Az apa szerepe

Ranschburg Jen? egyik el?adásán egyszer úgy fogalmazott, hogy az apák legfontosabb szerepe a gyermekek küszöbön való átemelése. Az apa az, aki az anyai bels? világ után szélesre tárja a külvilág kapuját a gyerek számára. ? az, aki megmutatja, hogyan mennek a dolgok a családon kívül . Az apával való ?rült viháncolás tanítja meg a gyereket arra, hogy figyeljen mások jelzéseire, hogy képes legyen lecsillapítani magát egy kiadós játék után. Az apának pótolhatatlan szerepe van az érzelmi intelligencia fejlesztésében. A kisfiúnak ? mutatja meg, hogyan viselkedjen férfiként bizonyos helyzetekben. Nagyon emlékezetes maradt számomra, amikor az ötéves unokaöcsém úgy hívta játszani a család férfiembereit, hogy „gyere, játszunk, csak mi férfiak!”.

Egy kislányra is óriási hatással van az apa, hiszen sokáig számára is ? a Férfi. Ha az apa elismeri, értékeli, dicséri a lányát, olyan önbecsüléssel, magabiztossággal tudja megajándékozni, hogy a lánya sokkal nagyobb valószín?séggel lesz képes hosszú távú párkapcsolat kialakítására, mint kevésbé szerencsés társai.

Sajnos a negatív minta sokkal nagyobb károkat okoz a gyerekben, mint ha egyáltalán nincs apa . Egy er?szakos, domináns, kritizáló, megalázó, gúnyolódó apa jóvátehetetlen károkat okoz a gyermeki lélekben. Sokkal károsabb egy ilyen apa állandó jelenléte, mint az apa hiánya.
 

Az apahiány hatása

Mivel az apahiány ma már korjelenség, sokan és sokféleképpen vizsgálták. A Pécsi Orvostudományi Egyetem Magatartástudományi Intézete szervezésében egy közel ezer f?s reprezentatív mintán vizsgálódva az apával, és az apa nélkül felnövekedett feln?tt korú személyeket vizsgáltak. Azt találták, hogy a válás miatt apa nélkül felnöv? fiúk kamasz korukban verseng?bbek, bosszúállóbbak, agresszívebbek voltak, mint teljes családban él? társaik. Gyakrabban lógtak az iskolából, jobban bosszantották a tanáraikat és társaikat, és hamarabb hagyták abba iskolai tanulmányaikat.

Feln?ttként pedig kevesebben házasodtak meg, és akik megházasodtak, azok sokkal nagyobb százalékban váltak el, mint a két szül?vel felnöv? társaik, több konfliktussal küzdöttek, és elégedetlenebbek voltak a párkapcsolatukkal.

Nem riogatni akarlak, de érdemes áttekinteni egy amerikai vizsgálatot is. Eszerint a tinédzserkorban öngyilkosságot elkövet?k közül 63% elvált szül?k gyereke, az otthonról megszök?k 90%, és a kamaszként teherbe es? lányok 71%-a szintén egyszül?s családban n?tt fel . Sajnos hasonlóan magas arányokat találunk a droghasználók és fiatalkorú b?nöz?k között is.

Ezzel NEM azt akarom mondani, hogy a válás rossz, és minden egyszül?s családban él? kamasz potenciális b?nöz?!  Egyszer?en csak arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy az egyszül?s családokban apai minta nélkül nevelked? gyerekek sokkal veszélyeztetettebb helyzetben vannak .
 

Mit tehet az anya?

Az apa szerepét pótolni – sajnos - az anya biológiai adottságai folytán nem képes. Természetesen sok mindent tehet azért, hogy enyhítse az apa hiányából fakadó sérüléseket.

Válás esetén nagyon fontos, hogy az anya ne ássa alá az apa tekintélyét . Ne szidja az exét a gyereke el?tt, és ne akadályozza a kapcsolattartását a másik szül?vel. S?t, amennyire lehetséges, inkább biztassa az apát arra, hogy legyen minél többet a gyerekkel. Még akkor is, ha nem mindenben ért egyet azzal, ahogy az apa neveli ?t.

