A
pikt nyelv
a
piktek
altal beszelt kihalt breton nyelv, amelyet a kes? okortol a kora kozepkorig a kelet es eszak
Skociaban
el? nep, a piktek beszeltek. A pikt nyelv gyakorlatilag maig nem maradt fenn, kiveve nehany foldrajzi es szemelynevet, amelyek a piktek kiralysagai altal ellen?rzott teruleten talalhato emlekm?veken es kora kozepkori feljegyzeseken talalhatok. Ezek a bizonyitekok azonban hatarozottan arra utalnak, hogy a nyelv a mai Del-
Skocia
,
Anglia
es
Wales
teruleten az
angolszasz
betelepules el?tt beszelt
breton nyelvvel
rokon szigetszer? kelta nyelv lehetett.
A
20. szazad
masodik feleben az volt az uralkodo nezet, hogy a pikt nyelv eredetileg nem indoeuropai elszigetelt nyelv volt, amely megel?zte
Skocia
gael
gyarmatositasat, vagy hogy letezhetett egymas mellett egy nem indoeuropai pikt es egy breton pikt nyelv.
A pikt nyelv helyebe a pikt id?szak utolso evszazadaiban a gael lepett, vagy beleolvadt a gall nyelvbe.
Domnall mac Causantin
uralkodasa alatt (889-900) a kivulallok a regiot a piktek kiralysaga helyett Alba kiralysagakent kezdtek emlegetni. A pikt nyelv azonban nem t?nt el hirtelen. A gallizacio folyamata (amely nemzedekekkel korabban kezd?dhetett) egyertelm?en Domnall es utodai uralkodasa alatt zajlott. Egy bizonyos pontra, valoszin?leg a
11. szazad
folyaman, Alba minden lakosa teljesen gallizalt
skot
lett, es a pikt identitas feledesbe merult.
Joseph Ratcliffe Skelton
(1865-1927) kepe, amely Columba predikaciojat abrazolja Bridei, Fortriu kiralya el?tt 565-ben
Egy kulonallo pikt nyelv letezeser?l a kora kozepkorban egyertelm?en tanuskodik Bede nyolcadik szazad eleji Historia ecclesiastica gentis Anglorum cim? m?ve, amely a pikt nyelvet a britek, az irek es az angolok altal beszelt nyelvt?l megkulonboztetett nyelvkent nevezi meg. Bede szerint a
kelta
Columba tolmacsot hasznalt a piktekhez intezett misszioja soran. A pikt nyelv termeszetevel kapcsolatban szamos egymassal verseng? elmelet szuletett:
- A pikt egy szigetszer? kelta nyelv volt, amely a pikt-kelta breton nyelvvel (a walesi, a korni, a kumbriai es a breton nyelv leszarmazottai) allt kapcsolatban.
- A pikt nyelv a Q-kelta (goidelic) nyelvekkel (ir, skot gael es manx) szovetseges szigetszer? kelta nyelv volt.
- A pikt nyelv egy az
indoeuropai
nyelv el?tti nyelv volt, mely a
bronzkorbol
szarmazo maradvany.
Ugy gondoltak, hogy a pikt nyelv befolyasolta a modern skot gael nyelv kialakulasat. Ez talan a legnyilvanvalobb a kolcsonszavak hozzajarulasaban, de ami meg fontosabb, a pikt nyelvr?l ugy gondoljak, hogy befolyasolta a skot gael nyelv szintaktikajat, amely jobban hasonlit a breton nyelvekhez, mint az irhez.
Helyzet a kelta nyelvben
[
szerkesztes
]
A hely- es szemelynevek bizonyitekai azt mutatjak, hogy a pikt nyelvek teruleten korabban a delibb britton nyelvekkel rokon szigetszer? kelta nyelvet beszeltek. 1582-ben
George Buchanan
vetette fel el?szor a pikt nyelv pikt-kelta nyelvkent valo felfogasat, aki a nyelvet a gaelhez sorolta 1582-ben.
George Chalmers
skot tortenesz a
19. szazad
elejen ugyancsak egy ezzel osszeegyeztethet? nezetet terjesztett el?. Chalmers ugy velte, hogy a pikt es a breton nyelv egy es ugyanaz, erveleset a pikt kiralylistakban es a tortenelmileg pikt teruleteken uralkodo helynevekben talalhato pikt-kelta ortografiara alapozta.
