SZUCS MARCSA.
Estve van, estve van, hetre jar az ora,
Minden elado lany keszul a fonoba,
Szegeny Szucs Marcsa is oda indult volna,
Ha az eg felette be nem borult volna.
Beborult mar az eg, be is estveledett,
A szegeny Szucs Marcsa el is keseredett,
Elment a fonoba, leult a loczara,
Kihivja egy legeny csak egy minutara.
Jertek, lanyok, jertek, rajtam segitsetek,
Jaj soha nem jovok fonoba veletek.
Elmentek, felfogtak, letettek a foldre,
Pirosra festette foldel is a vere.
Kerdi a gazdasszony, vajjon ki lanya e?
Beugrik egy legeny, biz az en rozsam e.
Lanyok, lanyok, lanyok, rolam tanuljatok,
Hogy irigy legenynyel ne baratkozzatok;
Mert ha baratkoztok, ugy leszen sorsotok,
Piros veretekkel kell meglakolnotok.