Amikor tiz evvel kes?bb arra ebredsz, hogy nemcsak almodban, de a valosagban is sirsz, vagy talan inkabb csak nyuszitesz, olyasvalamin, amin egeszen addig nem tudtal egyetlen konnyet sem ejteni, mert nem voltal kepes szembenezni vele, es azt hitted, ha a sz?nyeg ala soprod, meguszhatod az egeszet. Pedig tiz evig csak ugy t?nt, hogy igazad lehet, mert az almod arrol, ami valoban megtortent, raebreszt, hogy a gyaszt nem lehet meguszni.

Amikor evekkel kes?bb is arra eszmelsz, hogy parbeszedben allsz valakivel, es amikor mar-mar orulni kezdenel, hogy vegre elmondtad, amit annyi even at nem voltal kepes, vagy amikor mar-mar orulni kezdenel, hogy a masik vegre kimondta, amit mindig szerettel volna hallani, vagy azert, mert ez kellett volna a megnyugvashoz, vagy azert, mert mindig attol feltel, hogy tenyleg igy van, de a bizonytalansagnal meg a keser? igazsag is jobb ? akkor radobbensz, hogy mindez csak a fejedben zajlott le, a masik mar nem el, a valasz mar soha nem fog elhangzani, a megnyugvas ezen a modon mar soha nem talalhat rad, es ami id?ben nem hangzott el, az mar soha nem is fog.

Andrew Scott

Searchlight Pictures

Amikor felismered, hogy fejben neha meg mindig gyereknek erzed magad, mert van egy reszed, ami nem oregedett egyetlen napot sem, es az a kisgyerek kiabal benned evek, evtizedek ota, ugy kiabal, mint az, aki nem erti, miert nem hallja senki, amit mond, es ett?l egyre duhosebb, egyre hangosabb es egyre elkeseredettebb. Es megerted, hogy akarmennyire is nem akarod, megiscsak muszaj lesz elengedned ezt a reszedet, tovabblepned ugy, ahogy a legnehezebb, ami olyan erzes, mint elkergetni a kutyat, amely evek utan is ?rzi a gazdaja sirjat. Mert legbelul megis tudod, hogy nem maradhatsz ugyanott egy eleten at, es ahhoz, hogy magad mogott hagyhasd, amit el kell engedned, egyetlen reszed sem maradhat a multban.

Ezekr?l az erzesekr?l szol a Mind idegenek vagyunk (All Of Us Strangers). Vagy nem ezekr?l szol, egesz masrol szol, inkabb ugy helyes a mondat, hogy ezeket az erzeseket hivja el? a nez?ib?l, mar ha ezek a nez?k valaha is elvesztettek valakit, aki fontos volt nekik, legyen az szul?, mas rokon vagy akar egy macska vagy kutya. Ha ateltek mar, hogy egy kicsike reszuk, amelynek a letezese addig fel se t?nt, hirtelen iszonyatosan fajni kezd. (Milyen rohadt igazsagtalan: amig nincs baj, nem ad semmi jot, de ha baj van, nem is elhal, inkabb uszkosodni kezd, a m?tetet pedig nem vegzi el senki, nekunk kell megtenni meg ezt is.)

Paul Mescal, Andrew Scott

Searchlight Pictures

Na, ez a m?tet az valojaban, amir?l Andrew Haigh filmje szol, megpedig valami hihetetlenul mesteri modon. Mert hat err?l a temarol, a gyaszrol millio es egy film szolt mar, de akarmilyen nagy szonak is hangzik, talan megis meg lehet kockaztatni, hogy pont ugy, ahogy a Mind idegenek vagyunk , ugy meg egyetlenegy sem. Epp ezert nehez, szinte lehetetlen is err?l a filmr?l kritikat irni, mert csaknem egy oran keresztul egyaltalan nem is derul ki az sem, hogy mir?l is szol ez a tortenet, pontosabban Taichi Yamada regenyeb?l a forgatokonyvet is megiro Haigh sikerrel hiteti el velunk, hogy valami egeszen masrol, mint amir?l valojaban. Mint a Pszicho , csak melodramaban: csaknem egy ora eltelik, mire a film sajat ?zuhanyos jelenete” reven rajovunk, hogy semmi nem ugy van, ahogy latszott.

Es epp ez a jelenet az, ami mesterm?ve teszi a filmet.

Amikor mindaz, amin addig gondolkodtunk, hogy mi a feneert van ugy, ahogy, hirtelen, egyetlen percen belul ertelmet nyer. Remesen elkoptatott kifejezes, de most muszaj hasznalni, mert pontosan erre talaltak fel: ami ekkor tortenik, az maga a katarzis. Egyetlen perc alatt uj ertelmet nyer minden, amit addig lattunk, minden egyes mondatnak tokeletesen uj jelentese, uj erzelmi toltete, uj tetje, ujfajta sulya es egyaltalan: epsegben szinte elviselhetetlen sulya lesz, ami fullasztoan nehezedik a nez?re, mintha ez az egy jelenet a viz ala nyomott volna, mikozben azt sem ereztuk addig, hogy egyaltalan vizkozelben vagyunk. Vegigfut a fejunkben minden mondat, ami els?re mintha megbicsaklott volna, es rajovunk, miert; minden parbeszed, ami nem t?nt igazan hitelesnek, es rajovunk, miert nem t?nt annak; minden kerdes, amit feltettunk magunknak, es evidensse valik a valasz.