Bar bizonyithatoan kelta nyelv?ek, a piktek romai kori el?deinek pontos nyelvi rokonsagat ennek ellenere nehez biztonsaggal megallapitani. A Krisztus u. 230 korul feljegyzett Vepogeni szemelynev arra utal, hogy legalabb a caledoniak pikt-kelta nyelvet beszeltek. A pikt teruletr?l szarmazo
romai kori
torzsf?nokok szemelynevei, koztuk Calgacus neve is (fent) kelta eredet?ek.
Whitley Stokes
kelta tudos az ir evkonyvek filologiai tanulmanyaban arra a kovetkeztetesre jutott, hogy a pikt nyelv szoros rokonsagban all a walesi nyelvvel. Ezt a kovetkeztetest
Alexander MacBain
filologus elemzese is alatamasztotta a
Ptolemaiosz
masodik szazadi Geographia cim? m?veben szerepl? hely- es torzsnevekr?l.
William Watson
tortenesznek a skot helynevekr?l vegzett kimerit? attekintese is meggy?z?en bizonyitotta a tortenelmileg pikt teruletek dominans p-kelta nyelvenek letezeset, es arra a kovetkeztetesre jutott, hogy a pikt nyelv a brit nyelv eszaki kiterjesztese volt, a gael pedig egy Irorszagbol szarmazo kes?bbi bevezetes.
William Forbes Skene
1837-ben azt allitotta, hogy a pikt nyelv egy goidel nyelv volt, a modern skot gael ?se. Azt gondolta, hogy Columba tolmacs hasznalata, (latinul predikalt a pikteknek) inkabb az ir es a pikt nyelv kozotti kulonbseget tukrozte. Ez a nezet, amely
Irorszag
es
Skocia
goidel nepek altali fuggetlen megtelepedeset feltetelezte, kizarta az ir hatast a skot gael nyelv kialakulasaban, es szeleskor? nepszer?segnek orvendett a 19. szazadi Skociaban.
Skene kes?bb felulvizsgalta a pikt nyelvr?l alkotott nezetet, megjegyezve, hogy ugy t?nik, hogy a goidel es a breton nyelv elemei egyarant megtalalhatoak benne:
Tulsagosan lesz?kitette az a feltetelezes, hogy ha kelta dialektusnak bizonyul, akkor szuksegszer?en minden vonasaban teljesen azonosnak kell lennie a walesi vagy a gael nyelvvel. De ez a szuksegszer?seg valojaban nem all fenn; es az eredmeny, amire jutottam, az, hogy nem walesi, es nem is gael; hanem egy olyan gael nyelvjaras, amely nagyreszt walesi formakbol all.
A piktek a
8. szazad
kornyeket?l kezdve egyre nagyobb politikai, tarsadalmi es nyelvi befolyas alatt alltak
Dal Riata
kiralysag reszer?l. A piktek a pikt kiralysag utolso evszazadaiban folyamatosan gaelizalodtak, es a pikt es a Dal Riatai kiralysag egyesulesenek idejere a piktek alapvet?en gael nyelv? neppe valtak. Forsyth ugy veli, hogy a ketnyelv?seg id?szaka a periferikus teruleteken tobb generacioval tulelhette a pikt kiralysagot. A skot gael nyelv az irrel ellentetben jelent?s mennyiseg? breton kolcsonszot tart fenn, es raadasul a walesi mintajara kialakitott szorendet hasznal. A skot gael nyelv a walesihez hasonloan hasznalja a nyelvjarasi rendszert.
A hagyomanyos Q-kelta vs. P-kelta modell, amely a P-kelta es Q-kelta nyelv? telepesek kulon vandorlasat jelenti a Brit-szigetekre, a kolcsonos ertelmezhetetlensegre epul, es az Ir-tenger szolgal a kett? kozotti hatarkent. Valoszin? azonban, hogy a szigetorszagi kelta nyelvek egy tobbe-kevesbe egyseges protokelta nyelvb?l fejl?dtek ki a Brit-szigeteken. A p-kelta pikt es a q-kelta dalriadan goidel nyelvek kozotti elteres eleg csekely volt ahhoz, hogy a piktek es a dalriadanok bizonyos fokig megerthessek egymas nyelvet.
