Georgij Jevgenyevics Lvov
(
Drezda
,
1861
.
november 2.
?
Boulogne-Billancourt
,
1925
.
marcius 7.
) orosz politikus.
1905-t?l a
kadet
part tagja, 1906-tol kepvisel?je az
Allami Dumaban
.
Reszt vett az 1908-as pragai szlav kongresszuson mint Oroszorszag kuldotte.
[7]
Az
1917-es februari orosz forradalom
gy?zelme utan az Ideiglenes Kormany miniszterelnoke es belugyminisztere.
Kivalasztasanak egyik meghatarozo szempontja lehetett, hogy mint a Zemsztvok es Varosok Uniojanak vezet?jer?l el lehetett mondani, hogy az egesz tarsadalmat kepviseli.
[8]
Az Ideiglenes Forradalmi Kormanyban
[
szerkesztes
]
A miniszterek els?sorban a kadetok (alkotmanyos demokratak) es az oktobristak (alkotmanyos monarchistak) soraibol kerultek ki.
[9]
Kormanyprogramjanak ket legfontosabb pontja a haboru folytatasa es az Alkotmanyozo Nemzetgy?les miel?bbi osszehivasa volt. A Lvov-kormany allaspontja szerint ugyanis orosz reszr?l a carizmus megbuktatasa es a forradalom gy?zelme utan a haboru elvesztette imperialista jelleget es forradalmi honved? kuzdelemme valtozott.
[10]
A kormany ugyanakkor ? meg marcius folyaman ? elismeri a finn alkotmanyossagot es Lengyelorszag onallosagat, tovabba autonomiat ad a lett lakossagu teruleteknek. Aprilis 2-an pedig kormanyrendelettel eltorolnek tobb nemzetisegi es vallasi megkulonboztetest, garantalva a birodalom nepei es vallasfelekezetei ? koztuk a zsidosag ? torveny el?tti egyenl?seget. Masnap varosi es kozsegi helyi valasztasokat tartanak, altalanos valasztojog alapjan.
[11]
A tarsadalmi es bels? politikai ellentetek, feszultsegek miatt majus elejere kormanyvalsag alakult ki, amelynek kovetkezteben a kormany ket jelent?s, de konzervativ politikusa,
Pavel Miljukov
es
Alekszandr Gucskov
lemondasra kenyszerult.
A majus elejen ujjaalakult kormany tiz polgari es hat szovjet miniszterb?l alakult meg, tehat egy nagykoaliciora tamaszkodhatott. A kormany megnovekedett esellyel lathatott volna a legeget?bb feladatok megoldasahoz.
[9]
Junius 27-en szeptember 17-ere ki is irta az alkotmanyozo gy?lesi valasztasokat.
[12]
Lvov herceg azonban, amikor ugy erezte, hogy sikerult kormanyat stabilizalni, kulpolitikai sikerekkel is ala kivanta tamasztani torekveset. Ebben a had- es tengereszeti miniszterre tett Kerenszkij szemelyeben jo partnerre talalt, aki 1917 juniusaban Bruszilov tabornokot egy ujabb offenziva meginditasara utasitotta. Az akcio viszont csufos kudarccal vegz?dott.
[13]
A
Kerenszkij-offenziva
kudarca es a juliusi baloldali tuntetessorozat utan julius 22-n lemondott.
Az Ideiglenes Kormany a megalakulasatol kezdve er?tlennek bizonyult Oroszorszag vezetesere. Nem rendelkezett hozza sem kell? onbizalommal, sem pedig vilagos programmal. Torekedett ugyan egy demokratikus, polgari rendszer kiepitesere (deklaralta az emberi szabadsagjogokat, illetve az orszag nepeinek szabad onrendelkezeset), am a harom leglenyegesebb kerdest keptelen volt rendezni: az alkotmanyozo nemzetgy?les osszehivasat, a foldreform vegrehajtasat, tovabba a haboru befejezeset. A kormanyf?, Lvov herceg gyenge kez? politikus volt, akire a sajat kabinettitkara,
Vlagyimir Nabokov
, a vilaghir? iro edesapja igy emlekezett vissza: ?Egyetlen alkalomra sem emlekszem, amikor Lvov a tekintely hangjan szolt volna, vagy hatarozottan folemelte volna a hangjat… maga volt a megtestesult passzivitas.”
[14]
A demokraciarol azt vallotta, hogy abban minden politikai dontest a kozvetlenul erintettek hoznak meg, a kormany szerepet pedig csupan nyilvantarto hivatalnak tekintette.
[8]
A lemondast kovet?en
[
szerkesztes
]
A
bolsevik
hatalomatvetel utan letartoztattak, de sikerult megszoknie, majd Franciaorszagba emigralnia.
A parizsi beketargyalason Oroszorszag kepviseleteben fellepni kivano tanacskozo testulet elnoke lett.
[15]