Budapesti Hirlap, 1902. marcius (22. evfolyam, 59-88. szam)
1902-03-01 / 59. szam
Budapest, 1902 Szombat, marcius XXII. evfolyam 59. sz. Budapesti Hirlap Megjelenik mindennap, hetf?n es unnep utan valo napon is. El?fizetesi arak: Egesz evre 28 kor., felevre 14 kor. negyedevre 7 kor., egy honapra 2 kor. 40 fi. Egyes szam ara helyben 8 HL, videken 10 fii. Telefon: szerk. 54?63, kiadok. 55?95, igazg. 65?53. F?szerkeszt? es laptulajdonos: Rakosi Jen?. Szerkeszt?seg es kiadohivatal: Till. ker., Rokk Szilard utca 4. sz. El?fitesti hirdetes-foltetel: Dgjut bit Jozsi korut 5. ill. oldala. Aprohirdetesek ara : Egy szo 4 fil. vastagabb bet?vel 8 fl. Hirdetesek nonpareille szamitassal, dijszabas szerint. A tronorokos nevelese. u lapest, febr. 28. Parlamentunk, barmilyen kevesse gazdag is legyen kapacitasokban, amid?n a kulonfele szakszer? kerdesek elbiralasarol van szo, nem egy izben kimutatta, hogy az ugynevezett kenyes ugyeket nemcsak ?szinteseggel es ferfias nyiltsaggal, hanem e mellett nyugodt meltosaggal es tapintattal tudja targyalni. Erre a legutolso pelda volt a tronorokos hazassagara vonatkozo torveny targyalasa, amelyr?l mindenki elismerte, hogy Europa barmely parlamentjenek diszere valt volna. Ez a korulmeny arra biztat, hogy eppen most, amid?n a parlament a miniszterelnokseg koltsegvetesevel fog foglalkozni, hozzaszoljunk egy fontos kerdeshez, amelyre mar a mult evben, marcius 24- diki szamunkban folhivtuk az illetekes korok figyelmet. Mar akkor mutattunk ra, hogy peldaul az angol parlamentben mar a tizenhetedik evszaz vegen megvolt az az osztatlan meggy?z?des, hogy a nemzet kepviselete jogosult arra, hogy oly orszagos fontossagu ugyre, mint amilyen a tronorokos nevelese, befolyast gyakorolhat. A modern parlamentek is maguknak vindikaljak e jogot, igy alig nehany honapja, hogy a spanyol kormany a kepvisel?i kamaraban tortent felszolalasok kovetkezteben massal helyettesitette a fiatal kiraly egyik oktatojat. Az uralkodasra hivatott hercegek neveleset ?sid?kt?l kezdve nemcsak fontos es kenyes ugynek, hanem valosaggal allami feladatnak is tekintettek, ugy hogy ezzel a teend?vel a kiralyok kancellarjai es miniszterei foglalkoztak, igy tudjuk, hogy peldaul a fiatal XIV. Lajos neveleset edesanyja, osztrak Anna korulbelul csak nyolcadik eleteveig intezte s ez id?ben Mazarin kardinalisra, miniszterere bizta a fiatal kiraly nevelesere valo felugyeletet, ugy hogy 1646. evi marciusban nemcsak a kiralyne altal kiszemelt kormanyzo, Villeroy marki, hanem a miniszter maga is letette ez ugyben az eskut a kiralyne kezebe. Bizonyara lesznek, akik azt allitjak, hogy a hercegek nevelese ma mar veszitett fontossagabol, mert csak alkotmanyosan, azaz felel?s miniszterek kozvetitesevel kormanyozhatnak, illet?leg uralkodhatnak. Ez bizonyos fokig igaz, kulonosen nemzetisegileg egyseges, teljesen kulonallo orszagokban. De ezekre nezve is oriasi tulzas volna azt allitani, hogy a fejedelem ifjukori nevelesenek iranya az orszag szempontjabol kozombos. A fejedelem alkotmanyos kormanyzat mellett meg a legdemokratikusabb alkotmanynyal biro orszagokban is oly hatalommal rendelkezik, amelyr?l alattvaloira nezve nagyon fontos, hogy azzal milyen