El?indoeuropai hipotezis
[
szerkesztes
]
Az
ogham feliratok
forditasi nehezsegei, mint peldaul a Brandsbutt Stone-on talaltake, ahhoz a szeles korben elterjedt nezethez vezettek, hogy a pikt nyelv egy nem indoeuropai nyelv volt.
1892-ben
John Rhys
azt allitotta, hogy a pikt nyelv egy nem indoeuropai nyelv volt. Ezt a velemenyt a tortenelmileg pikt teruleteken talalt, latszolag erthetetlen ogham feliratokra alapozta. Hasonlo allaspontot kepviselt
Heinrich Zimmer
is, aki szerint a piktek allitolag egzotikus kulturalis szokasai (tetovalas es anyasag) szinten nem indoeuropaiak voltak, es a preindoeuropai modellt egyesek meg a
20. szazadban
is fenntartottak.
Ennek az elmeletnek egy modositott valtozatat terjesztette el?
Kenneth Jackson
1955-ben a pikt nyelv befolyasos felulvizsgalataban, aki egy ketnyelv? modellt javasolt: bar a pikt nyelv ketsegtelenul p-kelta volt, lehetett nem-kelta szubsztratuma, es a feliratokhoz egy masodik nyelvet is hasznalhattak. Jackson hipoteziset az akkoriban aktualis modell alapjan fogalmazta meg, miszerint egy breton elit Britannia deli reszer?l vandorolt be a pikt teruletre, es uralta a pre-kelta tobbseget. Ezt hasznalta fel arra, hogy osszeegyeztesse az ogham iras velt forditasi nehezsegeit a p-kelta pikt nyelvre vonatkozo elsopr? bizonyitekokkal. Jackson megelegedett azzal, hogy az Ogham feliratokat eredend?en ertelmezhetetlennek irta le.
Jackson modellje lett az ortodox allaspont a
20. szazad
masodik feleben. A kes?
vaskori
regeszet megertesenek fejl?dese azonban ezt fokozatosan alaasta. Az utobbi evekben szamos Ogham-feliratra vonatkozoan javasoltak kelta ertelmezest, bar ez tovabbra is vita targyat kepezi. Az Ogham-feliratokat a keltak is ertelmeztek.
Elvetett elmeletek
[
szerkesztes
]
A hagyomanyos (mara mar elvetett) elmeletek azt allitottak, hogy a piktek a Kelet-Europat es Kozep-Azsiat magaba foglalo
Szkitiabol
vandoroltak Skociaba. Buchanan, aki a piktek szkita p-kelta ?set kereste, azt a galliai nyelvet beszel? cotini (amit ? gothuni neven adott vissza) torzs ratelepedeseben latta, amely a mai
Szlovakia
teruleter?l szarmazott. Ezt kes?bb Robert Sibbald 1710-ben felreertette, es a gotuniakat a german nyelv? gotokkal tette egyenl?ve. 1789-ben John Pinkerton ezt kib?vitette, azt allitva, hogy a pikt a modern skotok el?dje. 1789-ben John Pinkerton ervelese gyakran csapongo, bizarr volt, es egyertelm?en az motivalta, hogy a keltakat alsobbrend? nepnek tartotta. Pinkerton ervei gyakran elkalandoztak, bizarrak voltak, es egyertelm?en az a meggy?z?dese motivalta, hogy a keltak alsobbrend? nep. A german pikt nyelv elmeletet ma mar nem tartjak hitelesnek.
Bar a ma ismert tobb mint 40 Ogham felirat ertelmezese tovabbra is bizonytalan, tobbr?l elismertek, hogy breton formakat tartalmaz. Guto Rhys (2015) megjegyzi, hogy jelent?s ovatossagra van szukseg az ilyen feliratok ertelmezesenel, mivel olyan kulcsfontossagu informaciok, mint az ortografiai kulcs, a nyelvi kornyezet, amelyben keszultek, es a piktfoldi irasbeliseg merteke tovabbra is ismeretlenek.
