A
szek
a leggyakoribb es legegyszer?bb
ul?butor
.
Thonet szek (a 14. szamu modell, 1850)
Az
okori egyiptomiak
?
freskok
tanusaga szerint ? mar harom formajat ismertek: a negylabu tamlatlan, a hajlott tamlaval ellatott es a keresztlabakkal ellatott szeket. A
faraok
plasztikus alakokkal diszitett
tronszeket
hasznaltak. A
gorogoknel
ezenkivul az osszecsukhato, hordozhato szek volt hasznalatban, mely olloszer?en keresztberakott labakkal es szovetb?l vagy szovott hevederekb?l alkotott ul?lappal birt. A gorog tronszekeknel
architektonikus
formakat,
kannelurazott
oszlopokat talalunk: disziteseben a
palmettanak
nagy szerepe van. A
romaiak
a gorog formakat folytattak
etruszk
elemekkel keverve. A
csaszarsag
alatt a tronszek (
latinosan
tronus
) anyaga
k?
vagy
marvany
volt, ami massziv formakat, domboru diszt es a vegz?deseknel plasztikus alakokat eredmenyezett.
A
kozepkorban
az eszaki nepeknel szinten harom szekforma volt hasznalatban: az alacsony negylabu
zsamoly
, az osszecsukhato szek es a merev hatlappal es szekrenyszer? zart alsoresszel biro tamlasszek. A
13. szazad
folyaman az addig egyszer? zsamolyt ? valoszin?leg a
keresztes hadjaratokban
szerzett keleti eredmenykent ? nyolc- vagy hatszog?re keszitettek, ugyanannyi labbal. Mig a szekrenyszer? felepites valtozatlan maradt, addig a disz a
gotikus
izles ertelmeben gazdagodott, a tamlat architektonikus formakat utanzo gazdagon faragott disz boritotta, amely a fels? vegz?desnel attort, plasztikus elemekbe ment at. Az osszecsukhato szekeknek mar a
roman korban
alkalmazott tamlaja most szervesen lett felepitve, az osszecsukhatosagra mar csak az egymast keresztez? labak utaltak, de ezek a szekek mar nem voltak osszecsukhatok. Az alacsony zsamoly tovabb fejl?dott, es egy darabbol allo, vagy hevederekkel tagolt hatlapot kapott. A tron alaku diszes szekek elt?ntek, es a
16. szazad
elejet?l kezdve mar csak udvaroknal es
templomokban
voltak hasznalatban, mig a
polgari
hasznalatra kevesbe unnepelyes es konnyebben hordozhato butor alakult ki: egeszen egyenes, legfeljebb a kartamlanal hajlott vonalakkal, negy esztergalyozott labbal. Ezeknel a szekeknel jelent meg el?szor a
karpitozas
: a felszegezett parna. Ez azutan olyan nagy nepszer?segnek orvendett, hogy a
17. szazadban
? leginkabb a
Nemetalfoldon
? keszultek olyan szekek, amelyeknel a labak kivetelevel az osszes fareszeket szovettel burkoltak, ezert formaik igen egyszer?ek, egyenesek voltak, es a faragott diszites teljesen hianyzott.
Ugyancsak a 17. szazadban kezdtek a karpitozast fonott
nadfeluletekkel
helyettesiteni. Itt a fareszek ismet teljes egeszukben lathatok, ezert a faragas megint elboritja azokat. Az akkor kedvelt csavart oszlop a labak leggyakoribb alakja, a tamla mar nem annyira egyenes, gyengen hatrafele hajlik, de meg magas es az eddigi lapos faragasok helyett magas
domborm?vekkel
, vagy plasztikus, attort oromzattal van ellatva. Ez
XIV. Lajosnak
kora ? ett?l kezdve mindenutt altalanos volt a
francia
hatas. A
regence
alatt allt be a hajlott vonalak ervenyre jutasaval a legnagyobb fejl?des a szek torteneteben, amely a
XV. Lajos
-kori izlesben erte el tet?pontjat. Minden vonal hajlitotta valt, es ujdonsag volt a gyakran alkalmazott kerek, vagy ovalis, parnazott tamla. A finoman hajlott fareszeknek a pompas faragas nemcsak diszet, de alapformajat is adta, a parnazott ul?lap es tamla a legdragabb, kulon e celra sz?tt, megfelel? formaju
(abgepasst)
szovetekkel vagy
gobelinekkel
volt boritva. A gorbe vonalu fareszeknel a fa konstrukcioja zavarolag hat, ezert a legtobb esetben aranyoztak, vagy festettek. A
XVI. Lajos
-kori izles ismet egyenes labakat alkalmazott, de azokat
hornyolassal
diszitette, szep veretek, finoman rajzolt apro diszit?formak elenkitettek a fareszeket. A
francia forradalom
utan a formak a
klasszicista stilust
kovettek, merevek es nehezebbek lettek.
- M?veszeti lexikon IV. (R?Z).
F?szerk. Zador Anna, Genthon Istvan. 3. kiad. Budapest: Akademiai. 1983.
Kuls? hivatkozasok
[
szerkesztes
]