A
kendzsucu
(?術 ?kardtechnikak”) a
japan
kardvivas regi m?veszete. Kozvetlenul a modern
kendo
?senek tekinthet?. F? kulonbseg az edzes modszereben, eszkozeiben es celjaban talalhato. A kendzsucu magaban foglalja a tenyleges, elet-halal jelleg? vivast, es az erre valo felkeszulest is. A kendzsucut, pontosabban annak kotott formagyakorlatait, altalaban fakardokkal, ritkaban eles acelkarddal, vagy bambusz
sinai
-val gyakoroltak. A kendzsucu celja a tenyleges, gyakorlatban hasznalhato vivotudas, es az azon keresztuli szellemi fejl?des elerese. Bar az el?bbi szuksegszer?sege, es a modern korban valo hasznalhatosaga megkerd?jelezhet?, a kendzsucutol azonban megis elvalaszthatatlan.
Japanban a harcaszat es a harci technikak oktatasanak kezdetet a
X. szazadra
teszik a kutatok. A kardvivas ? japanul kendzsucu ? szervezett oktatasa is ekkor jelent meg el?szor. Els?sorban a katonak kasztjanak tagjai kezdtek el foglalkozni vele, hiszen a leghatasosabb tamadasok es vedekezesek ismerete eletuk megmenteset jelentette egy csatamez?n lezajlott osszecsapasban. Ekkoriban meg nem beszelhetunk kendzsucu-iskolakrol es stilusokrol, az osszes, harcteri m?veszetet nagy kozos edz?kozpontokban gyakoroltak, a foldesurak birtokain. Ezt a kepzpesi modot, illetve az ekkor formalodo
szamuraj
szellemiseget (a kes?bbi
Busidot
) neveztek Kjuba no micsinek, azaz az "Ij es Lo utjanak".
Kes?bb, ahogy kialakult a harcteri fegyverhasznalat mellett a hetkoznapi, "civil" fegyverviseles szokasjoga, kialakultak a specialisan vivassal foglalkozo iskolak is. A gyakorlasokat a legjobb kardvivok vezettek, akik sajat ?titkos” stilusukat, vagy iskolaikat egy arra jellemz? nevvel illettek. Ezek vagy az illet? harcos nevet, egy csaladhoz tartozasat, egy regebbi stilus nevenek tovabbvitelet, vagy vallasi kot?dest mutattak.
A japan kardvivas negy, ugynevezett tradicionalis alapokon allo iskolara epult:
A kardm?veszeteket altalaban ket nagy teruletre osztjak: az egyik a Szen-ha Kendzsucu, a karddal valo alapvet? kikepzesen alapszik, a masik pedig a Rju-ha Kendzsucu, ami a harcvezetes es a katonai strategia magas magas szint? elsajatitasat foglalja magaban. A kard egyre tobbszor a japan harcos szimbolumakent jelent meg, es elkezd?dott a harcag mestereinek kitanitasa, akik tul a harci formakon, ellenfelek ellen is kialltak. A kendzsucu-iskolakat az elter? allasok es tartasok
(kamae)
kulonboztettek meg egymastol, mikozben a rju mesterei egyre tobb technikat es taktikat talaltak fol.
A kendzsucu gyakorlasa soran kezdetben vagy igazi kardot (
ken
t), vagy pedig fabol keszult gyakorlokardot (
bokuto
t) alkalmaztak. A Maniva Nen rju es a Sinkage rju edzesein
fukuro sinait
alkalmaztak, a serulesek elkerulese erdekeben. A
Dzsikisin Kage-rju Kendzsucu
az els? rjuk egyike volt, amiben 1711 korul a sinaival valo gyakorlast mint kotelez? treningmodszert vezettek be. Egyik mestere, Jamada Heizaemon el?szor kezdett kiserletezni egy ved?oltozettel (
bogu
), ami a fejet es az alkart fedte. Kovet?i osszekotottek ezt a ved?felszerelest a
sinai-geikoval
, a Dzsikisin Kage-rjuban. Ez az edzesmod jelenti a mai
kendo
alapjat.
A kendzsucuban kiemelt szerepe van a formagyakorlatoknak. Ezek nem csupan betanult, "ures" formak, hanem olyan gyakorlatok, mondhatni "mozgo tankonyvek", melyek magukban hordozzak az adott stilus tudasanyagat. A formagyakorlatok, japanul katak, olyan osszetett mozdulatsorok, melyek valtozatos harci helyzeteket imitalva avatjak be a gyakorlot a stilus technikaiba es szellemisegebe. A legtobb kendzsucu iskolaban kulonboz? katak szolgalnak az alapok, vagy is a kihon betanitasara (allasok, lepes, tamadasok es vedesek, tavolsag erzekeles), illetve kulon, magasabb szint? gyakorlatok a tenyleges harci technikak elsajatitasara, amik egyszer?en nem m?kodnek a kihon-katak pontos ismerete nelkul.