A gael nyelvre gyakorolt hatas
[
szerkesztes
]
A skot gael nyelv etimologiai vizsgalata, kulonosen
Alexander Macbain
1896-os er?feszitesei altal kimutattak a nyelvben a pikt kolcsonszavak korpuszanak jelenletet. Guto Rhys nyelvesz a tobbi brit rokon nyelvhez kepest rovidebb maganhangzokat tanusito szamos kolcsonszo alapjan azt javasolta, hogy a pikt nyelv ellenallt nehany
6. szazadi
latin hatasu hangvaltoztatasnak. Rhys azt is megjegyezte, hogy szamos kolcsonszo potencialisan "koltsegvetesi" profilu, es feltetelezte, hogy a gael nyelvbe csomagkent, kormanyzati kontextusban kerulhettek be.
Szamos gael f?nev jelentese jobban hasonlit a breton rokon ertelm? szavakehoz, mint az ir nyelvben, ami arra utal, hogy a pikt nyelv szubsztratumkent befolyasolhatta e szavak ertelmet es hasznalatat. A Srath (> Strath-) a feljegyzesek szerint "legel?t" jelentett az oir nyelvben, mig a mai gael megvalositas "szeles volgyet" jelent, pontosan ugy, mint a breton rokonai (vo. walesi ystrad). A dun, foithir, lios, rath es tom ugyanigy a pikt nyelv szubsztratumanak hatasat tanusithatja.
Greene megjegyezte, hogy a gaelben az oirb?l orokolt igei rendszer "teljes osszhangba kerult a modern beszelt walesi nyelvvel", es ennek kovetkezteben Guto Rhys ugy itelte meg, hogy a pikt nyelv modosithatta a gael igei szintaxist.
A pikt szemelynevek, ahogyan azokat olyan dokumentumokbol, mint peldaul a Poppleton keziratbol megszereztek, jelent?s, diagnosztikusan brittoni vonasokat mutatnak, beleertve a vegs? -st es a kezd? w- megtartasat (vo. P. Uurgust vs. Goidelic Fergus), valamint az -ora- -ara-va alakulasat (vo. P. Taran vs. G. torann).
Szamos pikt nev kozvetlenul parhuzamos mas breton nyelvek neveivel es f?neveivel. Az alabbiakban szamos pikt nev a breton es mas kelta nyelvek megfelel?i szerint van felsorolva.
pikt breton rokon nyelv(ek), Egyeb kelta rokon nyelv(ek)
[
szerkesztes
]
- Mailcon Mailcon (regi walesi), Maelgwn (walesi) -
- Morcunt, Morgunn, Morgainn Morcant (regi walesi) - -
- Taran taran (walesi) Taranis (galliai)
- Unust Unwst (walesi) Oengus (gael)
- Uoret, Urad Guoret (regi walesi) - -
- Uuen Owain (walesi) -
- Uurgust Gurgust (regi walesi) Fergus (gael)
A piktek neveiben is szamos, a breton nevek kialakitasaban gyakori elem jelenik meg. Ezek koze tartozik *j?ð, "ur" (> Ciniod) es *res, "lelkesedes" (> Resad; vo. walesi Rhys).
- Ez a szocikk reszben vagy egeszben a
Pictish language
cim? angol Wikipedia-szocikk
ezen valtozatanak
forditasan alapul.
Az eredeti cikk szerkeszt?it annak laptortenete sorolja fel. Ez a jelzes csupan a megfogalmazas eredetet es a szerz?i jogokat jelzi, nem szolgal a cikkben szerepl? informaciok forrasmegjelolesekent.
