한국   대만   중국   일본 
Pesti Hirlap, 1933. december (55. evfolyam, 273-296. szam) | Arcanum Ujsagok

Pesti Hirlap, 1933. december (55. evfolyam, 273-296. szam)

1933-12-01 / 273. szam

a TOROK FERENC. IRTA: URMANCZY NANDOR. Torok Ferenc hatvanharom eves falusi ple­banos Csikkarcfalvan, Szekelyorszagban. A haboru el?tt fuggetlensegi kepvisel? volt. Csen­des kepvisel? volt. Nem volt kozbeszolo, moz­golodo, mindenaron szerepelni akaro, tortet?. Azutan jott, amire sohasem gondoltunk, mert keptelensegnek tartottuk." Jott az orszag megszallasa, feldarabolasa. Ki mert volna olyan keptelensegre gon­dolni, hogy akad magyar kormany, amelyik megtiltja az orszag hatarait atlep? ellenseg ki­vereset. Ki gondolt volna olyan keptelensegre, hogy akad katonaminiszter, aki azt kialtja oda a tomegnek, hogy nem akar katonat latni! Ilyen szorny? atok is csak minket verhe­tett. Es a szorny? atok meg mindig rajtunk van. Torok Ferencet falujaban talalta a meg­szallas. Mint nyajanak h? pasztora, otthon ma­radt hivei kozott. Nem rendezett titkos osszees­kuvest a bitorlok ellen, nem gy?jtott fegyvert, nem kemkedett. Csak magyar maradt s vedte az ? magyarjait. A ?csendes kepvisel?“ megvaltozott. A zarkozott termeszet? ferfiak batorsagaval es el­szantsagaval nezett szembe az ellenseges meg­szallokkal. Nem hunyaszkodott meg, hanem vedte a magyarsag jogait es azok elismereset kovetelte. Ramutatott a visszaelesekre, torvenytelen­segekbe, er?szakra es neven nevezte az uj ha­talom garazdalkodasat. Termeszetes, hogy az eljarasok szakadat­lan sorozataval nyomorgattak. Idezes, el?veze­tes, kihallgatas, hazkutatas, letartoztatas, bun­tetes hozzatartozott a mindennapi eletehez. Mar ? sem tudta, hogy hanyfele vaddal illetik es hanyfele eljaras folyik ellene. A napokban reg latott erdelyi baratom­mal talalkoztam. Az osszeomlas ota nem lattuk egymast. Alig ismertem meg. Nagyon megvi­selte a megszallas rettenetes tizenot esztendeje. Soka beszelgettunk erdelyi dolgokrol, it­teni dolgokrol. Rabmagyarok nyomorusagarol, szabad magyarok mamlaszsagarol. Beszed kozben Torok Ferencr?l is szo esett. Megkerdeztem, hogy mit csinal, hogy van, megoregedett-e, van-e sok baja az ola­hokkal? ? Nincs het, hogy a szikuranca vagy az ugyeszseg ne idezne targyalasra ? hangzott a valasz. Az olahok az oreg plebanost talan eppen abban az oraban iteltek el otesztendei fegy­­hazra, amikor emlegettuk. Rovid ujsaghir adta tudtunkra a kegyet­len iteletet. Becsuletes eszjarassal nem lehet megerteni az olah ?igazsagszolgaltatast“. A torvenyszek nyilvanos targyalast tart. Meghozza iteletet. Es akkor az ugyesz inditva­nyozza, hogy a targyalas anyagat ne hozzak nyilvanossagra. A birosag hozzajarul az indit­vanyhoz es a targyalason megjelent ujsagirok­nak megtiltjak, hogy a perr?l tudositast ir­janak. Ez a Balkan. Igazi, hamisitatlan Balkan. Ha olyan b?nt kovetett volna el Torok Fe­renc, amiert otevi fegyhaz jar, akkor vilagga kurtolnek a magyar pap b?net. Nekik a f?, hogy elhallgasson a szoki­­­­mondo magyar pap. Es elintezik balkani mo­don, kegyetlen buntetessel. Regi, kedves baratom volt Torok Ferenc. Szeretnem magamhoz olelni es megszoritani a kezet. Es szeretnek segitsegere sietni, hogy megszabaditsam szenvedeseit?l. Tuka,­ a tot hazafi jut az eszembe. O Praga mellett senyved cseh bortonben. O nem remel­het szabadulast, mert nincs szabad Totorszag a csehek szomszedsagaban. Ha lenne, Tuka bi­zonyara remelne, hogy kiszabaditjak bortone­b?l szabad testverei. Varjon Torok Ferenc gondol-e ilyesmire? Ne is gondoljon! Mi itt nyolcmillionyi szabad magyar elunk egy lakason. Elolvassuk testverunk elite­leset. Es azutan mindenki nyugodtan folytatja a maga mesterseget. Az egyik vadaszni megy. A masik feke­­tezik. A harmadik