Az Ujsag, 1907. januar (5. evfolyam, 14-27. szam)
1907-01-16 / 14. szam
Budapest, 1901. V. evfolyam. 14. szam. Szerda, januar 16. SZERESZT?SEG: ROVAS. Teljesen meltanyoljuk Polonyi Geza skrupulusait. Nem akarja alantasaira, a birakra bizni ugyet, nehogy azt mondjak : befolyasolja birait. Ezt a nemes skrupulust mar felsegsert? pereben is taplalta, azert toroltette inkabb, semhogy mint igazsagugyminiszter vadlottkepp az ≫? birai≪ ele alljon. Ha csak ezen mulik vezetese alatt a birosag fuggetlensege, inkabb szenvedjen martirartatlansagot tovabbra is. S mi nem akarunk vele perbe szallni: a birosag valoban alantas kozege-e az igazsagugyminiszternek, s az ? vezetese alatt valoban reszesul-e a fuggetlensegnek amaz attributumaiban, melyekt?l a miniszternek vissza kell rettennie, mikor a sajat eseter?l van szo ? Tisza Istvan odaallt a Plosz birai ele, s?t az eskudtek ele is, akik nem voltak Ploszei. S Tisza alatt is voltak fuggetlen birak, s?t akkor szo sem volt meg a biroi fuggetlensegr?l, valamint a derek asszonyrol sincs soha szo. De adunk neki egy jo tanacsot, megpedig egeszen onzetlenul. Csodalkozunk, hogy nem gondolt ra sem ?, sem masok. Vigye a dolgat parlamenti bizottsag ele. Megpedig ugyanazzal a skrupulozitassal, amelylyel birak ele vinni nem akarja. A kepvisel?hazi bizottsag mer?ben kormanyparti volna s nem latszanek eleg fuggetlennek. Am alakittasson a f?rendihazbol bizottsagot, mely megvizsgalja az ugyeit. Ett?l nem kell idegenkednie, ezt foltetlenul respektalna mindenki, maga Polonyi leginkabb, hiszen ennek a folment? itelete egyszersmind tagsagijegy volna a Nemzeti Kaszinoba. ?t Justh Gyula megint lemondott s voltakeppen megint igaza van. Az uleseket ? vezeti s nem a Haz, a kijelenteseit nem kritizalhatja senki s megis minduntalan a kepvisel?k a Hazhoz folebbezik az ? emancziaczioit, a Haz pedig minduntalan dezavualja ?t. Ha ? ezt nem tartja osszeegyeztethet?nek az elnoki meltosaggal es a partfegyelemmel, nagyon logikus allaspontot foglal el. Ha pedig a Haz, mely ?t egyhangulag megvalasztotta, meg is akarja ?t tartani, hat deferaljon neki s ne hatarozzon az ? megszegyenitesere. Justhnak vagy elegtetel kell, vagy hatarozott ellenszegules. De mi tortent ? Ami mindenkor a koaliczios eraban, valahanyszor egy hatarozott vagyvagy merul fel. A kerdest nem dontik el, csak felrelokik. Wekerle beszelt Kmetyvel, s Kmety nagylelk?en visszavonta kerelmet, igy hat Justh nincs dezavualva s a tisztelt Haz nem adott neki elegtetelt. Marad minden a legkozelebbi esetig, amikor Justh megint le fog mondani, vagy pedig mar le sem mond, hanem egyet nyel. Nyelni megtanulni elvegre nemcsak lehet, hanem muszaj is, ha az ember fuggetlen hazafi. * Kulonben most tudodott ki, mit?l jo az allando hatarozatkeptelenseg. Ha a kepvisel? urak teljesitik kotelesseguket s kell? szamban adtak volna le voksukat, akkor Justh Gyula mar nem volna elnok. Ez pedig nagy baj lenne, mert ujbol kellett volna megvalasztani. Sikkasztas. Irta Szanto Kalman. I. ? Ahogy minalunk az asszonyi becsuletet letargyaljak, kavehazakban, hivatali pihen?orakban (pedig milyen sok van, hivatal is, pihen? is), sorozes kozt az asztaltarsasagokban, szoval mindenutt, ahol ferfiak maguk kozt vannak, az mar nem is kozonseges. Hogy a keze vagy esze utan el? lany tisztessege mind megkozelithet?, arra a szot is kar vesztegetni , de meg lehet allapitani azt is, hogy amelyik kis- vagy kozephivatalnok is mindennap hust kap az asztalara (csak egyszer is, nem ketszer !) s a mellett meg tisztessegesen jarhat is, no, annak a felesege is keres, mar igy vagy ugy, de keres. Keres ! Az asztaltarsasagnak egy hirtelen sz?ke, kisse mar kopaszodo tagja ontotte igy szavakba a kozvelemenyt s a milyen nyomatekot az utolso szora helyezett s a milyen ontudatosan korulnezett az asztalon, latni lehetett, hogy milyen kifejez?nek s megis szerencsesen finomnak talalja ezt a sokatmondo korulirast. Karvaly Sandor nemi nyugtalan szivvel hallgatta mostanaban az agglegenyek asztaltarsasaganak e minduntalan visszater? beszedeit. Eddig mindig megvolt ra a maga velemenye. ? Okos embernek van esze ? mondta. ? Aki huszonnegy-huszonhat eves koraban meg nem n?sulhet, az vegkepp tegyen le rola. Akkor kijut az asszonynak a szerelemb?l annyi, hogy nem is er