A
Dinara
hegyseg
Horvatorszagban
,
Bosznia-Hercegovina
hataran
, a
Dinari-hegyseg
resze.
A Dinara-hegyseg neve, melyr?l az egesz Dinari-hegysegrendszer a nevet kapta
illir
eredetre megy vissza. Ennek alapja az illir
?dendu” (hegy)
f?nev, melyb?l az illir
?dindari” (hegylakok)
kifejezes szarmazik.
[1]
A tagabb ertelemben vett Dinara-hegyseg (nevezhetjuk Dinara hegylancnak vagy Dinara-Kame?nica hegylancnak is) a
Velebit-hegyseg
utan a maga csaknem szaz kilometerevel a Dinari-hegyseg masodik leghosszabb hegylanca. A Dinari-hegyseg tobbi reszehez hasonloan eszaknyugat-delkeleti iranyban az Una forrasatol es Li?ka Kaldrma teruletet?l egeszen Bu?ki blatoig es Tijarica faluig huzodik. Az eszaki-eszakkeleti oldalan a Grahovsko polje, eszakkeleti es keleti oldalan a Livanjsko polje, a Dinari-hegyseg legnagyobb karsztmezeje talalhato. Delr?l a Cetinsko es a Pa?ko polje, valamint a valamivel nagyobb Vrli?ko polje, a Cetina-folyo es a Peru?a-to valasztja el a Svilajatol. Delnyugaton es nyugaton a Grab, Buti?nica es Kr?i? folyok talalhatok. A Dinara mar az okortol fogva a termeszetes hatart kepez Dalmacia es Bosznia kozott. A mai hatar Horvatorszag, valamint Bosznia-Hercegovina kozott szinten a Dinara-hegyseg legmagasabb reszein halad at. A hegyseg legmagasabb csucsa Veliki Troglav (1913 m) Bosznia-Hercegovina teruleten talalhato.
A hegyseg delnyugati (dalmaciai) lejt?ire gyakran eljutnak a tengerparti, mediterran legkori hatasok, mig eszaki es eszakkeleti reszei mar a Dinari-hegyseg klasszikus kontinentalis eghajlatu kozponti ovenek reszet kepezik.
A Dinara hosszu hegylancat a f?bb keresztiranyu nyergek 5 egysegre osztjak:
A legeszakibb tomb az Ilica (1654 m), mas neven Ujilica vagy Vilica, amely eszaknyugaton Una folyo forrasa, delkeleten pedig a Knin ? Grahovo (Bosansko Grahovo) atjaro kozott helyezkedik el.
A Dinara (1831 m) a Knin ? Grahovo uttol Uni?te telepules volgyeig es a Privija nyeregig huzodik.
A Troglav (1913 m) a Dinara-hegyseg legmagasabb gerince, delnyugatra a Vaganj ? Prolog nyeregig terjed.
A Kame?nica (1855 m), a Vaganj ? Prolog nyeregt?l a Bu?ki blato es
Vo?tane
kornyekeig.
A Tovarnica (1285 m) a Dinara-hegyseg legdelebbi hegye Vo?tanetol delkeletre huzodik.
A szakirodalomban Dinara-hegyseg negy reszre osztasa is gyakran megtalalhato, mivel ez a felosztas figyelmen kivul hagyja a Tovarnicat, mint ennek a hegysegnek a kulonallo hegyseget.
Bar az egesz hegyseg legmagasabb csucsa a Veliki Troglav, a hegylanc leghiresebb resze a sz?kebb ertelemben vett Dinara-hegy Sinjal nev? legmagasabb (1831 m) csucsaval, amely egyben Horvatorszag legmagasabb csucsa. A hegycsucs nevekent a Sinjal helyett gyakran hasznaljak a Dinarat, mely ilyen neven is gyakran megtalalhato a terkepeken es a kiadvanyokban.
A Dinara kozeps? es delkeleti reszei (Bat, Troglav, Kame?nica) tobbnyire sziklasak, fuvesek, kiterjedt legel?kkel rendelkeznek, mig az erd?s teruletek tobbsege az Ilica es a keskenyebb Dinara hegyeken talalhato.
A meszk? szerkezete miatt a Dinara hegyvidekein nincsenek vizfolyasok vagy jelent?sebb forrasok, kiveve az eszaki hegylab viznyel?jet es a deli hegyaljaban talalhato forrasokat. A leghiresebb es legb?viz?bb forras a hegyseg deli labanal a
Cetina
-folyo forrasa. A Krka? folyo nyaron kiszarado Kr?i?-mellekfolyoja szinten a Dinara-hegy alatt fakad.
A hegysegben ered? legjelent?sebb vizfolyas a Cetina-folyo, amely 105 km megtetele utan
Omi?
kozeleben omlik az Adriai-tengerbe. A Cetina 385 m magassagban fakad a Dinara-hegy delkeleti lejt?i es Troglav nyugati lejt?i kozott, Vrlikatol 7 km-re eszakra, Cetina falu kozeleben, melyr?l a folyot is elneveztek. A Cetina forrasa egy tobb mint szaz meter mely karsztforras.
Vrlika
kozeleben talalhato a Peru?ko-to, amelyet a Cetina gatjaval mestersegesen hoztak letre 25 km-re a forrastol lefele. A to utan a folyo athalad a karsztvideken es a Sinjsko poljen Sinj varos fele.
