Pesti Hirlap, 1905. szeptember (27. evfolyam, 242-256. szam)

1905-09-01 / 242. szam

Folosleges agitacio, Magyarorszag az agitaciok hazaja. Itt mindig kell valamiert agitalni, akar van arra szukseg, akar nincs, amiert agitalnak. Egy kis cinikus ?szinteseggel azt lehetne mondani, hogy Magyarorszag fele mindig az agitaciok­­bol elt. Nem csoda tehat, hogy kedvet kapott a kormany is a demagogok kenyerere, mert a miniszteri kenyer mostanaban a legkeservesebb s miutan semmikep sem­ tud boldogulni, hat elkezd ? is agitalni, izgatni olyanert, amire valami surg?s szuksege eddig nem volt Ma­gyarorszagnak: az altalanos titkos valasztoi jogert. Hat ha azt hiszi valaki, hogy ez az orszag, am­elyet a katonai kerdesek evek ota folizgattak s amelyet a jogos nemzeti agitacio a legmaga­sabb lazba hozott, kiall meg tobb izgalmat s meg egy uj agitaciot, az vagy csalodik vagy csal. Az is teved, vagy meg akar teveszteni, aki azt allitja, hogy egyik agitaciot meg lehet szuntetni a masik agitacioval, hogy a nemzeti, agitaciot, mely a magyar alkotmanyert folyik, el lehet nemitani a nemzetkozi szocialdemo­krata agitacioval, mely az altalanos valasztoi jogert indul. Az lesz ennek a vege, ha tovabb igy folyik, hogy a sokfele agitacioba Magyar­­orszagnak a masik fele belepusztul. S egy nagy kulonbseget konstatalni kell. Amig a nemzeti eszmekert folytatott agitacio az esemenyek talajabol termeszetszer?leg fej­l?dott ki s a maga igazsaganak kenyszerit? erejevel tolult el?terbe, addig az altalanos va­lasztoi jog izgatasat mestersegesen dobtak bele a kozvelemenybe, tisztan taktikai celzattal. Es amig a nemzeti agitacio celja a magyar nem­zeti allam kiepitese vagyis a magyar nemzet megmaradasanak s Magyarorszag meger?site­senek biztositasa, addig az altalanos valasztoi jog agitaciojat ugy inditottak meg, hogy az az internacionalizmust szolgalja, a nemzetisege­ket dedelgesse s a magyarsag hegemoniajanak megtoresere, az allami nyelvenek egy ujabb megalaztatasara vezessen. Haromfele tarsasagbol indult ki ez az agitacio. Az els? az abszolut kormany. A ma­sodik a nemzetkozi szocialdemokratak. S har­madikul szeg?dott e kompaniahoz most egy se­reg joravalo uri­ember, a ?szabad gondolko­dok.“ E valoban vegyes tarsasagbol azonban meg senkit sem hallottunk afel?l nyi­latkozni, hogy hajlando-e az altalanos titkos valasztoi jogot az allam nyel­venek irasban es olvasasban valo leira­sahoz kotni? Pedig rank nezve csak ez a f?­kerdes. Ha erre igennel felelnek, akkor hamar megertjuk egymast, de ha nemmel felelnek, ak­kor a magyar nemzeti eszme ellensegeinek kell ?ket tartanunk. Magahoz az abszolut kormanyhoz semmi szavunk e kerdesben. Ha ett?l fuggne e reform keresztulvitele, ketsegtelen, hogy ezt is a nemet nyelv tudasahoz kotne, mert Becsben a va­lasztok millioit is szeretnek nemet vezenyszora tancoltatni. De van szavunk a szocialdemokra­takhoz es a ?szabadgondolkodok“-h­oz. Egyenes kerest intezunk a magyar mun­kasokhoz, hogy ne legyenek ?nemzetkoziek“, hanem legyenek ?nemzetiek“, legyenek igazan magyar szocialdemokratak. Nemcsak a mos­tani agitacio alkalmabol intezzuk hozzajuk ezt az ?szinte kerelmet, de kerjuk ?ket, legyenek egesz politikajukban, minden torekvesukben e hazanak h? fiai, legyenek testben, lelekben egy­arant magyarok. A sajat eszmeik es a sajat er­dekeik miatt tegyek meg ezt. Higgyek el, hogy a m?velt tarsadalomban igy kelthetnek fol ro­­konszenvet s minden politikai part reszer?l igy nyerhetnek teljes tamogatast. A szocialdemokracia eszmei nem­ csupan a munkasok tulajdonat kepezik. Ezeknek ne­melyike irant igaz lelkesedessel ragaszkodik ezer es ezer m?velt ember. S miert nem lehet csatlakozni megis a­ szocialdemokrata parthoz? Csak azert, mert az nemzetkozi s nem akarja programmjaba a nemzeti eszmeket s a magyar haza gondolatat is bevenni. Vegyek csak be Bokanyiek a programm­­jukba a nemzeti magyar allam meger?sitesenek pontjat; kossek az altalanos titkos valasztoi jogot az allam nyelvenek irasban es olvasasban leirasahoz, mint az minden m?velt allamban van, majd nem kell nekik agitaciojukkal az ut­cara szorulni, mert eszmeik akkor e nemzeti tartalomtol szarnyat kapnak s bevonulnak a szalonokba, a targyalo termekbe s a torveny­hozo testuletbe is. Miert vonakodnak jo hazafiak lenni, mi­kor ugy is birja minden joravalo szocialdemo­krata az allam nyelvet irasban is, szoban is, te­­ vesztett csata. ? A Pesti Hirlap eredeti tarcaja. ? IV. Hanem ha