- Armit, Ian (1990), Beyond the Brochs: Changing Perspectives on the Atlantic Scottish Iron Age, Edinburgh: Edinburgh University Press
- Armit, Ian (2002), Towers of the North: The Brochs of Scotland, Cheltenham: The History Press
- Bannerman, John (1999), Broun, Dauvit; Clancy, Thomas Owen (eds.), "The Scottish Takeover of Pictland and the relics of Columba", Spes Scotorum: Hope of Scots: Saint Columba, Iona and Scotland, Edinburgh: T.& T.Clark Ltd
- Bede (1910), Ecclesiastical History of England Book 1, retrieved 18 December 2012 ? via sourcebooks.fordham.edu
- Broun, Dauvit (1997), "Dunkeld and the origin of Scottish Identity", The Innes Review, 48 (2): 112?124, doi:10.3366/inr.1997.48.2.112
- Broun, Dauvit (2001), Lynch, Michael (ed.), "National identity: early medieval and the formation of Alba", The Oxford Companion to Scottish History, Oxford: Oxford University Press, p. 437
- Campbell, Ewan (2001), "Were the Scots Irish?", Antiquity, 75 (288): 285?292, doi:10.1017/s0003598x00060920
- Chalmers, George (1807). Caledonia: or a historical and topographical account of North Britain, from the most ancient to the present times with a dictionary of places chorographical and philological. Vol. 1 (new ed.). Paisley: Alex. Gardner.
- Cowan, E.J. (2000), "The invention of Celtic Scotland", in Cowan, E.J.; McDonald, R.A. (eds.), Alba: Celtic Scotland in the Medieval era, East Linton, Scotland: Tuckwell Press Ltd, pp. 1?23
- Ferguson, William (1991), "George Buchanan and the Picts", Scottish Tradition, vol. XVI, pp. 18?32, retrieved 16 December 2012
- Forsyth, Katherine (1995a), Nicoll, E.H.; Forsyth, K. (eds.), "Language in Pictland: spoken and written", A Pictish panorama: the story of the Picts, Brechin, Scotland: Pinkfoot Press, pp. 7?10,
ISBN 9781874012108
, retrieved 13 December 2012
- Forsyth, Katherine (1995b), "The ogham-inscribed spindle-whorl from Buckquoy: evidence for the Irish language in pre-Viking Orkney?" (PDF), Proceedings of the Society of Antiquaries of Scotland, 125: 677?696, retrieved 13 December 2012
- Forsyth, Katherine (1997), Language in Pictland: the case against 'non-Indo-European Pictish' (PDF), Utrecht: de Keltische Draak,
ISBN 978-90-802785-5-4
, retrieved 4 February 2010
- Forsyth, Katherine (1998), "Literacy in Pictish", in Pryce, H. (ed.), Literacy in medieval Celtic societies (PDF), Cambridge: Cambridge University Press, retrieved 13 December 2012
- Forsyth, Katherine (2005), Wormald, J. (ed.), "Origins: Scotland to 1100", Scotland: a History, Oxford: Oxford University Press
- Forsyth, Katherine (2006), "Pictish Language and Documents", in Koch, John T. (ed.), Celtic Culture: A Historical Encyclopedia, Volume 1, Santa Barbara, California: ABC-CLIO, Inc.
- Fraser, J. (1923), History and etymology : an inaugural lecture delivered before the University of Oxford on 3 March 1923, Oxford: Clarendon Press
- Fraser, James E. (2009), "From Caledonia to Pictland: Scotland to 795", The New Edinburgh History of Scotland, Edinburgh University Press, vol. 1
- Greene, D. (1966), "The Making of Insular Celtic", Proceedings of the Second International Congress of Celtic Studies, Cardiff: University of Wales Press, pp. 123?136
- Greene, David (1994), Thomson, Derick S. (ed.), "Gaelic: syntax, similarities with British syntax", The Companion to Gaelic Scotland, Glasgow: Gairm, pp. 107?108
- Hamp, Eric P. (2013), "The Expansion of the Indo-European Languages: An Indo-Europeanist's Evolving View" (PDF), Sino-Platonic Papers, 239: 6?14, retrieved 8 February 2014
- Jackson, K. (1955), "The Pictish Language", in Wainwright, F.T. (ed.), The Problem of the Picts, Edinburgh: Nelson, pp. 129?166
- Jackson, Kenneth (1977), "The ogam inscription on the spindle whorl from Buckquoy, Orkney" (PDF), Proceedings of the Society of Antiquaries of Scotland, 108: 221?222, retrieved 13 December 2012
- Koch, John T. (1983), "The Loss of Final Syllables and Loss of Declension in Brittonic", The Bulletin of the Board of Celtic Studies, University of Wales Press., vol. XXX
- Koch, John T. (2006a), "Insular Celtic", in Koch, John T. (ed.), Celtic Culture: A Historical Encyclopedia, Oxford: ABC CLIO, pp. 973?974
- Koch, John T., ed. (2006). Celtic Culture: Aberdeen breviary - Celticism: Volume 1 of Celtic Culture: A Historical Encyclopedia. ABC CLIO.
