Otto Alscher
(
Perlasz
,
1880
.
januar 8.
?
Zsilvasarhely
,
1944
.
december 29.
)
romaniai
nemet
iro, az irodalomtortenetben mint "
Magyarorszag
nemet kolt?jet" emlitik.
[2]
[3]
Apja Otto Alscher volt, aki harom gyermeke kozul ? volt a legid?sebb.
[2]
1891
-ben a csalad
Orsovara
koltozott, ahol apja megnyitotta a terseg els? fenykepeszeti m?termet. Otto
1904
-ben vette felesegul az ovon? Leopoldine Elisabeth Amont (masik neven
Else Alscher
, aki maga is foglalkozott irodalommal). Hazassagukbol harom gyermek szuletett. Alscher kes?bb elhagyta csaladjat, s egy nala husz evvel fiatalabb tanarn?vel, Elisabeth Amberggel elt egyutt, akit?l ot gyermeke szuletett.
Alscher
magyar
iskolaba jart.
[2]
1898
-ban mint grafikus
[3]
vegzett a
Hohere Graphische Bundes-Lehr- und Versuchsanstalt
-ban
Becsben
. Kozel allt a termeszethez, tisztelte
Nietzschet
, valamint kapcsolatban allt a becsi
bohem
tarsasaggal. Iro es ujsagiro lett, hazassaga utan hazat epitett Orsova mellett, ahol elt s dolgozott.
1911
-t?l
Budapesten
dolgozott mint ujsagiro. Tobb lapnak is munkatarsa volt, peldaul a
Pester Lloyd
-nak, s egy ideig vezet? tisztseget toltott ben a
Budapester Tageblatt
-nal, ahol olyan nemet szerz?ket nepszer?sitett, mint peldaul
Nikolaus Schmidt
,
Johann Eugen Probst
vagy
Adam Muller-Guttenbrunn
.
1915
-ben katonai szolgalatra hivtak be. Kezdetben tamogatta az
haborut
, kes?bb azonban haboruellenesse valt. Frontszolgalat utan
1916
-ban
malaria
miatt leszereltek,
[2]
ezutan a sajtoban dolgozott.
1918
-tol a
Banater Bauernblatts
szerkeszt?je volt,
[4]
kes?bb a
Belgrader Zeitung
, majd
1919
-t?l a budapesti
Deutschen Tageblatt
szerkeszt?je lett.
[2]
Tagja volt a
Deutschen Volksrat
-nak (Nemet Neptanacs),
[3]
amelyben a magyarorszagi nemet kisebbsegek jogaiert, valamint a
Bansag
Romaniahoz valo csatolasaert kampanyolt.
Politikai okokbol el kellett hagynia a f?varost, es a
temesvari
Deutsche Wacht
majd a
Schwabische Volkspresse
cim? lapoknal dolgozott.
[2]
Itt
Franz Xaver Kappus
-szal kozosen a regio germanizmusanak egyik szoszoloja volt.
[2]
A romaniai nemet etnikai csoport m?vel?desi kamarajanak
1943
.
januar 16
-an, Temesvaron rendezett unnepsege alkalmabol
Andreas Schmidt
volksgruppenfuhrer, a nepi nemetek vezet?je kituntette.
[5]
Ezutan visszatert videki hazaba.
[2]
A
masodik vilaghaboru
alatt Romania az
1944
. augusztusi kiralypuccs utan a
szovetsegesek
oldalara allt. Alschert ez ev szeptembereben
Marosvasarhelyre
internaltak, ahonnan oktoberben megszokott, csaknem 100 kilometert setalt hazaig, de Orsova belvarosaban ismet letartoztattak, s rovid id? mulva a zsilvasarhelyi internalotaborban meghalt.
M?veire a termeszet iranti szeretet jellemz?. A
Stromungen ? Sieben Erzahlungen neuerer Dichter
(1919) cim? antologiaban szerepel
Die Hunde
cim? novellaja, amely egy sarkvideki expediciot ir le, a kutatok es a szanhuzo kutyak egyuttm?kodesenek kudarcat annak tulajdonitja, hogy az emberek nem ismeriok sem a tajat, sem a
kutyak
termeszetet.