ra masra gondolni; szerelemb?l igen, de hat kenyerb?l ? Negyven esztend?s koromban n?suljek, amikor mar van kenyer, de masnak n?suljek ? Van eszem ! Most hallgatott. Akarata ellen is a n?sulesre gondolt most mindig. A ket jelzett kornak kozbul volt eppen s azzal biztathatta magat, hogy jut meg a szerelemb?l s kenyer is akad mar, ha nem is nagyon folosen. Tulajdonkepp nem is igen biztatgatta magat, mert mar el is volt tokelve a hazassagra, csak meg maganak nem merte bevallani. Meg volt babonazva, ven fejjel haloba esett s nem tudott bel?le kibontakozni. A novemberi fertalykor ugyanis a hazbeli trafikot egy oreg par cseled vette at, akik egy leanyt, unokajukat is hoztak magukkal. Azota tortent, hogy a mindenben merteket tarto Karvaly Sandor bolondja lett a dohanynak. Ha a leanyt veletlenul nem talalta a boltban, mindenfele csalafintasaggal addig huzta az id?t, mig kijott. A homalyos kis trafikot akkor egyszerre der? ragyogta be az ? szemeben, vilagossag tamadt s aranyos napsugarak jatszadoztak a szivarosdobozokkal, a papirszipkakkal, a kepes kartyakkal. Nagy bajnak vette, hogy eppen trafikos leaeny volt, akaratlanul is hany piszkos tekintetnek a szennye erhette a szepseget, s?t a b?vebb ismerkedes folyaman az is kiderult, hogy sziniiskolara is gondolt, de nagyapaek nem engedtek : a higgadt, ravasz esz? es megfontolt Karvaly Sandor azonban ezeken is tultette magat. Igaz, hogy az esetleges hazassagnak voltak jobb oldalai is s ezek kozt nem utolso, hogy az oregeknek nem volt masuk az unokajuknal, azokrol pedig nezhetett is valami. Kimaradt tehat vegkepp az agglegenyek asztaltarsasagabol s felesegul vette a leanyt, a kinek a puszta latasara is megreszketett a lelke oromeben. Mikor a suj lakasban el?szor hagyta magara a menyecsket, hogy hivatalba menjen, ezekkel a komolykodo szavakkal valt meg t?le : ? Edes felesegem, szegenyek vagyunk, de a mi csak a szegenysegunkb?l telik, maganak semmi se fog hianyozni. Meg az ejjelemet is nappalla fogom tenni, hogy jo dolga legyen s nem kivanok erte egyebet, csak hogy h?seges, becsuletes felesegem legyen, a ki meg almaban se gondol masra. A kis menyecske nagyra nyitotta a szemet. ? Draga kicsi uram, nem is gondoltam volna, hogy maga ilyen nagy csacsi. Hat azt hiszi, a vilag minden kincseert a felesege lettem volna, ha szivb?l nem szeretem ? Ezzel el is intezte az ugyet s Karvaly is megnyugodott benne. II. Hisz meg is nyugodhatott! Mindaz a fenyesseg, mely azel?tt a kis trafikot beragyogta , a napjaval egyutt most az ? lakasaba koltozott s der?jevel annak a zugait aranyozta, be. Nem is merte kepzelni, hogy a hazassagban ilyen nagy boldogsag van. Csupa kedvesseg, vidamsag, jokedv ozonlott eleje, mind olyan dolgok, a miket nagyon ki tudott elvezni s a miknek eddig nagyon sz?keben volt. Pacsirta notazasaval volt teli a haz, a csicserges hol egyik sarokban csattogott fel, hol a Lapunk mai szama 24 oldal. A professzor Mrak. Az egyetemi professzorok kozul mindig volt legalabb feltucat a kepvisel?hazban. Nemelyik kozolok minisztersegig is vitte. De sohasem volt ugy, hogy ne tamadtak, s?t ne uldoztek volna ?ket az ellenzeki oldalrol. Mindegyiknek kulon es keservesen kellett bebizonyitani, hogy, erdeme es tehetsege van a politikai palyara es az azon valo emelkedesre. Teistpi passati. A kozeleten nagy vihar zugott vegig. A kepvisel?hazbol sok potolhatatlan er?t, tudast, tapasztalatot, s?t sok mas egyebet is kisodort, az obuigat feltucat egyetemi tanar azonban most is ott van. Us legjelebb az, hogy a koalicio professzor-kepvisel?termese hasonlithatatlanul gyengebb. Es meg az, hogy nem kell tobbe abszolute semmit bebizonyitaniok. Sem tamadas, sem kritika nem eri ?ket tobbe, egeszen eleg, ha nagyon koaliciosok. Amikor a torveny az egyetemi es m?egyetemi professzori allast az osszeferhetetlen allasok kozul kivette es a professzoroknak a mandatumszerzest megengedte, ? szazszor volt rola szo ? az lebegett a szeme el?tt, hogy a tudomanyos palyarol a kivalasnak tagabb utat nyisson. Hogy szereny nemzeti tudomanyossagunknak artott a tudomanyos er?k e felrevezetesevel, az ketsegtelen. Szerencse vagy szerencsetlenseg, de a torveny csabitasa csak reszben fogott. Azok a professzorok, akik a tudomany m?veleset igazi eletfeladatuknak tekint
Next