ISBN 9781851094400
. Retrieved 18 July 2019.
- Macalister, R.A.S. (1940), "The Inscriptions and Language of the Picts", in Ryan, J (ed.), Essays and Studies Presented to Professor Eoin MacNeill (Feil-Sgribhinn Edin mhic Neill), Dublin, pp. 184?226
- MacBain, Alexander (1892), "Ptolemy's geography of Scotland", Transactions of the Gaelic Society of Inverness, vol. 18, pp. 267?288, retrieved 14 December 2012
- MacNeill, E. (1939), "The Language of the Picts", Yorkshire Celtic Studies, 2: 3?45
- Nicolaisen, W.F.H. (2001), Scottish Place-Names, Edinburgh: John Donald
- Okasha, E. (1985), "The Non-Ogam Inscriptions of Pictland", Cambridge Medieval Celtic Studies, 9: 43?69
- Piggot, S (1955), "The Archaeological Background", in Wainwright, F.T. (ed.), The Problem of the Picts, Edinburgh: Nelson, pp. 54?65
- Pinkerton, John (1789), An enquiry into the history of Scotland: preceding the reign of Malcolm III or the year 1056 including the authentic history of that period (new (1814) ed.), Edinburgh: James Ballantyne and co., retrieved 8 February 2010
- Price, G (2000), Languages in Britain and Ireland, Oxford: Blackwell,
ISBN 9780631215813
, retrieved 3 February 2010
- Rhys, J (1892), "The inscriptions and language of the Northern Picts" (PDF), Proceedings of the Society of Antiquaries of Scotland, 26: 263?351, doi:10.9750/PSAS.026.263.351
- Rhys, J (1898), "A revised account of the inscriptions of the Northern Picts" (PDF), Proceedings of the Society of Antiquaries of Scotland, 32: 324?398, doi:10.9750/PSAS.032.324.398, S2CID 195478379
- Rodway, Simon (2020), "The Ogham Inscriptions of Scotland and Brittonic Pictish" (PDF), Journal of Celtic Linguistics, 21: 173?234, doi:10.16922/jcl.21.6, S2CID 164499595
- Servius, Servii Grammatici in Vergilii Aeneidos Librum Quartum Commentarius, retrieved 14 July 2014
- Sibbald, Robert (1710), The history, ancient and modern, of the Sheriffdoms of Fife and Kinross., retrieved 17 December 2012
- Skene, W.F. (1837), The Highlanders of Scotland, their origin, history and antiquities; with a sketch of their manners and customs and an account of the clans into which they were divided and the state of society which existed among them, vol. 1, London: John Murray
- Skene, William Forbes (1868), The Four Ancient Books of Wales,
ISBN 9781907256929
, retrieved 26 May 2011
- Smyth, Alfred P. (1984), "Warlords and Holy Men", New History of Scotland, Edinburgh: Edward Arnold (Publishers) Ltd.
- Stokes, W. (1890), "On the Linguistic Value of the Irish Annals", Transactions of the Philological Society of London, 21: 365?433, doi:10.1111/j.1467-968x.1990.tb01251.x, retrieved 8 February 2010
- Virgil, Aeneid, retrieved 14 July 2014
- Watson, W.J. (1926), Celtic Place Names of Scotland, Birlinn
- Williams, I. (1961), Y Gododdin, Cardiff: University of Wales Press
- Woolf, Alex (1998), "Pictish matriliny reconsidered", The Innes Review, 49 (2): 147?167, doi:10.3366/inr.1998.49.2.147, retrieved 17 December 2012
- Woolf, Alex (2001), Lynch, Michael (ed.), "Constantine II", The Oxford Companion to Scottish History, Oxford: Oxford University Press, p. 106
- Woolf, Alex (2007), "From Pictland to Alba 789?1070", The New Edinburgh History of Scotland, Edinburgh University Press, vol. 2
- Zimmer, H. (1898), "Matriarchy among the Picts", in Henderson, G. (ed.), Leabhar nan Gleann, Edinburgh: Norman Macleod, retrie