Budapesti Hirlap, 1927. junius (47. evfolyam, 123-145. szam)
1927-06-01 / 123. szam
Ara 16 flIISr. *?. Ill II a Budapest, 1927. XLVII. evfolyam, 123. szam. _____Szerda, Junius 1. Megjelenik hetf? kivetelevel mindennap. El?fizetesi arak: Egy honapra 4 peng?, negyedevre 10 peng? 80 filler. Ausztriaban egy peldany ara hetkoznap 30 Groschen, vasarnapon 40 Groechen. Egyed szam ara 16 filler. ≪ s kulfoldre az el?fizetes ketszerese. Hirdeteseket Budapesten felvesz minden hirdet? iroda. F?szerkeszt?: Csajthay Ferenc. Felel?s szerkeszt?: Sandor Tivadar. Szerkeszt?seg: VIII. kerulet, Rokk Szilard utca 4. szam. Igazgatosag es kiadohivatal: VIII., Jozsef-korut 5. szam. Telefonszamok: J. 300-43, J. 300-53, J. 300-63, J. 323-84. Levelcim : Budapest 4, Postafiek 55.
?Empire Day“ egy iskolaban, irja Nagy Emil. London, maj. 24. Tegnap Sandeman Allen kepvisel?nel ebedeltem. Kivalo politikai egyeniseg. Szeles szemhatarrol iteli meg a vilag esemenyeit. Tavaly hosszabb id?t toltott Magyarorszagon es Csehoslovakiaban is. Budapesten sokat erintkezett az el?kel? kereskedelmi korokkel. Ismerem azt a vilagos megiteles?, erdekes ismerteteset, amit a mi dolgainkrol szerkesztett s amely munkalat itt Londonban el?kel? kormanytenyez?k ele is eljutott. Ebed kozben emlitette, hogy holnap (vagyis ma) lesz az Empire Day (birodalmi nap), amit az egesz angol birodalomban megunnepelnek. Ez az Empire Day a birodalmi, gondolat unnepe. Ezen a napon mindenutt unnepsegeket tartanak s minden unnepen a nagy angol birodalom erkolcsi es anyagi kerdeseivel foglalkoznak, hogy elenken ebren tartsak azt a gondolatot, hogy a gazdag es hatalmas szigetorszag nem elhet csak onmaganak, hanem a foldteke egy tekintelyes reszenek a vezetesere van hivatva. Kulonosen az iskolakban nagy sulyt vetnek erre a napra. Mindenfele az orszagban az iskolak unnepsegeket rendeznek, amelyeknek a kereteben el?kel? ferfiak es n?k beszedeket inteznek a fiatalsaghoz, hogy a jovend? id?k fiainak es leanyainak fogekony lelkebe belevessek a brit birodalmi gondolat lenyeget s uralmanak erkolcsi es anyagi felteteleit. Emlitette, hogy ?t Molesey es Hamton varoskak tantestulete kerte fel arra, hogy ezen a nagy napon mondjon beszedet az ottani iskolas gyerekeknek s a kivalo politikus nem utasitotta el a felkerest. ??? Nevetve kerdezte t?lem, hogy nem lenne-e kedvem vele menni? Miert ne! En mindenre vallalkozom, aminek a gsm-rr-ii-------1--------------------------?mk-? reven valami erdekeset tapasztalhatok. A ket kozseg mellett van a hirneves Hampton Court Palace, amit mindenki ismer, aki valaha Londonban jart. Nagy tortenelmi id?ket latott oriasi videki palota az, gyonyor? parkkal a Themze mellett, ahol olyan nagy tomegben vannak a ragyogobbnal ragyogobb viragcsoportok, amit csak az tud kell?kepen elkepzelni, akinek gyerekkoratol megmaradt a lelkeben a tunderkert kepe. Szamtalanszor megfordultam mar ott. Vasarnaponkent ezrevel nyuzsognek a vizen a hajok es csonakok Hamptoncourt es Richmond kozott s a viraggal boritott csonakhazak hosszu sorozata valami egeszen kivetelesen erdekes kepet nyujt a Themze eme reszen, amit sehol mashol nem lehet latni. Termeszetesen nagyszer? vendegl?k terraszai nyulnak ki a vizhez s nem egy kedves kirandulas emlekezete f?z engem Hampton Courthoz. De egeszen mas valami uj dolog az, hogy az ember a kastely melletti varoskak kozonsegevel es iskolas gyerekeivel lepjen