Pesti Hirlap, 1933. december (55. evfolyam, 273-296. szam)
1933-12-01 / 273. szam
a TOROK FERENC. IRTA: URMANCZY NANDOR. Torok Ferenc hatvanharom eves falusi plebanos Csikkarcfalvan, Szekelyorszagban. A haboru el?tt fuggetlensegi kepvisel? volt. Csendes kepvisel? volt. Nem volt kozbeszolo, mozgolodo, mindenaron szerepelni akaro, tortet?. Azutan jott, amire sohasem gondoltunk, mert keptelensegnek tartottuk." Jott az orszag megszallasa, feldarabolasa. Ki mert volna olyan keptelensegre gondolni, hogy akad magyar kormany, amelyik megtiltja az orszag hatarait atlep? ellenseg kivereset. Ki gondolt volna olyan keptelensegre, hogy akad katonaminiszter, aki azt kialtja oda a tomegnek, hogy nem akar katonat latni! Ilyen szorny? atok is csak minket verhetett. Es a szorny? atok meg mindig rajtunk van. Torok Ferencet falujaban talalta a megszallas. Mint nyajanak h? pasztora, otthon maradt hivei kozott. Nem rendezett titkos osszeeskuvest a bitorlok ellen, nem gy?jtott fegyvert, nem kemkedett. Csak magyar maradt s vedte az ? magyarjait. A ?csendes kepvisel?“ megvaltozott. A zarkozott termeszet? ferfiak batorsagaval es elszantsagaval nezett szembe az ellenseges megszallokkal. Nem hunyaszkodott meg, hanem vedte a magyarsag jogait es azok elismereset kovetelte. Ramutatott a visszaelesekre, torvenytelensegekbe, er?szakra es neven nevezte az uj hatalom garazdalkodasat. Termeszetes, hogy az eljarasok szakadatlan sorozataval nyomorgattak. Idezes, el?vezetes, kihallgatas, hazkutatas, letartoztatas, buntetes hozzatartozott a mindennapi eletehez. Mar ? sem tudta, hogy hanyfele vaddal illetik es hanyfele eljaras folyik ellene. A napokban reg latott erdelyi baratommal talalkoztam. Az osszeomlas ota nem lattuk egymast. Alig ismertem meg. Nagyon megviselte a megszallas rettenetes tizenot esztendeje. Soka beszelgettunk erdelyi dolgokrol, itteni dolgokrol. Rabmagyarok nyomorusagarol, szabad magyarok mamlaszsagarol. Beszed kozben Torok Ferencr?l is szo esett. Megkerdeztem, hogy mit csinal, hogy van, megoregedett-e, van-e sok baja az olahokkal? ? Nincs het, hogy a szikuranca vagy az ugyeszseg ne idezne targyalasra ? hangzott a valasz. Az olahok az oreg plebanost talan eppen abban az oraban iteltek el otesztendei fegyhazra, amikor emlegettuk. Rovid ujsaghir adta tudtunkra a kegyetlen iteletet. Becsuletes eszjarassal nem lehet megerteni az olah ?igazsagszolgaltatast“. A torvenyszek nyilvanos targyalast tart. Meghozza iteletet. Es akkor az ugyesz inditvanyozza, hogy a targyalas anyagat ne hozzak nyilvanossagra. A birosag hozzajarul az inditvanyhoz es a targyalason megjelent ujsagiroknak megtiltjak, hogy a perr?l tudositast irjanak. Ez a Balkan. Igazi, hamisitatlan Balkan. Ha olyan b?nt kovetett volna el Torok Ferenc, amiert otevi fegyhaz jar, akkor vilagga kurtolnek a magyar pap b?net. Nekik a f?, hogy elhallgasson a szokimondo magyar pap. Es elintezik balkani modon, kegyetlen buntetessel. Regi, kedves baratom volt Torok Ferenc. Szeretnem magamhoz olelni es megszoritani a kezet. Es szeretnek segitsegere sietni, hogy megszabaditsam szenvedeseit?l. Tuka, a tot hazafi jut az eszembe. O Praga mellett senyved cseh bortonben. O nem remelhet szabadulast, mert nincs szabad Totorszag a csehek szomszedsagaban. Ha lenne, Tuka bizonyara remelne, hogy kiszabaditjak bortoneb?l szabad testverei. Varjon Torok Ferenc gondol-e ilyesmire? Ne is gondoljon! Mi itt nyolcmillionyi szabad magyar elunk egy lakason. Elolvassuk testverunk eliteleset. Es azutan mindenki nyugodtan folytatja a maga mesterseget. Az egyik vadaszni megy. A masik feketezik. A harmadik kolcson utan futkos. A negyedik panamazik. Az otodik a becsuletet