Ha a családban nincs jelen az apa, és még kicsi a gyerek, két-hároméves korban fontos, hogy az anya képes legyen következetesen szabályokat hozni és azokat be is tartatni . Sok anyuka elköveti azt a hibát, hogy úgy gondolkodik és viselkedik, hogy „ vagyunk mi ketten egymásnak, és ketten vagyunk a világ ellen”. És ebben a szimbiózisban hajlamos túlfélteni , elkényeztetni a gyerekét. Sajnos nagyon sokat árt ezzel a gyereknek, aki közösségbe kerülve értetlenül szembesül majd azzal, hogy nem ? a világ közepe, és nem érti, hogy miért is kellene neki ostoba szabályokhoz alkalmazkodni.

Sokat tehet az egyedül él? anyuka azzal is, ha a családban, baráti körben talál olyan férfiakat (nagyapa, nagybácsi, keresztapa, férfi tanár, edz?), akik mintaként szolgálhatnak a gyerek számára , és lehet?séget ad arra, hogy a gyerek minél többet együtt lehessen ezzel a feln?ttel. Ha jól választ, a gyerek a pozitív férfi mintát eltanulhatja t?le.
 

Lehet-e pótapa a nevel?apából?

Sokak számára kérdés, hogy lehet-e pótapa a nevel?apából. Ez mindig a család egyedi konstellációjától, a szül?k, nevel?apa, gyerekek személyiségét?l függ. Egy biztos: ajtóstul rontani a házba nem érdemes. Ha egy férfi azzal indít, hogy „majd én megnevelem ezeket a büdös kölyköket”, azzal nem megy semmire. Legföljebb iszonyatosan elmérgesíti a helyzetet. Érdemesebb el?ször barátként szeretettel, odafigyeléssel közelíteni a gyerekhez, és ha már kialakult valamiféle emberi viszony, ha már nem ellenségesen tekint rá a gyerek, akkor következhet valamiféle szül?i kapcsolat kialakítása. Természetesen kizárólag az anyával egyetértve , vele egyeztetve a gyereknevelési elveket, szabályokat.

Nagyon sokat ronthat a nevel?apa a helyzeten, ha nagy elvárásokat támaszt a gyerekkel szemben, ha becsmérl?en nyilatkozik el?tte az édesapáról. Egy nevel?apának beilleszkedni egy anya-gyerekek felállásba rendkívül finom, odafigyelést, végtelen mennyiség? tapintatot igényl? folyamat.

Természetesen az anya is sokat tehet azért, hogy segítse ezt a folyamatot. Például egyáltalán nem mindegy, hogy mikor közli a gyerekkel, hogy van egy új férfi az életében. Ha túl kés?n szól, a gyerek becsapva érezheti magát. Az is lehet, hogy a kicsi már rég tudja, hogy az anyának új barátja van, és aggódva figyeli, hogy mikor tör be az életükbe az idegen. Az anyának rendkívül érzékenyen érdemes figyelnie a gyerekét ebben az id?szakban, hogy kezelni tudja a kicsi félelmeit, fantáziáit .

Az anya feladata az is, hogy id?nként közvetítsen, tolmácsoljon a nevel?apa és a gyerek között . Érdemes a gyerek tudomására hozni, hogy a nevel?szül? nem veszi el ?t a gyerekt?l, és az apa szerepét sem akarja betölteni , mert az édesapa mindig is az apja marad. Az is lehet, hogy a nevel?apát érinti érzékenyen a gyerek távolságtartó vagy dacos magatartása, és neki van szüksége egy kicsivel több figyelemre, megértésre, támogatásra.

Sehol nem könny? egy mozaikcsalád  kialakulásának folyamata . Ez egy forrongó id?szak, a család minden tagjának nehéz hozzászokni az új felálláshoz. Ha viszont képesek jól csinálni – szeretettel, türelemmel, odafigyeléssel –, akkor a folyamat végén megszülethet egy új család, ahol a nevel?apa férfimintaként szolgálhat a gyerek számára. 

Fotó: renato cardoso / FREEIMAGES

Janosi Valeria Parkapcsolati coach, valasi es kamasz mediator, mentalhigienes szakember Elerhet?segeim: Telefon: 06-30/622-67-99 E-mail: valijanosi@gmail.com Honlap: https://mukodoparkapcsolat.hu/

Bemutatkozas

Megjelent cikkek

Kerdezz-felelek