William Edward Parry
Szuletett	1790 . december 19. [1] [2] [3] [4] [5] Bath [6]
Elhunyt	1855 . julius 9. (64 evesen) [2] 1855 . julius 8. (64 evesen) [4] Bad Ems [7]
Allampolgarsaga	brit
Hazastarsa	Isabella Stanley (1826. oktober 23. ? ) [8] [9] [6] Catherine Edwards Hankinson (1841. junius 29. ? ) [9] [8] [6]
Gyermekei	Lucy Parry Caroline Parry
Szulei	Sarah Rigby Caleb Hillier Parry
Foglalkozasa	felfedez? tengeresztiszt botanikus
Iskolai	King Edward's School
Kituntetesei	a Royal Society tagja Honorary Fellow of the Royal Society of Edinburgh
Sirhelye	Greenwich
A Wikimedia Commons tartalmaz William Edward Parry temaju mediaallomanyokat.
Sablon • Wikidata • Segitseg

William Edward Parry , 1826-tol sir William Edward Parry ( Bath , 1790 . december 19. ^[10] ? Bad Ems , 1855 . julius 8. ) angol sarkutazo, felfedez?. Ifju koraban az Eszaki-tengeren szerzett hajozasi gyakorlatot a balnavadasz hajok ellen?rekent.

1818-ban reszt vett John Ross az Eszaknyugati atjaro feltarasara inditott expediciojaban. ^[11] A Baffin-obol eszaki vegen behatoltak a Smith-szorosba , majd az obol nyugati partvideken a Jones-szorosba (egyikben sem jart ember, amiota William Baffin elnevezte ?ket), de mindkett?t jeg toltotte ki, es zsakutcanak bizonyultak.

A kovetkez? evben mar ? vezetett expediciot az eszaki sarkvidekre. Kihasznalta az abban az evben rendkivul kedvez? id?jarast, es ket hajojaval (Hecla, Griper) behatolt a Lancaster-szorosba , es abban nyugat fele hajozva egeszen a nyugati hosszusag 114°-ig jutott. Ekozben utvonalatol eszakra, az eszaki szelesseg 75° tajan egy uj szigetcsoportot vett eszre, amit kes?bb rola neveztek el. Felkutatta a Barrow-szorost es a Melville-szorost , es ezutan mintegy 10 honapot a Melville-sziget egyik obleben telelt. Uti beszamolojaban leirt egy, a sziget deli partvideken emelked?, jellegzetes alaku sziklat, ami fontos tajekozodo pontta valt harminc evvel kes?bb, amikor Robert MacClure nyugat fel?l erkezett erre a helyre, es Parry leirasa alapjan felismerte a partszakaszt, vegre bizonyitva ezzel az Eszaknyugati atjaro letezeset.

Kovetkez? ket utja (1821?1822, 1825) gyakorlatilag sikertelennek tekinthet?. Masodik utjan a Hudson-obol es a Baffin-sziget kozott, a harmadikon a Baffin-szigett?l nyugatra kereste az atjarot ? eredmenytelenul.

Vegul (1827-ben) szantalpas csonakokon akarta elerni az Eszaki-sarkot . El is jutott az eszaki szelesseg 82° 45'-ig, ahol kiderult, hogy a jeg gyorsabban mozog del fele, mint amilyen gyorsan ? eszaknak haladni kepes, ezert visszafordult. Ez az eredmenye sokaig (1895-ig, Fridtjof Nansen els? Fram -expediciojaig) ?eszaki rekord” maradt.

Utleirasa Four voyages to the North Pole cimmel jelent meg Londonban , 1833-ban, 5 kotetben.

Jegyzetek [ szerkesztes ]

Forrasok [ szerkesztes ]

• Magyar nagylexikon XIV. (Nyl?Pom). F?szerk. Barany Laszlone. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2002. 555. o. ISBN 963-9257-11-7  
• Bokor Jozsef (szerk.). A Pallas nagy lexikona . Arcanum: FolioNET (1893?1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X  
• Tari Endre: Foldrajzi felfedez?k. Unio Kiado, Diakkonyvm?hely, 1983. ISBN 963 8304 456

Tovabbi informaciok [ szerkesztes ]

• Franklin-expedicio