keresi a hatodikon. A hetedik pipazik, mint Ladanyi es belenyugszik a vilag folyasaba, ha akarmilyen iszapos, szennyes, gonosz es rombolo. Vozary Aladart, a felvideki bator, tehetseges lapszerkeszt?t hat honappal ezel?tt letartoztattak a csehek. Most is le van tartoztatva. ?Senki sem beszel rola a csonkafoldon. korul ket koraven, keser? vonas. Szemevel, szajaval, szivevel, lelkevel belekapcsolodott a latvanyos eskuv? kolteszetebe. A gondolata szinte visszasugarzott bel?le: ? Egy ilyen eskuv? es utana johet a halal! Halkan, diszkreten egy masik leany ult le melleje. Az aranyhaju eszre sem veszi, ha valami kulonos parfumillat nem csapja meg az orrat. Ez az illat delejesen vonzotta a tekintetet, mire egy jo bundas, nagyon csinos feketehaju leanyon akadt meg a szeme. Osszeneztek es egyszerre neveztek egymast a nevukon: ? Stefi! ? Cili! Stefi a feketehaju volt, Cili a sz?ke. ? Tudod, hogy van harom esztendeje, hogy nem lattalak? ? mondja Stefi. ? Korulbelul ennyi. Megszallt teruleten voltam, a nagynenemnel. ? Mit csinaltal ott? ? Kiszolgaltam egy cukraszdaban. ? Nem megy vissza? ? Nem. Itthon helyezkedem el. ? Azt hittem, reg ferjhez mentel. ? Ferjhez! Csak az ilyen gazdag kisasszonyok mennek ma ferjhez. ? Es az oltar el?tt allo menyasszonyra mutatott. ? Nagyon bajos ? sugta a fekete. A sz?ke keser?en vonogatta a vallat. ? Persze. Uveghazi virag. Apoltak, ?riztek. Lenne csak olyan utszeli vadvirag, mint mi vagyunk! ugy tepi az embert az elet, mint a vihar. Mint a vihar . . . Ket szo. Olyan, mint a gordonka mely, bus hangja. Egymashoz vonzza a sziveket. A reg elszakadt ket leanyt is kozelebb hozti Osszedugtak a fejuket. Mar nem erdekelte ?ket az idegen leany eskuv?je. Az egymas sorsa erdekelte. T?lunk olahok, csehek, szerbek nyugodtan uldozhetnek, sanyargathatnak ezer es ezer Torok Ferencet es Vozary Aladart. Most, hogy a csehek Pozsonyban, Kassan, Ungvaron szemtelen csalassal kitiltottak a magyar szot a hivatalokbol, egy kicsit zsortol?dtunk. Harom napig. Azutan abban maradt minden. A kidobott magyar szo az utcan maradt. S?t meg onnan is elt?nt, mert befestettek az utcatablak magyar felirasat. Erdelyben minden kozsegben a kozseg koltsegen ovodat allittattak fel az olahok. A szegeny magyar gyermekeket odaterelik, magyarul nem tudo tanitok keze ala. Torok Ferenc az ilyen gyalazatos merenyletek ellen harcolt. Mert meg az apro gyerekek nyomorgatasatol, sem riadnak vissza a lelketlenek. Ez a kegyetlen, minden emberi erzest kigunyolo, minden igazsagot labbal taposo helyzet mar nem tarthat soka. F? fenntartoi roskadoznak. A Nepszovetseg bomlik. Franciaorszag valsaga, n?tton-n?. A kisantantbeliek ketsegbeesetten kotik egymas kozott a megallapodasokat. A csehek immar az er?szak utolso ut?kartyaival kiserleteznek. Akarmerre nezunk, a helyzet a mi javunkra bomlik, bonyolodik. De a dont? lepest, a dont? rohamot nekunk kell megkezdeni. Eleg volt a varakozasbol, a t?resb?l, a semmittevesb?l. A semmittevest a Trianon elleni harcra ertem. Tizenot esztend? ota kormanyaink egyetlen lepest sem tettek ebben a tekintetben. Csak engedelmesen vegrehajtottak borzalmas parancsait. Es neman t?rtek a megszallott teruleteken folyo gyalazatos rontast, rombolast, magyaruldozest. Lassunk vegre cselekv? magyar kormanyt! Kezdjek meg a trianoni beke elleni harcot. Ne varjak tovabb, hogy masok cselekedjenek helyettunk. Mert masok, barmilyen joakaroink, csak tamogatast nyujthatnak nekunk, ha mi cselekszunk. A magyar kerdes megoldasaert egyetlen hatalom sem fogja az elharcos szerepet vallalni. Nekunk kell azt betolteni. Miel?bb, miel?bb! Hogy veget vessuk a Torok Ferencek szenvedesenek. ? Beszelj