iranyban es mily szandekkal el. Hogy erre az iranyra s ezekre a szandekokra az ifjukori neveles mily befolyassal bir, azt folosleges hosszasan bizonyitgatni. Azt hiszszuk tehat, hogy alig talalkozhatunk ellenvetessel, ha azt allitjuk, hogy minalunk a kiralyi hercegek, els?sorban a tron varomanyosanak nevelese sokszorta nagyobb fontossaggal bir, mint barmely nyugati, alkotmanyos allamban. Dinasztiank eredetere nezve idegen es tagjai kozul alig akad egykett?nel tobb, aki nyelvben, gondolkodasban, idealis celjaiban es a gyakorlat mindennapi eleteben osszeforrott volna nemzetunkkel. Hozzajarul ehhez, hogy a kiralyi hercegeket, kulonosen a tronorokost minalunk f?leg katonai nevelesben reszesitik. A hadsereg nyelve pedig idegen s a tisztikar szelleme, a legkedvez?bb esetet is veve, velunk szemben legfolebb semleges, de bizonyosan nem azonos a mienkkel. Ez annyit tesz, hogy a kiralyi hercegek nevelesere majdnem kivetel nelkul oly korulmenyek vannak befolyassal, amelyeket kedvez?tleneknek, s?t sajat erdekeinkkel es folfogasunkkal szembenalloknak kell tartanunk es tenyleg kivetel nelkul tartunk. Ebb?l a helyzetb?l folyolag pedig a kozelet embereire, els?sorban a kormanyferfiakra elutasithatatlan kotelessegek haramolnak. Balatoni rege. ? Regenyes szinjatek 4 folvonasban, irta Herczeg Ferenc. Zenejet szerzette Kun Laszlo. Bemutato el?adasa a Vigszinhazban febr. 28-an ? Herczeg uj darabja kedves kolt?i jatek, fantasztikus, bajos, neha kulonos, igen szellemes; ketsegbe fogja ejteni azokat, kik a rendes dramai m?fajok egyikebe akarjak besorozni. Nem vigjatek, f?leg nem mai stilu, kisse hasonlit a Szent-Ivaneji alomhoz, de nem is tunderjatek, ambar balatoni tunderek szerepelnek benne es az egyik elenk reszt vesz a cselekveny ?zeseben-f?zeseben. Ezek a tunderek nem hisznek magukban, nem veszik magukat komolyan; romantikajuk magamagat ironizalja, nem keser?en, nem erzelg?sen, hanem mosolyogva, jokedv?en. Tunderseguk alarc, melyet le-levetnek egy pillanatra, de ez a pillanat eleget mutatott. Mregpillantottuk a kolt? arcat, mely trefalkozva, de a fantazia jatekaban megis gyonyorkodve tekint rank. Balatoni hangulat szeszelyes alakot oltve: ez Herczeg Ferenc ?szinjateka". Tetszeni fog mindenkinek, ki ezt a hangulatot kierzi, szereti es el tud merulni benne. Elkepzelem magamnak, hogyan keletkezhetett. A kolt? ott ul a mi gyonyor? tavunk partjan napnyugtakor, mikor a to folott a leveg? megtelt parakkal es puhan oleli a tavoli dombokat; minden oly hatarozatlanna valt, minden beleolvad a morajlo viztomegbe, rejtelmes hangok kelnek a mely csondben. Es a kolt? fantaziaja ezustpikkelyes sell?ket, borjufej? szornyetegeket, vizi manokat almodik. Majd megvaltozik a jelenet. A hold kel , mily gyonyor? a hold kelte a tavon, mily oriasi a korongja, voros feny?, az ember nem ismer ra. A sell?k elbujnak, de most a tavoli dombon regi var sotetlik. A fantazia a tortenet alakjat eleveniti meg, itt jart valamikor Matyas kiraly, itt pihente ki nagysagat, itt jatszotta a diakot, itt jarta kalandjait. Most sotet felh?k eltakarjak a holdat, es a fantazia kett?s jateka egymasba kezd fonodni. A Balaton regevilaga kerette valik, mely koruloleli a