kozelebbi erintkezesbe. Ragyogo napsugar bontotta a videket, amikor kileptunk a vasuti kocsibol s elautoztunk az unnepseg szinterehez Molesey-ba. Az oriasi iskolaudvar bajos kepet nyujtott. Nagy negyszogben ultek az iskolas fiuk es leanyok az udvaron, a foldon, unnepl? ruhaban. Lehettek vagy hatszazan. Mindjart szembeotl?n az, hogy minden gyereknek milyen egeszseges arcszine van. Meglatszott, hogy nemcsak jomodu vilag ez, hanem az iskolai neveles kereteben nagy szerepet jatszik a test es egeszseg fejlesztese is. A lanyok mind sz?kek s a sok apro fej egyutt ugy festett, mint egy hosszu Marshal Niel rozsaagy. A fiuk egy reszen cserkesz ruha. Az udvar masik ket oldalat a feln?tt kozonseg toltotte be, amit pedagogiai nyelven ugy kell mondani, hogy a tantestulet es a szul?k. Kis nyomtatvanyokat kaptunk. Ezeerdei Ibolyanak mar nincsen illata, nincsen lelke, nincsen felseges hangulatokba ringato lelekzete. Nem is vagyik az ember leheveredni a kek sz?nyegre, hogy meghengerg?zzek rajta es beleszeduljon az ibolya-ajkakrol szetoml? ilatba. A tocsogos ret szele is tele volt kankalinnal. Ahova leptunk, sarga viragot kellett eltipornunk. A szurkuletb?l lassan bontakozott ki a vilagos hajnal. Elkezdtek a rigok csacsogni; a fulemulek torkaban megszolaltak a finom kis kremonai heged?k, meg azezustfuvolak. A kora reggel remek zenekaranak minden hangszere megpendult. Mire fent voltunk a dombon, mar gurrogott a gerlice es bugott az orvosgalamb. A majus tundere zoldselyemkontost teritett a bokrok vallaira. Elet luktetett az elevenzold sokfelesegeb?l. Idefent mar sima gyepes utan kerulhettuk meg a s?rusegboritotta dombot, ahol a keresett bak lakott. Az uton mindenutt ott volt az arulo jel arrol, hogy itt jart, itt mutatkozott: ? er?s csapai elesen melyedtek a talajba; kaparasanak nyomat tobb helyen is szemugyre vehettuk. A csapaton is kivezetett a dagonyahoz, ahova a fuves tisztas vonzotta a bakot, mert ? maga nem erdekl?dott a dagonya irant; az csak a szarvasok meg a vaddisznok furd?je. Lassan jarj, tovabb ersz, ? ezt a cserkesz? vadasz tudja legjobban. Ovatosan, nesztelenul, csak minden zugot-nyilast, s?r?seget ? tisztast ? keskeny osvenyt s az utunkba kerul? vadforgok kornyeket atkutatva, szabad itt el?re lepegetnunk. A bak mindenutt ott lehet. A legkisebb neszre is figyel. Minden mozgast eszrevesz. Haken rajta volt egy nyolc strofas szep vers, Rudyard Kipling verse a gyerekek eneker?l (The Children’ Song). Ennek a nagyszivu es nagyelmeju kolt?nek egyik nagyszabasu koltemenyet az //-et leforditottam ket ev el?tt a Budapesti Hirlap szamara s ekkor a tarcarovatban kozoltek s emlekszem, hogy nagy hatast tett odahaza. A program egyik pontja volt ennek a versnek az egyuttes eleneklese. De nemcsak ez volt a nyomtatvanyon. Rajta voltak az Empire Day (birodalmi nap) vezet? lelki igei is, amiket kivulr?l tud minden gyerek es lany. Nagyobb betukkel voltak nyomtatva az ugynevezett jelszavak: ? Felel?ssegerzet, kotelessegtudas, osszetartas, onfelaldozas. Ez alatt van a nap mottoja: ? Egy kiraly, egy zaszlo, egy flotta, egy birodalom. Alatta all a gyulekez? kialtas: ? Egy Isten, egy kiraly, egy birodalom s azutan fel vannak sorolva 15 kulon pontban az angol birodalom minden polgaranak a kotelessegei: 1. Isten szeretete es felelme. 2. A kiraly tisztelete. 3. A torvenyek megtartasa. 4. A birodalom erdekeinek el?segitese bekeben es haboruban. 