- A
vihuela
szohoz kapcsolodo masik szocikkert keresd fel a
Mexikoi vihuela
szocikket
A
vihuela
huros hangszer, gitarszer? korvonala, lapos hata van. A
15
?
16. szazadi
Spanyolorszagban
f?uri, kiralyi udvarokban hasznaltak, pengetessel es vonoval megszolaltathato valtozatai is voltak. Neve az
olasz
viola
szoval azonos forrasra vezethet? vissza.
Hosszukas, kozepen elvekonyodo formaju, lapos
tet?vel
,
hattal
, hajlitott
kavaval
felepitett hangszer. A
fogolap
a tet?vel egy sikban van,
bundozott
. A
nyak
vegen enyhen hatradontott, lapos
hangolofej
talalhato, benne fa
hangolokulcsokkal
. Nagyon hasonlit a korai gitarokra. A fennmaradt hangszerek egyikenek hata a gorog oszlopokhoz hasonloan barazdalt felulet?, e tipus neve
vihuela acanalada
, a sima vagy enyhen feszitett hatu tipus neve
vihuela llana
.
A vihuela hurozasa, hangolasa rendszerint kovette a korabeli lantoket, leggyakrabban hat korusos volt. Jellemz? hangolasa:
A hangszernek egyarant voltak penget?s es vonos valtozatai,
- vihuela de mano
az ujjakkal,
- vihuela de penola
a penget?vel, plektrummal,
- vihuela de arco
a vonoval megszolaltatott hangszer, vagyis a
viola da gamba
.
A vihuela emlitese els?kent a
15. szazadban
, az
Aragoniai Kiralysagban
fordul el?. A hangszer a
16. szazadban
erte el fejl?desenek fenypontjat, amikor a spanyol kiralyi udvarok unnepelt, divatos hangszere lett. Ebben az id?ben Europa tobbi reszen viszont a
lant
valt a ?hangszerek kiralyava”, jutott nepszer?sege csucsara. Jellemz? erre a kett?ssegre, hogy amig Europaban a vihuelat ?spanyol lantnak” neveztek, a spanyolok a lantot a maguk reszer?l ?vihuela de flandes”-nek, flandriai vihuelanak hivtak.
Az
Iberiai-felsziget
visszafoglalasa a moroktol, a
reconquista
a
15. szazad
vegere valt teljesse. A nyugati lant feltehet?leg tulsagosan szorosan kapcsolodott a morokhoz, ezert lehetett szukseg egy olyan hangszerre, amin a lant korabeli repertoarja jatszhato volt, ugyanakkor nem emlekeztetett az
arab lantra
. E celra volt alkalmas a vihuela.
16. szazadi
tundoklese utan fokozatosan atadta helyet az othuros gitarnak, mig teljesen el nem t?nt a zenei koztudatbol. A
20. szazadban
gyakorlatilag ujra fel kellett fedezni ezt a hangszert, amit tudunk rola, azt a mindossze harom fennmaradt peldanybol, korabeli abrazolasokbol, es kulonboz? leltari jegyzekekb?l tudjuk. Mindezek ellenere ma mar ujra szolnak a regi zene hiveinek kezeben az osszegy?jtott adatok alapjan rekonstrualt hangszerek.
A vihuela mesterei
[
szerkesztes
]
Osszesen het vihuelara irott tabulaturaskonyv maradt fenn napjainkig, a kovetkez?k:
- Luis de Milan
(1500 ? 1561):
Libro de musica de vihuela de mano intitulado El maestro
, Valencia, 1536
- Luis de Narvaez
(kb. 1490 ? 1547):
Los seys libros del delphin del musica en cifra para taner vihuela
, Valladolid, 1538
- Alonso Mudarra
(kb. 1510 ? 1580):
Tres libros de musica en cifra para vihuela
, Sevilla, 1546
- Enriquez de Valderrabano
(cca. 1500 ? 1557 utan):
Libro de musica de vihuela intitulado Silva de sirenas
, 1547
- Diego Pisador
(1509 ? 1557):
Libro de musica para vihuela
, Salamanca, 1552
- Miguel de Fuenllana
(kb. 1500 ? 1579):
Libro de musica para vihuela intitulado Orphenica lira
, Valladolid, 1554
- Esteban Daza
(kb. 1537 ? kb. 1594):
Libro de musica en cifras para vihuela intitulado El parnaso
, Valladolid, 1576
Kuls? hivatkozasok
[
szerkesztes
]
Zeneportal
? osszefoglalo, szines tartalomajanlo lap