Gardun
alatt a Cetina
Trilj
varos kozeleben elhagyja Sinjsko poljet, belep a szurdokvolgybe es delre folyik tovabb. A szurdok felett talalhato a
Nutjak
-er?d. A szurdok partjai egyre kozelebb kerulnek egymashoz, itt a folyo mely es lassu folyasu. Regebben a viz gyorsabban folyt es szamos malmot forgatott, de id?kozben a gatak lelassitottak. A
Bisko
kozeleben lev? Cetina delkelet fele fordul, onnan pedig az A1-es autopalyat koveti.
?estanovac
kozeleben ismet del fele fordul, elhalad az autopalya alatt, majd nem sokkal kes?bb a Mosor korul
Zadvarje
kozeleben megfordul es nyugat fele halad tovabb. Omi?nal az Adriai-tengerbe omlik. Medencejenek terulete 3700 km2.
A Peru?ko-to egy mesterseges viztarozo, amelyet a Cetina-folyon lev? Peru?a-gat epitesevel hoztak letre. A Peru?ko Horvatorszag harmadik legnagyobb tava, amelynek terulete korulbelul 15 km2, 65 m-es melysegevel pedig az els? harom kozott van az orszagban (a to melysege az es?s evszakban a gat miatt nagymertekben valtozik). A gat megepitese szabalyozta a Hrvata?ko es a Sinjsko polje arvizvedelmi rendszeret, valamint a Peru?a, đale es Zaku?ac vizer?m?vek (a Horvat Koztarsasag legnagyobb vizer?m?ve) m?kodeset. Az elarasztas el?tt a to terulete reszben lakott volt, a kornyek gazdag volt erd?kben, szantokban, retekben es sz?l?ultetvenyekben. A gazdasagi epuletek kozul pedig ezen a teruleten sok malom, folyami raknevel? telep es meg egy kis vizer?m? is volt. A foldeket allamositottak, nagy reszuknek elveszett az erteke. A terulet elarasztasaval a lakossag nagy resze a Svilaja, Dinara es Debeli brdo hegyseg magasabb teruleteire koltozott, a lakossag egy resze pedig elkoltozott err?l a videkr?l. A terulettel egyutt a dragovi?i kolostor is viz ala kerult, neha alacsony vizallas mellett epuletei meg kiemelkednek a to melyeb?l. A delszlav haboru soran a valaha mert legmagasabb vizallas idejen a JNA katonai robbantassal probaltak lerombolni a gatat, de a horvat hadsereg gyors beavatkozasa megakadalyozta a totol lefele fekv? falvak elarasztasat es ezzel sok embereletet mentett meg.
A rendelkezesre allo adatok szerint a Dinara-hegyseg teruleten mintegy 750 novenyfaj talalhato, amelyek kozul tobb mint 110 kulon vedett, 55 pedig endemikus. A hegyvideki gyepteruleteken a novenyvilag olyan fajokat tartalmaz, mint a ludf?, a bekaszem, a dalmat harangvirag, a sas, a havasi gyopar, a veronto pimpo, a kozonseges feny? es a borzas havasszepe. A ritka erd?kben a k?ris, a molyhos tolgy, a kocsanytalan tolgy es a juhar dominal, mig a nagyobb magassagokban a bukk, a boroka, a jegenyefeny?, a hegyi feny? es az erdei feny? jellemz?. Olyan helyeken, amelyek kedvez?ek a szamara megterem a malna, a vadszeder, a som es az erdei szamoca.
A hegyseg novenyzeteben er?sen megmutatkoznak napsuteses es arnyekos oldalak ellentetei. A tobbnyire napos dalmaciai oldal altalaban csupasz karsztos, sziklas, ritkan elszortan xerophil (szaraz kornyezetben el? es szarazsagnak ellenallo) erd?kkel es ritkas oazisokkal. Az arnyekos oldalon pedig tobbnyire vegyesen bukk- es feny?erd?k talalhatok kisebb borokasokkal. A lekoptatott csucsokon es a koztuk lev? hatalmas hullamzo volgyeken hegyi legel?k vannak. A keves mez?gazdasagi noveny az elkeritett teruleteken talalhato.
A Dinara kornyeki madarfajok kozul tobbek kozott emlitest erdemel a kozonseges facan, a furj, a havasi fulespacsirta, a piroslabu canko, vagy szalonka, a harkaly, a fulemulesitke, a nagyobb ragadozok kozul pedig a szirti sas, a kigyaszolyv es a szurke solyom. Neha latnak fakokesely?t is, valoszin?leg a Cres feletti repulese kozben. Ornitologiai szempontbol a Dinara-hegyseget a Peru?a-to, valamint a Cetina es a Krka vizgy?jt? medencejet a vadon el? madarak vedelmer?l szolo unios iranyelvnek megfelel?en kulonleges vedelem alatt allo terulette nyilvanitottak.
A hegyseg teruleten az eml?sok kozul, barnamedvek, farkasok, hiuzok, vadmacskak, rokak, vaddisznok, borzok, nyulak es nehany veszelyeztetett endemikus faj, dinari egerek es ?spockok laknak. A Dinara teruleten mintegy 15 gyik-, kigyo- es ketelt?faj el, amelyek kozul tobb veszelyeztetett az eletter csokkenese miatt. Ilyenek a rezsiklo, a balkani haragossiklo, a homoki vipera, a foltos szalamandra, a
kozonseges labatlangyik
, a parlagi vipera es az alpesi g?te.
- ↑
Kiss Lajos:Foldrajzi nevek etimologiai szotara Budapest 1978.