5. A hazafisag szeretete. 6. Mas nemzetek jogainak a tisztelete. 7. Polgari onerzet. 8. A kotelesseg teljesitese minden teren. 9. Kotelesseg a jog el?tt. 10. Ismeretek szerzese. 11. Szeles szemhataru gondolkodas. 12. Fegyelem. 13. Onmegtagadas. 14. Dolgozas masokert. 15. Gondoskodas a szegenyekr?l es szenved?kr?l... Eme tantetelek jelent?seget a tanitok pontonkent megmagyarazzak az iskolaban s ezekkel a tetelekkel a lelkukben mennek ki a gyerekek az eletbe... El?szor jott egy egyuttes ima. Azutan felallt Sandeman Allen kepvisel?. Joval magasabb egy olnel s meg tetejebe egy szurke cilinder a fejen. A foldon kuporgo nagy gyermeksereg szinte felve pillantott erre a hatalmas megjelenes? alakra... De mikor elkezdett beszelni, mindnem sikerul ugy belopoznunk, hogy mink lassuk meg el?bb, akkor orakhosszat hiaba faradtunk s tortuk magunkat, mert egyetlen elhibazott masodperc megbuktatja a varakozasunkat. Egyszerre csak felharsan valahol a kozelsegunkben: boff! boff! ? boff! ? s utana par pilanat mulva joval messzebbr?l: boff! boff!... Ezt a riaszto, haragos, meltatlankodo hangot a menekul? bak hallatja. Volt ? nincs! ? Elt?nt. ? Egymasra bamulhatunk. Szivunkbe belenyilallik a kudarc tudata. Ezt ?elrontottuk“. Kezdhetjuk elolr?l. De majd csak alkonyatkor, vagy holnap hajnalban. Gyakran napokon, heteken at, amig vegre sikerul. .. Eppen ez adja meg az egesznek az ingeret, gyonyoret, ? ez a bizonytalansag. Ez a kockazat. Mit is erne, ha csak ki kellene setalni az erd?re s az ?zbakok, a szarvasbikak, a vadkanok odajonnenek elenk es azt mondanak: tisztelt ur, itt vagyok, tessek engem agyonpukkantani. Az egesz dombot, a kornyekevel egyutt, vegigcserkesztuk, hiaba. A bak sehol sem volt. De a majusi hajnal annal csudasabb pompaval valtozott reggelle. A nap mar kibujt keleten es vegighintette ragyogasaval a hegyeket. Ahova a sugarai befurakodtak, aranyfeny csillogott a harmatos lombokon. Mosolygott a majus. feheren viragzo vadkortefak oriasi havas bokretaknak tetszettek a kornyez? hatalmas zold kozott. A kokeny bokrai patyolathimzest sz?ttek a zold barsony koze. ? Nem megyek tovabb, egy tapodtat sem! Itt maradok a domb tetejen es reszegszem a majus szepseget?l. Hallgatom a fulemulet, meg a vad gerlncet, meg a sok jart mosolyra nyilt a sok apro szaj. Eltalalta azt a helyes hangot, hogy hogyan kell beszelni n nagyszabasu, fontos dolgokrol olyan modon, hogy a gyerekek is megertsek. Me￡ is ertettek. Megmagyarazta az angol birodalmi gondolat nagy jelent?seget s a sok aprosag lelkebe veste, hogy mivel mindennel tartoznak ennek a nagy birodalomnak. Kezzel foghato peldakkal megmagyarazta az anyaorszag es a koloniak viszonyat egymashoz s a birodalmi nap jelent?seget. Ez a birodalmi gondolat felette all minden partnak, minden felekezetnek, minden faji vitanak s nem tamado, hanem alkoto... Hatalmas tapsvihar koszontotte a szep beszed befejezeset. Azutan jott a hosszu Rudyard Kipling enek. Ennek a vege fele Sandeman Allen kepvisel?, Le Masuries vikar es Firminger lelkesz osszesugtak s jo fulem leven, meghallottam, hogy valami merenyletet terveznek ellenem. A masodik szonok Firminger lelkesz volt. A Hampton Court Palace-ban lakik s meg az unnepseg el?tt beszelte, hogy 1912-ben hat honapot toltott Budapesten, mint az angol templom lelkesze s nagyon kedvesen emlekezett az ottani id?re. Beszedeben folytatta az el?z? szonok eszmemenetet, kedvesen, tanulsagosan