Andrew Scott

Searchlight Pictures

Olyan ?trukk” ez, amiert megeri filmet nezni, amiert megeri m?veszetet befogadni, ami felkavar, felraz es ugy gyotor meg, hogy a pillanatnyi fajdalombol vegul konnyebb lelekkel jojjunk ki, mert raismerunk magunkra a szerepl?kben, a sajat lelkunkre az ? lelkukben, es ami meg fontosabb, a sajat megfenekleseinkre az ? sorsukban.

Nem csinaltunk semmit, csak ultunk a keperny? el?tt, es kozben valami megoldodott az eletunkben.

Ezt tudja a m?veszet, ha olyan hozzaert? kezek kozul kerul ki, mint amilyenek Andrew Haigh-ei.

A felszinen vagy az els? egy oraban egyebkent ?egyszer?” romantikus filmnek t?nik a sztori ket meleg ferfi kozott ? akik nehezen tudnak mit kezdeni a ma trendibb queer szoval, ami ?ugyanaz, mint a meleg, csak illedelmesebb, mintha ennek nem lenne resze a szopas” ?: ket maganyos, parkapcsolati teruleten nehezen mozgo ember lassu egymasra talalasarol es egy kicsit a melegkent valo el?bujasrol is. A f?szerepl?, Adam (a Fleabag cim? sorozat papjakent megismert, most a Netflix Ripley -sorozatanak f?szerepet jatszo Andrew Scott ) egy meg nem is teljesen atadott londoni toronyhazban egyedul el? ferfi, aki egy t?zriado kozben osszeismerkedik a hazban lako masik ferfival, Harryvel (az erre a filmre eszkozkeszleteben egyebkent kifejezetten hasonlito Volt egyszer egy nyar vagy a Normalis emberek Paul Mescalja). Adam hosszu id? utan ujra talalkozik a szuleivel, es vegre azt is elarulja nekik, hogy meleg.

Kerdes persze, minek ezt leirni: ezaltal ez a kritika is epp olyan atveresse valik, mint a film els? oraja, de hat valamit csak kell mondani a sztorirol, meg akkor is, ha valojaban nem ez a sztori. Mert arrol, hogy az micsoda, semmit nem lehet, hiszen epp a varatlansagaban, feszultsegeben, kulonleges megvalositasaban van az ereje. Es hatalmas ereje van, akkora, hogy azt is konnyen elfelejtjuk a filmnek, hogy amikor mar minden egyertelm?, a kelletenel meg joval tovabb huzza a jatekid?t, es ezzel a csodalatos otletet itt-ott giccsbe, tulzasba forditja. De ha a nagy katarzisjelenet ?trukk” volt, akkor ez is az: addigra a nez? mar annyira fel van kavarva, hogy ezt talan eszre sem veszi, csak az erzelmi motivaciokat erzekeli, amelyek legyenek talan giccsesek, akkor is nagyon erthet?k, emberiek es atelhet?k.

Andrew Scott, Paul Mescal

Searchlight Pictures

A ?trukk” ugyanakkor el is homalyositja a film egy-ket masik erdemet, peldaul az operat?r Jamie Ramsay erzekeny, tapogatozo kezekre, homalyos tukorkepekre, az erzekiseg szokatlanabb jeleire koncentralo kepeit. Scott es Mescal jateka ugyanakkor nagyon is kiemelkedik a letaglozo sztori arnyekebol, s?t nelkuluk nem is johetne letre a katarzis, hiszen mindketten olyan finom, visszafogott eszkozokkel, minden apro rezdulesre odafigyelve jatszanak, hogy elhiszunk nekik mindent, azt is, amir?l kes?bb kiderul, nem kellett volna.

Igaz, a Mind idegenek vagyunk eseteben nem is olyan egyertelm? kerdes, ?mi marad meg bel?le”. Most talan nem is a filmb?l magabol maradnak meg dolgok a nez? fejeben, jelenetek, mozzanatok, hanem a sajat eletunkb?l. Es nem, ez nem a film lekicsinylese. Elismerni, hogy egy m? kepes erre, ennel nincs is nagyobb magasztalas ? es ez a magasztalas most abszolut megerdemelt.

A filmet a kovetkez? id?pontokban lehet Magyarorszagon moziban megnezni a Magyarhangya jovoltabol: 05.16. 20:00 Pecs, Apollo mozi; 05.26. 18:00 Budapest, M?vesz mozi; 06.09. 19:00 Budapest, Urania mozi; 06.16. 19:00 Budapest, Toldi mozi. Maskulonben a Disney+ kinalataban erhet? el.