[6]
1917
-ben jelent meg els?, allatmeseket tartalamzo kotete a
Die Kluft, Rufe von Menschen und Tieren
amelyhez
Hermann Hesse
irt el?szot. 1919-
1920
-ban a becsi
szecesszio
esztetikai-etikai normait kovette
Kampfer
cim? regenyevel.
[7]
Tiergeschichten.Tier und Mensch
cim? kotete az emberek es az allatok kozti kapcsolatot dolgozza fel,
Jack London
munkaihoz hasonlo stilusban.
1936
-ban Alschert kritizaltak Nietzsche ideologiailag nem megfelel? ertelmezese miatt, emiatt a kiado elutasitotta
Zwei Morder in der Wildnis
cim? regenye megjelenteteset, noha az korabban folytatasokban mar publikalasra kerult.
- Zigeuner
, Langen Verlag, Munchen, 1914
- Wie wir leben und lebten
, Kulturverband Timisoara-Temeschburg, 1915
- Die Kluft. Rufe von Menschen und Tieren
, Langen Verlag, Munchen, 1917
- Belgrader Tagebuch. Feuilletons aus dem besetzten Serbien
1917?1918, Kriterion-Verlag, 1975
- Tier und Mensch
, A. Langen, Munchen 1928
- Zwischenspiel im Mondschein. Tiergeschichten
, Jugendverlag Bukarest, 1967
- Die Straße der Menschen und andere Erzahlungen
, Literaturverlag Bukarest, 1968
- Gogan und das Tier
, Kriterion-Verlag, Bukarest, 1970
- Der Lowentoter. Ein Urweltroman
, Kriterion-Verlag, Bukarest 1972
- Das Ratsel eines Wolfes
, Ion-Creang?-Verlag, Bukarest, 1975
- Tier- und Jagdgeschichten
, Kriterion-Verlag, Bukarest, 1977
- Der Weg aus den Waldern. Tier- u. Jagdgeschichten
, Ion-Creang?-Verlag, Bukarest, 1980
- Belebte Nacht. Tier- und Jagdgeschichten
, Kriterion-Verlag, Bukarest, 1981
- Erzahlungen
, Verlag Landsmannschaft der Banater Schwaben, Munchen, 1995,
ISBN 973-97541-2-0
- Die Barin. Natur- und Tiergeschichten aus Siebenburgen
Verlag Natur + Text, Rangsdorf, 2000,
ISBN 978-3-9807627-0-0
- Ich bin ein Fluchtling
, Roman, Wentworth PR, 2918,
ISBN 978-0341544845
- ↑
a
b
Otto Alscher,
https://www.babelio.com/auteur/-/325665
- ↑
a
b
c
d
e
f
g
h
Kulturportal West Ost | Alscher, Otto
Archivalva
2020. december 30-i
datummal a
Wayback Machine
-ben
Archivalt masolat
. [2020. december 30-i datummal az
eredetib?l
archivalva]. (Hozzaferes: 2021. januar 6.)
- ↑
a
b
c
Osterreichisches Biographisches Lexikon:
Otto Alscher
- ↑
Klaus Popa:
Alscher Otto (1880-1945).
In: Volkisches Handbuch Sudosteuropa, 2012.
- ↑
Sudostdeutsche Tageszeitung (Hermannstadt und Temeschburg)
16; Folge vom 22. Januar 1943, S. 4. In: Klaus Popa:
Alscher Otto (1880-1945).
In: Volkisches Handbuch Sudosteuropa, 2012.
- ↑
Die Hunde.
In: Hermann Hesse, Richard Woltereck (Hrsg.):
Stromungen
, Verlag der Bucherzentrale fur deutsche Kriegsgefangene, Bern, 1918.
- ↑
Helga Korodi:
Otto Alschers Wanderung durch die Karpaten Kakaniens
, 2012
Archivalt masolat
. [2020. december 30-i datummal az
eredetib?l
archivalva]. (Hozzaferes: 2021. januar 6.)
- Ez a szocikk reszben vagy egeszben az
Otto Alscher
cim? nemet Wikipedia-szocikk
ezen valtozatanak
forditasan alapul.
Az eredeti cikk szerkeszt?it annak laptortenete sorolja fel. Ez a jelzes csupan a megfogalmazas eredetet es a szerz?i jogokat jelzi, nem szolgal a cikkben szerepl? informaciok forrasmegjelolesekent.