pigmentek szerkezeter?l. Munkaja segitett megerteni a szerves anyagok optikai tulajdonsagai es szerkezetuk kozotti osszefuggest.

Baeyer szinte halalaig folytatta munkajat az egyetemen es ?t tekintettek az orszag legjobb kemiaprofesszoranak, elete soran tanarkent legalabb otven olyan tanitvanyt nevelt ki, akik maguk is kes?bb akademikusok lettek.

Elismeresei [ szerkesztes ]

• 1881 Davy-erem ( Royal Society )
• 1891 Bajor Miksa Tudomanyos es M?veszeti Erdemrend
• 1895 Pour le Merite
• 1903 Liebig-emlekerem (Nemet Kemiai Tarsasag)
• 1905 Kemiai Nobel-dij

1884-ben tiszteletbeli tagjava valasztotta az Amerikai M?veszeti es Tudomanyos Akademia. II. Lajos bajor kiraly a tudos 50. szuletesnapjan orokletes nemesi cimet adomanyozott neki. A Nemet Kemiai Tarsasag 1910-ben, 75. szuletesnapjan megalapitotta az Adolf von Baeyer-emlekermet , amelyet ma is ketevente kiosztanak.

Csaladja [ szerkesztes ]

Adolf Baeyer 1868-ban vette felesegul Adelheid (Lida) Bendemannt. Negy gyerekuk szuletett: Eugenie, Franz, Hans es Otto von Baeyer. Eugenie apja egyik tanitvanyahoz, a neves vegyesz Oskar Pilotyhoz ment felesegul. Franz tiz evesen meghalt. Hans az ortopedia professzora volt, akit a nacik 1933-ban zsido szarmazasa miatt eluldoztek allasabol. Otto von Baeyer a Berlini Mez?gazdasagi Egyetemen tanitott fizikat.

Adolf von Baeyer 1917. augusztus 20-an halt meg a Starnbergi-to melletti nyaralojaban, agyverzes kovetkezteben.

Forrasok [ szerkesztes ]

• Adolf von Baeyer ? Biographical Nobelprize.org
• Adolf von Baeyer The Famous People
• G. Nagendrappa: Johann Friedrich Wilhelm Adolf von Baeyer ? A Pioneer of Synthetic Organic Chemistry Resonance 2014 junius