kolcson utan futkos. A ne­gyedik panamazik. Az otodik a becsuletet ke­resi a hatodikon. A hetedik pipazik, mint La­danyi es belenyugszik a vilag folyasaba, ha akarmilyen iszapos, szennyes, gonosz es rom­bolo. Vozary Aladart, a felvideki bator, tehet­seges lapszerkeszt?t hat honappal ezel?tt letar­toztattak a csehek. Most is le van tartoztatva. ?Senki sem beszel rola a csonkafoldon. korul ket koraven, keser? vonas. Szemevel, szaja­val, szivevel, lelkevel belekapcsolodott a latvanyos eskuv? kolteszetebe. A gondolata szinte visszasu­­garzott bel?le: ? Egy ilyen eskuv? es utana johet a halal! Halkan, diszkreten egy masik leany ult le mel­leje. Az aranyhaju eszre sem veszi, ha valami ku­lonos parfumillat nem csapja meg az orrat. Ez az illat delejesen vonzotta a tekintetet, mire egy jo bun­­das, nagyon csinos feketehaju leanyon akadt meg a szeme. Osszeneztek es egyszerre neveztek egy­mast a nevukon: ? Stefi! ? Cili! Stefi a feketehaju volt, Cili a sz?ke. ? Tudod, hogy van harom esztendeje, hogy nem lattalak? ? mondja Stefi. ? Korulbelul ennyi. Megszallt teruleten vol­tam, a nagynenemnel. ? Mit csinaltal ott? ? Kiszolgaltam egy cukraszdaban. ? Nem megy­ vissza? ? Nem. Itthon helyezkedem el. ? Azt hittem, reg ferjhez mentel. ? Ferjhez! Csak az ilyen gazdag kisasszo­nyok mennek ma ferjhez. ? Es az oltar el?tt allo menyasszonyra mutatott. ? Nagyon bajos ? sugta a fekete. A sz?ke keser?en vonogatta a vallat. ? Persze. Uveghazi virag. Apoltak, ?riztek. Lenne csak olyan utszeli vadvirag, mint mi va­gyunk! ugy tepi az embert az elet, mint a vihar. Mint a vihar . . . Ket szo. Olyan, mint a gor­donka mely, bus hangja. Egymashoz vonzza a szi­veket. A reg elszakadt ket leanyt is kozelebb hozti Osszedugtak a fejuket. Mar nem erdekelte ?ket az idegen leany eskuv?je. Az egymas sorsa erdekelte. T?lunk olahok, csehek, szerbek nyugod­tan uldozhetnek, sanyargathatnak ezer es ezer Torok Ferencet es Vozary Aladart. Most, hogy a csehek Pozsonyban, Kas­san, Ungvaron szemtelen csalassal kitiltottak a magyar szot a hivatalokbol, egy kicsit zsorto­l?dtunk. Harom napig. Azutan abban maradt minden. A kidobott magyar szo az utcan ma­radt. S?t meg onnan is elt?nt, mert befestet­tek az utcatablak magyar felirasat. Erdelyben minden kozsegben a kozseg koltsegen ovodat allittattak fel az olahok. A szegeny magyar gyermekeket odaterelik, ma­gyarul nem tudo tanitok keze ala. Torok Ferenc az ilyen gyalazatos me­renyletek ellen harcolt. Mert meg az apro­ gye­rekek nyomorgatasatol, sem riadnak vissza a lelketlenek. Ez a kegyetlen, minden emberi erzest ki­­gunyolo, minden igazsagot labbal taposo helyzet mar nem tarthat soka. F? fenntartoi roskadoz­nak. A Nepszovetseg bomlik. Franciaorszag valsaga, n?tton-n?. A kisantantbeliek ketsegbe­esetten kotik egymas kozott a megallapodaso­kat. A csehek immar az er?szak utolso ut?kar­tyaival kiserleteznek. Akarmerre nezunk, a helyzet a mi ja­vunkra bomlik, bonyolodik. De a dont? lepest, a dont? rohamot nekunk kell megkezdeni. Eleg volt a varakozasbol, a t?resb?l, a semmittevesb?l. A semmittevest a Trianon elleni harcra ertem. Tizenot esztend? ota kormanyaink egyet­len lepest sem tettek ebben a tekintetben. Csak engedelmesen vegrehajtottak borzalmas paran­csait. Es ne­man t?rtek a megszallott terulete­ken folyo gyalazatos rontast, rombolast, ma­gyaruldozest. Lassunk vegre cselekv? magyar kor­manyt! Kezdjek meg a trianoni beke elleni harcot. Ne varjak tovabb, hogy masok csele­kedjenek helyettunk. Mert masok, barmilyen joakaroink, csak tamogatast nyujthatnak ne­­kunk, ha mi cselekszunk. A magyar kerdes megoldasaert egyetlen hatalom sem fogja az elharcos szerepet val­lalni. Nekunk kell azt betolteni. Miel?bb, mi­el?bb! Hogy veget vessuk a