valamit magadrol ? kerte a fekete. Es mert a tekinteteben tobb volt a reszvet es a veleerzes, mint a kozonseges kivancsisag, Gilt halkan nyitogatni kezdte el?tte a szivet. El?bb csak gyanakvo batortalansaggal, azutan nekimelegedett nyiltsaggal. Mi volt e vallomasban? Szerelem .. . Egy szerelem, ket szerelem, harom szerelem. Harom ev megszallott teruleten es minden evre egy szerelem. Kozbe szakadatlan boldogsag. Egy-egy kirandulas kettesben, egy-egy bal, esti setak a Szamos partjan, telen szankozas holdvilag mellett, feltekenyseg, parbaj, megsebesules, osszeveszes, kibekules, m?szakitas, komoly szakitas, vegleges szakitas, elutazas, konny, siras, almatlan ejszakak es egy uj hajnal... Uj szerelem!... Fokozottabb boldogsag. Meg tobb kirandulas, meg tobb bal. ? Bandinak joval tobb penze volt, mint Gyurinak ? meg tobb szankozas holdvilagnal, meg tobb es?k, meg nagyobb feltekenyseg es kozbe megerkezett a harmadik szerelem ... Az igazi, a komoly, az eletreszolo. Szep fiu, okos, gazdag, kesz orvos, jo praxis, sokat keres. Lehetett itt habozni? Gondolkodas nelkul szakitott Bandival. Egy leany a jov?jet nezte. Bandinak nem volt allasa, Gyurinak sem volt. Zsebpenzb?l eltek es egy gazdag orokseg remenyeb?l. Az orvos ellenben ugy szorta a penzt, mint Isten az egb?l az oszieset. Otthonrol is gazdag, egyetlen fiu es olyan komoly, mint itt az oltarokon a k?szentek. Merget lehetett venni minden szavara. Mar az egesz varosban beszeltek rola, hogy dr. Seress, az orvos, elveszi Voros Cilit, a cukraszleanyt. Nem olyan egreszolo ritkasag. Kit?n? nev? es allasu urak vettek mar el cukraszleanyokat. A legnagyobb pesti cukraszdabol mar hercegnek is kerultek ki. Az orvos elarasztotta mindennel. Bundat vett neki, draga ruhakat, ekszereket es verseket irt / ' -VUDAPEST, 1933 El?fizetesi arak: Egy n?napra 4 peng?, negyedevenkent 10 peng? 80 filler. Egyes peldanyszam ara (palya* udvarokon is) 16 filler, vasarnapkent: 32 filler. ? Kulfoldon az el?fizetesi ar ketszeres !?LAjuu^ 13. / LV. EVFOLYAM: 273. (18.224) SZAM: G'V 3 / V~y fJv* h PENTEK, DECEMBER 1. Szerkeszt?seg: Vilmos csaszar-ut 78 Telefon: Auu 122?95. F?kiadok: Vilmos zsaszar-ut 78. Tel. mint a szerkeszt?segnel, Erzsebet-korut 1 Tel. 1. 352 ?96. A fiokok jegyzeket az aprohirdetesek elen kozoljuk Filozofia. Irta: Lux Terra. A nasznep kiszallott a templom el?tt. Az utcan lovasrend?rok tartottak fenn a rendet. A villamosok megalltak, a jarokel?k a keskeny utca falahoz huzodtak. Hat rozsaszinruhas nyoszolyaleany, diszmagyarba oltozott v?felyekkel. A menyaszszonyt a bamulo tomeg gyonyorkod? es irigyked? pillantasa fogadta. Szep volt, mint egy rozsa, mely a tavaszi hajnalban bimbozik ki. Feherselyem ruhajanak hosszu uszalyat negy kis angyalarcu aprod vitte. A fiatal, delceg v?legeny szaja reszketett a boldogsagtol. Bent a templomban mar bugott az orgona. A nez?k kozott azt mondja egy hang: ? Kicsit sok a jobol! Fiatalok, szepek, gazdagok, el?kel?ek es szerelmesek. ? Hja, ez igy van! Egyiknek minden, a masiknak semmi. ? Pyrrhon, a gorog bolcs arra tanit, ? mondta egy harmadik hang, egy oreg ur hangja ? hogy ne irigyeljunk senkit, mert nem ismerhetjuk a sors dolgait. Ki tudja, mi var erre a fiatal parra egy hosszu, vagy rovid elet alatt! Halk kacagas fogadta oregur szavait. A pesti utca nem veszi be Pyrrhon tanitasait. Bent a templomban joval tobb volt a bamusok szama, mint a meghivott vendegeke. A nagy eskuv?knek mindig sok a nez?je. A fiatal n?k, leanyok, asszonyok epp ugy imadjak a nagy eskuv?ket, mint az oreg asszonyok a nagy temeteseket. Egyik padban feketesapkas, aranyhaju leany ult. Arcan atszellemultseg, szemeben konny, szaja !
Next