A Wikipediabol, a szabad enciklopediabol
Leonardo Leo
(sz.
Lionardo Oronzo Salvatore de Leo
;
San Vito dei Normanni
,
1694
.
augusztus 5.
?
Napoly
,
1744
.
oktober 31.
)
italiai
barokk
zeneszerz?
.
Elete es munkassaga
[
szerkesztes
]
Leonardo Leo 1694-ben San Vito degli Schiavoniban szuletett (mai neven San Vito dei Normanni). A tartomany akkoriban a
Napolyi Kiralysag
resze volt. Zenei tanulmanyait 1703-ban kezdte a
napolyi
Conservatorio della Pieta dei Turchini falai kozott.
Francesco Provenzale
es
Nicola Fago
tanitvanya volt. Feltetelezhet?n vett orakat
Alessandro Scarlattitol
is, de az ? stilusa nem gyakorolt nagyobb hatast kes?bbi m?veszetere. Els? ismert kompozicioja 1712-b?l szarmazik
L'infedelta abbattuta
cimmel. A darabban egy
szent
eletet dolgozta fel.
1714-ben mar egy
operaval
allt el? az udvari szinhaz szamara
Pisistrato
cimmel, amelyet a korabeli kritika igen nagyra ertekelt. Ezutan tobb poziciot is elnyert a kiralyi
kapolnaban
, a komponalast pedig tovabb folytatta es kozben a napolyi
konzervatorium
tanara is lett. 1722-ben tobb
komikus
jelenetet komponalt
Francesco Gasparini
Bajazett
cim?
vigoperajaba
, majd a kovetkez? evben egy sajat
opera buffaval
allt el?
La’mpeca scoperta
cimmel. A darab
napolyi nyelvjarasban
irodott.
1739-ben mutattak be leghiresebb komikus operajat
Amor vuol sofferenze
cimen, de legnagyobb sikert a
La Finta Frascatana
cim? darabbal erte el. Mintegy 30 operat komponalt, es nemcsak a vigopera, hanem az
opera seria
m?fajaban is figyelemremelto darabokat alkotott. Ezek a m?vek a korabeli
napolyi opera
jellegzetessegeit viselik magukon. A szerz? sajatossaga az
ariak
ellenpontos
kidolgozasa es a gondos szolamtechnika. Az opera seriakat esetenkent komikus elemekkel tarkitja es bevezeti bennuk a
korus
hasznalatat is. Az
intermezzok
es a zenes
komediak
viszont az opera seria hatasat tukrozik. Operanyitanyai a
klasszicizmus
szimfonizmusanak el?futarai.
Operai mellett tobb
oratoriumot
is irt. Legkevesebb hat m? minden ketseget kizaroan az ? munkaja, a tobbi darab szerz?sege vitatott. Az emlitett hat darab napolyi es
bolognai
el?adasokra keszult, es sajnos csak harmojuk zeneje maradt fent. Oratoriumaiban Alessandro Scarlatti oratoriumhagyomanyait folytatja. Ezenkivul jelent?s
egyhazzenei
kompoziciokat is az utokorra hagyott. 1739-ben jelent meg
Miserere
concertato a due cori
cim? gy?jtemenye, amely 50
zsoltar
megzenesitest tartalmaz, ket negyszolamu korusra es
basso continuora
. A korusreszek szabadon kezelt
recitativokkal
valtakoznak. A darabok modernizalt
Palestrina
-technikaja pelda ertek? a
18. szazadi
napolyi
egyhazi zeneszerz?k
szamara. A gy?jtemeny nagyon nepszer? volt es Palestrina mellett ezt tekintettek a regi italiai egyhazzene modelljenek.
1744-ben, otveneves koraban halt meg Napolyban, tekintelyes eletm?vet hagyva maga utan.
- Sofonisba
1719
- Cajo Gracco
1720
- Bajazette
1722
- Tamerlano
1722
- Timocrate
1723
- Zenobia in Palmira
1725
- Astianatte
1725
- La somiglianza
1726
- L'Orismene, overo dagli sdegni gli amori
1726
- Ciro riconosciuto
1727
- Argene
1728
- La zingara
1731
- Intermezzi per l'Argene
1731
- Catone
1732
- Amore da senno
1733
- Emira
(con intermezzi di Ignazio Prota, 1735
- La clemenza di Tito
1735
- Onore vince amore
1736
- La simpatia del sangue
1737
- Siface
1737
- Festa teatrale
1739
- La contesa dell'Amore e della virtu
1740
- Alessandro
1741
- Demoofonte
1741
- Andromaca
1742
- Vologeso
1744
- La finta Frascatana
1744
- Amor vuol sofferenza
- Artaserse
- Lucio Papirio
- Arianna e Teseo
- L'Olimpiade
- Evergete
- Il matrimonio anascoso
- L'Alidoro
- Alessandro nell'Indie
- Il Medo
- Nitocri, regina di egitto
- Il Pisistrato
1714
- Il trionfo di Camillo
- Le nozze di Psiche
- Achille in Sciro
- La’mpeca scoperta
1723
- Ez a szocikk reszben vagy egeszben a
Leonardo Leo
cim? francia Wikipedia-szocikk forditasan alapul. Az eredeti cikk szerkeszt?it annak laptortenete sorolja fel. Ez a jelzes csupan a megfogalmazas eredetet es a szerz?i jogokat jelzi, nem szolgal a cikkben szerepl? informaciok forrasmegjelolesekent.
- Gerhard Dietel: Zenetortenet evszamokban I. A 2. szazadtol 1800-ig, Springer, Bp., 1996, 352., 362., 385. o.