Ahogy
lehet ?
Fogcsikorgat? t?relemmel,
?sszeszor?tott sz?jjal -
Krisztus-k?vet? b?s pr?b?lkoz?ssal,
Majd daccal, lobban?val,
Fojtott ig?vel ?s visszanyelt sz?val,
Teny?rrel, mely sima ?r?kk?,
Csak a zsebben szorul ?k?ll? -
Keser?, tehetetlen nevet?ssel
B?k?lve meg ak?rmi rendel?ssel -
Nem csod?lkozva m?r - ?s csod?lkozva m?gis,
Hogy rajtunk ez is, az is megesett:
Hordozzuk, testv?reim, ezt a hordhatatlan,
K?nszenved?st vir?gz? ?letet.
Ahogy lehet... ?
Megalkuv?s zsolt?r?t ?nekelve,
V?gtelen rabmenetben csak megy?nk,
Nincs semmi fegyver?nk,
Fegyvertelen a lelk?nk l?zad?sa,
Pedig a v?r?nk minden cs?ppje v?gyik,
V?gyik a P?ter vad mozdulat?ra,
Amikor Isten?nek v?delm?ben
A M?lkus f?l?t hirtelen lev?gta.
Kik vagyunk mi?
?, nem az Al?zat,
Csak a megal?zotts?g fiai.
Nemzed?kek b?szke h?df?i k?zt
G?rb?l? ?v, g?rnyed? ?tmenet: ?
Testv?reim, bizony nem ?l?nk j?l mi,
Nem ap?inknak tetsz? ?letet.
De aki m?sk?p tehetne hely?nkben,
Az vesse re?nk az els? k?vet!
Minden perc?nk k?nz? kiegyez?s:
Ahogy lehet... ?
Testv?rem, korcs h?s, alkuv?sok h?se,
F?lbenmarad, megm?sul mondatod?
Egy szikra tal?n m?gis zengve pattan
L?ng?rv?nyb?l, mely benned kavarog.
Dagadnak benned ?rvizes er?k,
Z?dulna niagar?s zuhatag:
El?gedj meg, ha megt?ltesz bel?le
Krist?lytiszta v?zzel egy poharat.
Visszaszor?tnak, h?tr?bb, egyre h?tr?bb,
?s amit hagynak, egyre kevesebb:
H?t vesd meg l?bad ott, ahol meg?llhatsz,
S azt mentsd, azt a talpalatnyi helyet,
Szikr?t a t?zb?l, cseppet a foly?b?l,
A t?red?ket elt?rt mondatodb?l,
Minden megmaradt ?rva keveset:
Ahogy lehet... ?
L?ttad a Karsztok szirt-sivatag?ban
A liliputi term?f?ldeket?
P?r n?gyzetm?ter - amit a lavina,
A k?g?rgeteg k?nnyen eltemet.
S a Karsztok boldogtalan magvet?je,
A f?ldm?vel?s mad?rijeszt?je
Ezt a kis humuszt m?gis szereti,
Kicsi k?kerit?ssel ker?ti.
Pedig szinte s?rj?nak is kev?s.
?, karszti sors; ?, karszti temet?s.. ?
Te is, testv?rem, karszti sorsodat
Fogadd el, s v?dd meg karszti f?ldedet,
Azt a s?rodnak is kev?s humuszt,
Azt a p?r n?gyzetm?ternyi helyet,
S azt a f?ls?ges Isten-l?bnyomot,
Mit a lavina minden rohama
Elt?r?lni m?g sohasem tudott.
V?dd ezt a talpalatnyi telkedet,
Cser?pkancs?dat ?s t?zhelyedet,
Utols? darab sz?raz kenyered!
De azt azt?n foggal, t?z k?r?mmel.
D?moni d?hvel ?s ?r?lt ?r?mmel -
Ahogy lehet... ?
Ahogy lehet... ?
1935 ?prilis 11