s nagyon elveztek a gyerekek is, no meg a feln?ttek is az ertekes beszedet. De a beszed vege fele egyszerre csak mas hurokat kezdett pengetni, ilyenforman: ? A fiuk es lanyok, mai unnepunk fenyet emeli az a korulmeny, hogy Sandeman Allen kepvisel? mellett ott ul egy tavoli idegen orszag egyik kepvisel?je es volt minisztere is. Kivalo nemzet. A nagy haboruban szembekerultunk, de azota fentartas nelkul bekejobbot nyujtottunk egymasnak. Neki is koszonjuk, hogy mai unnepunket megtisztelte megjelenesevel... kakikot, amelyek szava be nem all. Kezdem a vadaszszekemet labara allitani, hogy letelepedjem ra. ? A tarsam halkan pisszent s a tavcsovet a szeme ele kapja. Arra figyelek. Csakugyan, ? ez acsorog alattunk; a bokrok kozt csipeget, fejet a lombok takarjak, ? csak a nyaka, meg a dereka latszik. ? Eppen jo lovesnyire van. Celba veszem es nezem a celtavcsovon at, hogy mikor pillantom meg az agancsat. Izgulos masodpercek! . .. Most ugyan ii vagy, ? de meg nem tudom, ki vagy. Ha bak vagy, jaj neked. Harom oraja mar, hogy kereslek, ezt nem viszed el szarazo*. Az ?z el?le lep. A puskam lehanyatlik A mano vigye el: suta. ? Y’en vembe, suta. ? Brigy a pokolba. ? De azert csai, nezem es gyonyorkodom benne. A tarsam meg akarja nezni, hogy * volgyben rendben van-e a sozo..? Ovato * san elcsuszik mell?lem. Magamra maradoik. Hala Istennek! Hiaba, csak a teljes magany az igazan isteni gyonyor?seg az erd?n. Leulok a vadaszszekemre. Nezel?dom. Figyelek. Gyonyorkodom. Megfeledkezem mindenr?l. Csak az erd?t erzem. Ennel remekebb erzes nincsen. A nap a hatamra sut. Bizsergeti. Oda tartom neki, hadd melegitse. Mintha fulene, ugy hevit. Pedig elolr?l h?vos van. Nem moccanok. Hallgatom a kakukot. Itt szol mogottem. Alig lehet t?lem harminc lepesnyire . .. Kakuk! Kakuk! Kakuk!... Hogy nem unja! Be nem all a szaja! ? Mar bizonyos, hogy szaz esztendeig elek! ? Azert sem mozdulok. Hadd halljam, meddig birja. ? Jon valami szemkozt a leveg?ben. Egy vadgerle korozott odafent .
A Diana incselkedik. Irta Barsony Istvan (Utannyomas tilos.) Majus elsejenek a hajnala a nosztrai erd?k gyonyor?seges vilagaban virradt ram, ahol egy jo ?zbakkal szerettem volna talalkozni. Alig pitymallott, mar kint voltam a kiser?mmel a suni vagas aljan, ahonnan fuves ben?tt, nedves, nyirkos, szortyogos talajon kellett felfele cserkesznunk azon a keskeny erdei reszen, amely felvezetett a dombelre. (A bakot a helyi viszonyokkal alaposan ismer?s korvadasz-tarsam legutobb ott latta.) A cserkesz? vadasznak a szel parancsol. Szemkozt kell vele menni, hogy a vad fel?l fujjon, kulonben a kit?n? szimatu csulkos vad messzir?l megerzi az embert es ugy kamforra valik, hogy csak a nyoma? a csapaja ? mondja el: itt volt ii!... Keleti szell? lengedezett vegig a volgyon. A keskeny ret szivacsos sz?nyegen haladtunk feljebb-feljebb s hol a talajt kutattuk vadcsapok felfedezese vegett, hol meg vadaszmeglatassal furkesztuk a s?r?seg szelet, meg a kozte rejt?z? kis tisztasokat, ahol a ki tudja merre kalandozo bak veletlenul a szemunk ele kerulhetett. Mar a nagy szalerd?n keresztul jovet is felt?nt a temerdek kensarga kankalin, amely bujaszaporan lepte a talajt s ugy vilagitott a szurkuleti homalyban, mintha ezer meg ezer fokon pislogo gyertya mutatta volna az utunkat. El?tte valo nap delutan erre jarva, kekfoltos ibolyatelepeken gazoltunk vegig, de az aprilis vegi
Next