A regi id?kben, vagy is meg a kendo kialakulasa el?tt, az iskolak mindossze nehany formagyakorlattal rendelkeztek, az edzesek ezek veg nelkuli ismetleseb?l alltak. Ahogy a tanitvany haladt el?re, a folytonos es allando ismetlest meg-meg szakitottak kuzdelmek, altalaban a mesterrel, vagy valamely magasabb szint? tanitvannyal, melyekb?l a mester lesz?rte tanitvanya felkeszultseget. Id?vel, amikor a stilus katait a tanitvany teljesen es tokeletesen elsajatitotta, akkor a mester egy vizsgaval (melyben fontos szerepe volt a kuzdelemnek is) probara tette a tanitvanyt, majd kiallitott szamara egy szintjenek es tudasanak megfelel? diplomat.
Ahogy azonban kialakult a kendoban is jol ismert ved?felszereles, a kendzsucu oktatasa is nemikepp atalakult. A 19. szazadra a katak gyakorlasa jol elkulonult a szabad kuzdelemt?l, s el?bbi mar csak a kezd?bb szint? tanitvanyok feladata volt, mig a szabad kuzdelmet csak a magasabb, halado szint? tanitvanyok ?ztek. Ez az alabbi modon nezhetett ki: a kezd? gyakorolok tanultak a klasszikus katakat, a haladobbak mar
boguban
gyakoroltak ugyan ezeket, amikor is teljes er?vel kellett vegrehajtaniuk a technikakat. Ennek legmagasabb szintje volt az, amikor a szemben allo tanitvanyok mar a tanult technikakat egyre kotetlenebbul alkalmazhattak. Ez azt jelenti, hogy meghatarozott tamadasra kellett valamilyen szabadon valaszthato, de korabban tanult megoldassal valaszolniuk. A tanitvanysag legmagasabb szintje az volt, amikor mar mind a tamadasok, mind a vedekezesek es ellentamadasok is teljesen szabadon valasztottak es vegrehajtottak voltak, vagy is elerkeztunk a tenyleges szabad kuzdelemhez.
A
kendo
19. szazadi kialakulasa es a modernizalodo Japanban valo egyre gyorsabb ternyerese (a modern id?k kihivasaival karoltve), fokozatosan hatterbe szoritottak a kendzsucut. Az Edo-kor vegenek mint egy 5-700 kendzsucu iskolaja az 1940-es evekre 20-30 darabra csokkent. A haborus vereseg, es a harci m?veszetek (atmeneti) betiltasa tovabb gyengitette ezt a fajta m?veszetet, s mara csupan nehany ?si iskola maradt fenn. Ennek a tendencianak megfelel?en alakult a kendzsucu oktatasi iranyvonala is az egyes iskolakban. A cel az iskolak tulelese lett, a kuzdelmek teljesen hatterbe szorultak. A legtobb kendzsucu iskolaban szinte csak is a formagyakorlatokat (mint az adott iskolak "lenyeget", "magjat") gyakoroltak, a szabad kuzdelmet, hogy az ne veszelyeztesse az eredeti tanitasok fennmaradasat, teljesen kivettek a tananyagbol. Ugyanakkor elkezdtek egyes formagyakorlatok az adott stilusokon kivul is terjedni, sok karate, aikido vagy kendo edzesen latni kendzsucu iskolak egy-egy gyakorlatat.
Ez az "irany" egeszen a mai napig tart, bar egyes mesterek mar elkezdtek felismerni ennek hibait is. Mivel a gyakorlatok csupan felkeszitettek a tenyleges kuzdelemre, annak nem-gyakorlasa pont a formak egyik fontos elemet vette ki, s alakitotta at a gyakorlatokat ures "babba". Ezek utan, nehany eve kezdtek el egyes iskolakban ujra bevezetni a boguban valo gyakorlast, meghozza a 19. szazadi metodus szerint. Ezzel ujra "tartalommal", "elettel" telt meg a kendzsucu.
Emellett a kendzsucuban is attertek a kju es dan fokozatok szerinti rendszerre, mellyel valamelyest egysegesitettek az iskolakat, s az egyes iskolak mesterei es gyakorloi szamara felmerhet?ve valtak egymas kepessegei - szemben a korabbi rendszerrel, ahol minden iskola maganak allapitotta meg a fokozatait.
Kendzsucu-stilusok hazankban
[
szerkesztes
]