Teutoburgi csata
|
|
Marcus Caelius
sirkove, ?elesett Varus csatajaban”
|
Datum
| 9
|
Helyszin
| Eszak-Nemetorszag
|
Eredmeny
| A german torzsszovetseg gy?zelme
|
Harcolo felek
|
Az adatok megjelenitesehez kattints a cim mellett talalhato ?[kinyit]” hivatkozasra.
|
|
Parancsnokok
|
Az adatok megjelenitesehez kattints a cim mellett talalhato ?[kinyit]” hivatkozasra.
|
Arminius
| Publius Quinctilius Varus
|
|
Hader?k
|
Az adatok megjelenitesehez kattints a cim mellett talalhato ?[kinyit]” hivatkozasra.
|
legalabb 40 000 f?
[1]
| harom legio, harom lovasegyseg, hat kohors es malhacsapat (kb 20 000 f?)
|
|
Vesztesegek
|
Az adatok megjelenitesehez kattints a cim mellett talalhato ?[kinyit]” hivatkozasra.
|
ismeretlen
| teljes megsemmisules (nehany tulel? kivetelevel)
|
|
|
A
teutoburgi csatat
mas neven
Varus csatajat
(
nemetul
:
Varusschlacht
) a
9
. ev ?szen vivtak a
teutoburgi erd?nel
, ahol a
heruszkok
(wd)
fejedelme,
Arminius
megsemmisitette
Publius Quinctilius Varus
romai konzul harom
legiojat
. A csata harom napig tartott. Varus konzul el?bb targyalasokat kezdett Arminius fejedelemmel, de eredmeny nelkul. Varus nem gondolta, hogy a
germanok
ut?kepes hader?vel rendelkeznenek. Sajat csapatait rendezetlenul kuldte a csataba. Arminius viszont az id?t kihasznalva sikeresen osszekovacsolta csapatait. Ez volt az els? eset, amikor a german torzsek osszefogtak. Arminius
Romaban
n?tt fel, igy jol ismerte a legiok mozgasat, hadrendjet, harcmodorat. A Varus vezette legiok a
Weser
melletti taborukbol vonultak Aliso (
Haltern
)
castrumba
, az uton akadalyokba utkoztek, csapdaba kerultek. Ket napon keresztul Arminius seregei a nehezen mozgo, nehez felszerelesben lev? legiokat felmorzsoltak. A csata harmadik napjan nyilt terepen tortent a teljes megsemmisites. A mintegy 20 000 f?t szamlalo romai hader? nehany katona kivetelevel mind elpusztult. A csata utan Varus ongyilkos lett. Ez a csata vegleg eldontotte, hogy a
Dunatol
eszakra es a
Rajnatol
keletre es? teruletek nem valtak a
Romai Birodalom
provinciaiva
, bar ujabb kutatasi eredmenyek arra engednek kovetkeztetni, hogy a romai hader? meg a
3. szazadban
is jelen volt a tersegben.
[2]
I. e. 12
es
i. e. 9
. kozott a kes?bbi
Tiberius
csaszar es fivere
Drusus
hadjaratainak eredmenyekent a Romai Birodalom eszaki hatara az
Elba
folyo lett. A romai terhoditas ellen lazadtak fel a german a torzsek. A felkeles leveresere indult utnak Quinctilius Varus romai helytarto harom legioval es a segedcsapatokkal egyutt legalabb 20 000 f?s hader?vel.
A csata pontos helyszine ma ismeretlen. Legujabb kutatasok szerint a
Bramschehoz
tartozo
Kalkriese
melletti erd?s-mocsaras teruleten vivtak, szemben a korabbi feltetelezesekkel, mely a
Porosz Akademia
torteneszet?l,
Theodor Mommsent?l
szarmazik, aki 1885-os irasaban az
Osnabruck
kozeleben lev?
Wiehen-hegyseget
(Wiehengebirge)
nevezte meg a csata szinterekent.
[3]
Arminius, aki a romai harcmodort jol ismerte, a
heruszk
torzsek vezet?jekent ezek lazadasarol tett jelenteseket a nyari szallashelyukr?l a teli tamaszpontra vonulo romai
legioknak
, igy csalva ?ket a Kalkrise kornyeki erd?s-mocsaras teruletre. Itt, a termeszeti adottsagok miatt felbomlott a legiok alakzata, tobb kilometer hosszu vonulo oszloppa valva. A csataban szovetkezett german torzsek az oszlop kulonboz? pontjait tamadtak. A romaiak ezert csak kisebb er?ket tudtak osszpontositani es nem voltak kepesek alakzatba fejl?dni a teruleti adottsagok miatt. Szinten lehetetlenne valt a romaiak szamara a gyors informaciocsere a vonulo oszlop els? es hatso csapatai kozott.
Ezeket az adottsagokat kihasznalva a germanok tobb tamadassal kepesek voltak a legio megsemmisitesere. A legio altal szallitott ertektargyakat a german torzsek hadizsakmanykent osztottak fel maguk kozott.
[4]
A csata veresseget es brutalitasat mutatja, hogy szamos asszony es gyerek is volt a legiokkal (a legiosok csaladtagjai), akiket bestialisan koncoltak fel a barbarok. Az elfogott tiszteket kulon aldoztak fel. Harom evvel a csata utan egy felderitesre kuldott legiot borzalmas latvany fogadott: az erd? tele volt csonthalmokkal, fegyverekkel, fakra szogezett koponyakkal.
A csata kovetkezmenyei es jelent?sege
[
szerkesztes
]
Augustus
csaszar elete vegeig nem heverte ki a harom legio elvesztese miatti megrazkodtatast. Tortenetek szerint a csaszar nemely ejjelen fel-ala jarkalt es azt kialtozta:
?Varus! Add vissza legioimat!”
A megsemmisult XVII., XVIII. es XIX. legio szamat orokre toroltek a romai hadrendb?l.
A csatat sokaig fordulopontnak tartottak a romai terjeszkedes soran. Arminius gy?zelme meggatolta, hogy
Germania
romai
provinciava
valjon, mely megel?zte az ott el? torzsek ellatinosodasat, mint az
Gallia
es
Hispania
provinciakbol ismert. A Romai Birodalom hatara vegervenyesen a
Rajnaig
huzodott vissza.
Nehany evvel a csata utan
Roma
azonban megtorloakciot vezetett Germania provinciaban, noha ennek sikeres lezarasa sem eredmenyezte a terulet bekebelezeset.
[3]
Emlekezete a kulturaban
[
szerkesztes
]
A teutoburgi csata hatasa az utokorra szamos teruleten megjelenik. A
fest?m?veszetben
,
szobraszatban
es
irodalomban
szamos m? szuletett, melyet a teutoburgi csata inspiralt. Az egyik legkiemelked?bb es legismertebb szobraszati alkotas az un.
Hermann-emlekm?
, melyet 1838 es 1875 kozott epitettek
Ernst von Bandel
tervei szerint.
- Az emberiseg kronikaja.
Szerk. Bodo Harenberg. Budapest: Officina Nova. 1990.
ISBN 963-7835-60-1
- Weiszhar Attila - Weiszhar Balazs: Csatak kislexikona. Maecenas Konyvkiado, 2000
ISBN 963 645 080 3
- 1001 nap, amely atformalta a vilagot. GABO Kiado, 2009.
ISBN 978 963 689 288 3
- Szekely Melinda: Calamitas atrocissima (Teutoburgi-erd?, Kr. u. 9). Aetas 16 (2001) 2. 5-14.