tortenet regevilagat. Ez a Balatoni rege, tundervilagba foglalt regenyes jatek, igen konny?, igen finom alkotas. Mihelyt vaskos kezzel fogjatok, szejjeltoritek. S ha fantaziatok nem szolal meg, akkor a darab sem szol hozzatok. Nagyon komolyan ne vegyetek, mert hiszen jatek, kett?s jatek, szinpadi jatek es a kolt?nek a szinpaddal, a temajaval, az alakjaival valo jateka. Szokatlan, meresz dolog, nem csodalnam, ha nem kovetitek mindjart a kolt?t. Elbeszelni a darab tartalmat epp ezert nem konny? dolog; a szineket, az illatot, az erzest nem lehet elbeszelni. A torteneti rege ez: Matyas kiraly az udvar zajabol kimenekult a Balaton partjahoz, ott satrakat veretett es szurke diakoltonyben mulat csekely kiseretevel. Oly jo itt megfeledkezni a vilagrol es magarol! Kis kaland is integet. Itt lakik Benigna, a szep es elmes ozvegy, ki szoharcban is megallja a sarat es n?i becsuletet is meg tudja vedeni. A nagy kiraly nem szenvedelyes vadasz, de nem jo, ha a kivanatos vad veletlenul akad utjaba, s?t maga keresi fol. Benigna ezt tudhatna, de kenytelen akiraly ele jarulni. El akarjak venni t?le ?si varat es ? a kiralynal keresi a maga igazat. Bajos jelenet folyik le koztuk, a kiraly csak jatszik a szep Benignaval, nem er?szakoskodik, nem aknazza ki helyzetet, mar el?bb, az ozvegy tudta nelkul adott rendelest, hogy a varat ne bantsak, de szerencset probal. Az ozvegy is jatszik a kiralyival es a t?zzel, atadja neki a var kis kapujanak kulcsat, majd valamikepp segit magan, csak nem adhatja oda a varat, erenyenek varat pedig majd csak megvedi. Valami tavoli hajnalfenye a segitsegnek mar dereng az egen. A szep ozvegy ott felejti a szemet a kiralynak egy hatalmas vitezen, a ki epp az iment erkezett, Kinizsi Palon, kinek h?si tetteit a kiraly is csak most tudta meg. A kedves kepet kiegesziti a kiraly bolondja, Pipacs, azutan Stoziusz mester, ki mint tudakos es furfangos ember gorombaskodik a kiralylyal, hogy a nagy ?igazsagosnak“ igy imponaljon. Es ne felejtsuk el a keretet. A Balatonbol kiszallt a kedves Sio, ki megunta a balatoni vizies?cseleket es az emberek kozt akar elni. Valami koze is van az emberekhez, mintha az apja emberi leny lett volna, kinek reven balkez-rokonsagba jutott a szep Benignaval. Sio rokona Pucknak, de csak rokona, kisse cafolgatja is Puckot, csufol mindenkit, nagyon szabad szaju, kedvesen szemtelen, mindenki megszereti, a kiraly, Benigna, az udvari bolond es a kozonseg. Idaig jutunk az els? folvonasban, mely bajos, kolt?i, kedves, mulatsagos, finom. Ez nagyon tetszett a kozonsegnek, utana zajosan hivtak es tapsoltak a szerz?t. A masodik folvonasban a jatek elevensege kisse csokken. Feladata el?kesziteni a harmadikat, melyben a kiraly majd megjelenik a varban. Itt a kis Sio veszi kis tunderkezebe az esemenyek intezeset. Sio szereti Benignat, szereti Kinizsit es szereti a kett?nek ebredez? szerelmet. Lelopja az alvo kiraly ujjarol a hollos gy?r?t, es e varazshatalmu gy?r?vel kuldi Stoziuszt, hogy rendelje azonnal a tihanyi papot Benigna varaba, ahol meg az ejjel esketni fogja Benignat azzal a lovaggal, kit Benigna szobajaban talalnak. Ez a lovag pedig Kinizsi lesz. Az aggodo Benigna, Mai szamunk 22 oldal.
Next