a ferj ott is maradt neje mel­lett h?seges betegapolonak, fiacskajukat a leany sokszor magaval vitte a hullamos gyerek-para­dicsomba. A szep sz?ke gyermek eleinte ugyan­csak felve olelte korul az uszomestere szobor­szep, gomboly? nyakat, aki valtig biztatta . __ Ne felj, kicsikem. Itt van a mamad. Mert itt a vizben en vagyok a mamad, ugy-e bar? A gyerek szepegve, boldog izgatottsaggal nevetett s azutan mindjobban nekibatorodott s nemsokara vigan lubickolt, uszkalt az ? vizi mamaja mellett. Aki nem ismerte ?ket, csak­ugyan azt hitte: ime, egy boldog fiatal mama, tanitja a kicsikejet uszni. Es Idud­ ezt a partrol nezte Egy reggel azt mondta a fiunak: _ Ma nem eresztelek furodni. Hideg van. Megfazol. A gyermek egeszen ketsegbe volt esve. Sirt, konyorgott: ? En Ella nenivel akarok menni! A ma­­muska azt akarja, hogy mindig itt maradjak vele . . . ? Azt akarom. Es hat te szivesebben megy az Ella nenivel? ? Szivesebben. ? felelt a fiu a gyerme­kek kegyetlen onzesevel. ? Mert Ella neni elvisz ladikazni, furdeni . . . A beteg asszony szeme elhomalyosodott. Aleltsag kornyekezte. Intett a gyermeknek, hogy csak menjen, menjen ... Delutan is a szobajaban maradt. Ferje szotlanul apolgatta. S az asszonynak ugy rem­lett, hogy ez a gondoskodas nemi is annyira szeretet, mint pontos, h?, hideg kotelessegtelje­sites. Gusztav a vacsorajat is oda akarta ho­zatni a beteg agya melle, de az asszony kerte, hogy csak menjen, le a kertbe s vacsorazzon Terka neniekkel. S azutan odalopozott az ab­lakhoz es ugy kemlel?dott utanuk. Mar akkor csak harman ultek az asztalnal: ferje, a leany es a fiacskaja. A gyermek elaludt, a fejet Ella olebe hajtotta. S az apa csondesen simogatta a fiu fejecskejet, amelyet a leany tartott karjai kozott. A hold el?bujt a felh?k kozul, kotelesse­genek tartotta megvilagitani az idillt. Bizonyara abban a hiszemben volt a jo holdvilag, hogy egy boldog kis csalad idilljehez szolgal vilagitassal... A kovetkez? percben Ida, aki alig kapott magara valamit, lem­ termett a kertben. Oda­rohant az asztalkahoz s nyersen, rekedten kial­tott a leanyra: ? Add ide a gyermekemet! Szinte durvan ragadta azt ki Ella karjai kozul ? s minden erejet megfeszitve, futott fol vele a lepcs?kon. A ferfi es a leany elamulva neztek utana . . . V. ? Iduci, mi lett? ? nyitotta be szobaja ajtajat megut?dve a ferje. Az asszony oda fordult hozza a kis agy­tol, amelybe epen lefektette a fiacskajat. S meg­nyugtatta a ferjet, hogy nincs semmi baja; hir­telen eszebe jutott, hogy meg talal fazni a ki­csi, azert futott le erte oly lelekszakadva. Ne aggodjek semmit, menjen szepen es szivja el a rendes, vacsora utani szivarjat . . . ? maga pedig kiment az erkelyre a csil­lagfenyes, gyonyor? ejben, s hallgatta azt a ta­volrol odaroppen? dalt, amely oly halkan zen­gett, mintha inkabb csak alma volna a feher ejszakanak . . . S akkor ujra felhangzott mo­gotte a kerdes: ? Iduskami, mi bajod? Ella lopozkodott utana. Az asszony he­vesen folkapta a fejet: ? Jo, hogy itt vagy. Kulonben en keres­telek volna fol. Mert kerni akarlak valamire. ? Mire?­­ Az asszony iparkodott meg?rizni a nyu­godtsagat. De a hangja remegesen erzett, hogy ez mily er?feszitesebe kerul: ? Arra, hogy varj legalabb addig, amig elpusztulok. Ne igyekezzel mar most meghodi­tani az uramat. Legalabb ne csinald ezt az en szemem lattara. Hiszen ugy sem sokaig kell varnod, mig a szememet lehunyom . . . A leany arcat elontotte a ver. Vesekbe lat ez az asszony? Eltalalja az ? legtitkosabb gon­dolatait, azokat a gondolatokat, amelyeket on­maganak se mert bevallani? ? De Ida! Ida egeszen kozel lepett hozza es meg­fogta a kezet. Inkabb lihegte, mint mondotta: ? Ne tagadj semmit. Tudom, hogy mar akkor akartad az uramat, amikor meg mind­ketten, leanypajtasok voltunk s Gusztav mind­kett?nknek udvarolt. Akkor en felem hajlott a szive; neked le kellett rola mondanod. De most lesujt ram a vegzet s most te igy gondolkozol: Biztositsuk magunknak hamar a jovend?t, amig mas el nem kaparintja ismet az orrunk A Festi Hirlap mai szama 28 oldal. ? V­Vi Budapest, 1905. XXVII. evf. 212. (9610.) Szam. Pentek, szeptember 1. El?fizetesi arak: Szerkeszt?seg: Egesz evre.... 28 k. ? f. Budapest, Vaci­ korut 78. Felevre ...... 14 _ pia nssa eme,et* Negyedevre^ . . . 7, a ^laP szellem^ reszet ^ S hova az el?fizetesek es alap megjelenik minden nap, f­nnep szetkuldesere vonatkozo fel-es vasarnap utan is­ szolalasok intezend?k.

Next