Torok Ferencek szenvedesenek. ? Beszelj valamit magadrol ? kerte a fekete. Es mert a tekinteteben tobb volt a reszvet es a vele­­erzes, mint a kozonseges kivancsisag, Gilt halkan nyitogatni kezdte el?tte a szivet. El?bb csak gya­nakvo batortalansaggal, azutan nekimelegedett nyiltsaggal. Mi volt e vallomasban? Szerelem .. . Egy sze­relem, ket szerelem, harom szerelem. Harom ev megszallott teruleten es minden evre egy szerelem. Kozbe szakadatlan boldogsag. Egy-egy kirandulas kettesben, egy-egy bal, esti setak a Szamos part­jan, telen szankozas holdvilag mellett, feltekenyseg, parbaj, megsebesules, osszeveszes, kibekules, m?­­szakitas, komoly szakitas, vegleges szakitas, el­utazas, konny, siras, almatlan ejszakak es egy u­j hajnal... Uj szerelem!... Fokozottabb boldogsag. Meg tobb kirandulas, meg tobb bal. ? Bandinak joval tobb penze volt, mint Gyurinak ? meg tobb szankozas holdvilagnal, meg tobb es?k, meg na­gyobb feltekenyseg es kozbe megerkezett a harma­dik szerelem ... Az igazi, a komoly, az eletreszolo. Szep fiu, okos, gazdag, kesz orvos, jo praxis, sokat keres. Lehetett itt habozni? Gondolkodas nelkul szakitott Bandival. Egy leany a jov?jet nezte. Ban­dinak nem volt allasa, Gyurinak sem volt. Zseb­penzb?l eltek es egy gazdag orokseg remenyeb?l. Az orvos ellenben ugy szorta a penzt, mint Isten az egb?l az oszieset. Otthonrol is gazdag, egyetlen fiu es olyan komoly, mint itt az oltarokon a k?­­szentek. Merget lehetett venni minden szavara. Mar az egesz varosban beszeltek rola, hogy dr. Seress, az orvos, elveszi Voros Cilit, a cukraszleanyt. Nem olyan egreszolo ritkasag. Kit?n? nev? es allasu urak vettek mar el cukraszleanyokat. A legna­gyobb pesti cukraszdabol mar hercegnek is kerul­tek ki. Az orvos elarasztotta mindennel. Bundat vett neki, draga ruhakat, ekszereket es verseket irt / ' -V­­UDAPEST, 1933 El?fizetesi arak: E­gy n?napra 4 peng?, ne­gyedevenkent 10 peng? 80 filler. Egyes pel­danyszam ara (palya* udvarokon is) 16 filler, vasarnapkent: 32 fil­ler. ? Kulfoldon az el?fizetesi ar ketszeres !?LAjuu^ 13. / LV. EVFOLYAM: 273. (18.224) SZAM: G'V 3 / V~y fJv* h PENTEK, DECEMBER 1. Szerkeszt?seg: Vilmos csaszar-ut 78 Telefon: Auu 122?95. F?kiadok: Vilmos zsaszar-ut 78. Tel. mint a szerkeszt?­segnel, Erzsebet-korut 1 Tel. 1. 352 ?96. A fiokok jegyzeket az aprohir­detesek elen kozoljuk Filozofia. Irta: Lux Terra. A nasznep kiszallott a templom el?tt. Az ut­can lovasrend?rok tartottak fenn a rendet. A villa­mosok megalltak, a jarokel?k a keskeny utca fala­hoz huzodtak. Hat rozsaszinruhas nyoszolyaleany, diszmagyarba oltozott v?felyekkel. A menyasz­­szonyt a bamulo tomeg gyonyorkod? es irigyked? pillantasa fogadta. Szep volt, mint egy rozsa, mely a tavaszi hajnalban bimbozik ki. Feherselyem ru­hajanak hosszu uszalyat­ negy kis angyalarcu aprod vitte. A fiatal, delceg v?legeny szaja reszke­tett a boldogsagtol. Bent a templomban mar bugott az orgona. A nez?k kozott azt mondja egy hang: ? Kicsit sok a jobol! Fiatalok, szepek, gaz­dagok, el?kel?ek es szerelmesek. ? Hja, ez igy van! Egyiknek minden, a ma­siknak semmi. ? Pyrrhon, a gorog bolcs arra tanit, ? mondta egy harmadik hang, egy oreg ur hangja ? hogy ne irigyeljunk senkit, mert nem ismerhetjuk a sors dolgait. Ki tudja, mi var erre a fiatal parra egy hosszu, vagy rovid elet alatt! Halk kacagas fogadta oregur szavait. A pesti utca nem veszi be Pyrrhon tanitasait. Bent a templomban joval tobb volt a bamusok szama, mint a meghivott vendegeke. A nagy esku­v?knek mindig sok a nez?je. A fiatal n?k, leanyok, asszonyok epp ugy imadjak a nagy eskuv?ket, mint az oreg asszonyok a nagy temeteseket. Egyik pad­ban feketesapkas, aranyhaju leany ult. Arcan atszellemultseg, szemeben konny, szaja !

Next